Testek a vásznon: Test, film, szubjektivitás

144 Pages·2012·7.576 MB·Hungarian

by  György Kalmár

Kalmár GyörGy
TesTeK a vásznon
(TesT, film, szubjeKTiviTás)
A sorozatot szerkesztik:
Győri Zsolt és Kalmár György
Kalmár György
Testek a vásznon
(Test, film, szubjektivitás)
Debreceni egyetemi Kiadó
Debrecen university Press
2012
lektorálta:
sári b. lászló
a borítótervet készítette:
DömöTör lajos
isbn 978 963 318 247 5
© Debreceni egyetemi Kiadó Debrecen university Press,
beleértve az egyetemi hálózaton belüli elektronikus terjesztés jogát is
Kiadta a Debreceni egyetemi Kiadó Debrecen university Press
www. dupress.hu
felelős kiadó: Dr. virágos márta
Készült a Debreceni egyetem sokszorosítóüzemében, 2012-ben
12-364
Tartalom
előszó .................................................................................................................. 7
bevezetés i. Testek a vásznon ........................................................................... 11
bevezetés ii. megjegyzések a lacani szubjektum- és jelelméletről .............. 17
lacan szubjektum- és jelelméletének alapjegyei – dióhéjban ................. 18
a feminizmus lacan-kritikája: Teresa de lauretis ................................... 19
Kristeva és a jelentés heterogenitása ........................................................... 20
lacan és a francia fenomenológia ............................................................... 23
shaviro posztlacani szubjektuma ................................................................ 28
micsoda nő! – a női test figurativitása a tömegfilmben .............................. 32
fantázia, ideológia, irigaray, mulvey .......................................................... 32
a fejlődéstörténetet elbeszélő test – szexjelenetek .................................... 39
az ideológián innen és túl ............................................................................ 45
szimulált szörnyűségek és a szimulákrum szörnyűsége (Lady Gaga és
Frankenstein) .................................................................................................. 50
a szörnyűség legújabb helyei (A farkasember-motívum kortárs
áthelyeződései és a horror morfológiája) ..................................................... 59
áthelyezett szörnyűségek ............................................................................. 60
To be (a monster) or not to be ..................................................................... 65
a fenséges és az abjekt .................................................................................. 66
a női tekintet ................................................................................................. 70
szubjektumkonstrukciók az elm utcában (A szubjektivitás alakzatai
a „slasher” horrorfilmben) ............................................................................. 75
rémálom: freddy a fürdőkádban ............................................................... 79
a szubjektum felhasogatása ......................................................................... 84
szörnyű élvezet, szörnyű szubjektum ......................................................... 86
az összeszabdalt jelölő (A Halloween és a filmes jelentés határai) .............. 91
a horror és a kereszteződés mozija ............................................................. 93
a néma szimptóma ....................................................................................... 96
egy másfajta ödipális elbeszélés .................................................................. 100
5
a szeretők hallgatnak (A humanista test- és emberábrázolási hagyomány
kimozdításai Peter Greenaway a szakács, a tolvaj, a felesége és a szeretője
című filmjében) ................................................................................................... 106
a felsebzett szubjektum (Az ember trópusának poszthumán átírásai
David Cronenberg Karambol című filmjében) ................................................ 118
a szex mint karambol ................................................................................... 120
a felnyitott szubjektum ................................................................................ 123
az undor tárgya ............................................................................................. 126
Célelvű történet helyett ismétlés ................................................................. 130
utószó (Konklúzió helyett)................................................................................ 134
Hivatkozások jegyzéke ...................................................................................... 137
6
előszó
ez a könyv az emberi test filmes megjelenését vizsgálja. nem annyira a test áb-
rázolását, hanem sokkal inkább azt, ahogy a test képe a mozgóképes médium-
ban az ember jelölőjévé válik. a könyv egyik kiindulópontja az a feltételezés,
miszerint azt, hogy az ember hogyan is érzékeli, hogyan képzeli el önmagát, milyen
identitással, emberképpel és énképpel bír, nagyban meghatározzák a különböző kul-
turális médiumok, így például a film. Úgy vélem, az ember szó sok mindent jelölt a
különböző korokban és kultúrákban, ahogy ma is nagyon sokfajta módon lehet em-
bernek lenni. ennek az egyik oka az, hogy az ember mindig bizonyos kulturális visel-
kedésformák elsajátításán keresztül, az önmagaság különböző módjainak, technikáinak
gyakorlása által lesz ilyen vagy olyan emberré. más típusú embereket formáltak pél-
dául azok a kereszténység előtti társadalmak, ahol még nem működött a michel fou-
cault által pasztorális hatalomnak nevezett gondoskodási és hatalmi rendszer, mint
azok, amelyekben ez már bevált gyakorlat volt, vagy mint azok, ahol az egyház szere-
pét átvette a modern állam, a gyónásban közreműködő papét a pszichológus, a lelki
üdv érdekében történő gondoskodás folyamatát pedig felváltotta a testi-lelki jólét,
kényelem és egészség érdekében véghezvitt modern kori állami gondoskodás (vö.
foucault, The Subject and Power 782–784). mindebben nagy szerepe van a kultúra
médiumainak is. más személyiségtípusokat formál az olvasás és könyv kultúrája, és
mást a filmé. az olvasás vagy filmnézés során gyakorolt mentális folyamatok beépül-
nek a személyiségbe, és meghatározzák annak működését. a könyv tanulmányait
meghatározza ez a foucaultiánus antiesszencialista szemlélet, mely úgy véli, a képek
és filmek működése meghatározza az embert. Hadd hivatkozzak itt a neves testkuta-
tóra, Hans beltingre, aki szerint a test, annak képe, valamint az emberkép minden
egyes történelmi korban szoros összefüggésben határozzák meg egymást, illetve azt,
hogy mi is az ember (vö. belting, „a test képe mint emberkép 36).
a könyv két elméleti bevezető fejezetből, valamint filmelemzésekből áll, ez utóbbi-
ak pedig a fentiekkel összhangban azt (is) vizsgálják, hogy különböző filmnyelvek, a
test színrevitelének különböző technikái az ember milyen formáit hozzák létre a vász-
non és a nézőtéren. mindezt egy történeti perspektíva háttere előtt teszem, konkrétan
a humanista emberábrázolási hagyománytól való eltéréseket, elmozdulásokat vizsgál-
va. az első bevezetőben – neves testkutatókra és művészettörténészekre építve – fel-
vázolom egy olyan reprezentációs modell alapjegyeit, mely nagy vonalakban Platón
óta meghatározta az európai kultúra testhez és jelentéshez való viszonyát. ez az idea-
7
lista és metafizikai alapú szemlélet, mely persze számos átalakuláson ment keresztül
a különböző korokban, meghatározta a képekhez való viszony alapvonásait kultúránk-
ban, és csak a huszadik században (a film évszázadában) indult drasztikus átalakulás-
nak (ebben az átalakulásban pedig valószínűleg fontos szerepet játszott a test képének
újfajta mechanikus reprodukcióját lehetővé tevő film). a tanulmányok, melyek az
ehhez a hagyományhoz talán közelebb álló amerikai populáris tömegfilmtől haladnak
az attól egyre inkább eltérő, marginálisabb műfajok és művészfilmek felé, azt vizsgál-
ják, konkrétan milyen filmes eszközökkel, milyen technikai és képi megoldásokon
keresztül történhet meg ennek a hagyományos emberképnek és emberformálásnak az
átalakítása, valamint milyen eredménnyel. a tanulmányokban más és más filmek és
műfajok kapcsán újra és újra felbukkan a test, a kép és az ember viszonya, a nemiség
társadalmi konstrukcióinak a test-problematikától elválaszthatatlan elmozdulásai,
illetve a humanista és poszthumán paradigmák alkalmazhatósága a test és ember konk-
rét filmes megjelenésében.
ezekben az elemzésekben rendre fontos szerepet kap az emberi szubjektum kérdé-
se: a képi reprezentációk és a test megjelenésének változásai mögött az emberi szub-
jektum formáját, működését, meghatározottságát vizsgálom. ez az egyik oka annak,
hogy nemcsak a test- és képelmélet klasszikusait alkalmazom a filmek elemzésekor,
hanem egy sor szubjektumelméletet is, melyek közül a lacani pszichoanalízis a leg-
meghatározóbb. a könyv lacani elmélethez fűződő viszonya összetett: bár a mai napig
az egyik legmeggyőzőbb és elemzésekben legjobban alkalmazható elméleti-kritikai
nyelvnek tartom, úgy gondolom, hogy a filmelemzésben lacant nem érdemes úgy
használni, ahogy azt a „klasszikus” lacani filmelmélet teoretikusai tették. (Hogy miért
is nem, arra a könyv elemzései számos példával szolgálnak, rendre átírva a klasszikus
lacani filmelmélet fogalmi apparátusát.) a könyv második bevezetése is a lacani szub-
jektumelmélet egyes problémáit járja körbe, felvillantva a recepció egyes olyan alak-
jait, akik véleményem szerint produktív módon, és engem az elemzésekben inspiráló
módokon írták tovább vagy épp kritizálták a kétes hírű mestert. a filmelemzések
közben is arra törekedtem, hogy a konkrét filmes helyzetek beleszólhassanak az elmé-
leti vitákba, azaz produktív dialógus alakulhasson ki az elemzői nyelvek és az elemzett
filmek között. ebben egy sor olyan szerző és elméletíró is segítségemre volt, akik az
utóbbi egy-két évtizedben próbálták az újabb elméleti vagy filmes jelenségek fényében
újraértelmezni lacant.
a könyv tehát egy tudományközi, interdiszciplináris vizsgálódás eredménye, mely-
ben egyszerre igyekszem működtetni a test- és képelméletet a szubjektumelmélettel,
az elméleti tudatosságot a történeti tudatossággal és a film esztétikai megformáltságá-
ra való érzékenységgel, valamint a jelenkori (poszt)humán tudományos diskurzust
nagyban meghatározó francia posztstrukturalista szerzőket (foucault, lacan, Derrida,
barthes, Kristeva, irigaray) a rájuk építő izgalmas jelenkori szerzőkkel (mint például
leo bersani, steven shaviro, Kim Toffoletti, Todd mcGowan vagy laura u. marks).
a könyv megírásában természetesen számos személyes kérdés és érdeklődési irány
is motivált, melyek, remélem, érezhetőek is az elemzések és fejtegetések örömében.
8
ezen kérdések közül az egyik a filmek ránk (emberekre) gyakorolt erőteljes, izgalmas
(egy médiatudós barátom úgy mondaná: delejező), gyakran félelmetes erejéhez kap-
csolódik, illetve (ezzel szoros összefüggésben) a szubjektivitás filmes médiumra való
„rátámaszkodásához”, és ahhoz a borzongató érzéshez, amivel ez együtt jár. azt hiszem,
ennek a jelenségnek és a vele járó érzéseknek nem kis mértékben van köze a film
szenvedélyes szeretetéhez, a huszadik század filmkultuszához, vagy épp a filmnek
konkrétan a szenvedély tárgyává válásához. más szóval ez a személyes vagy affektív
szempont nem választható el a szóban forgó szakmai kérdésektől, sőt annak lényegi
momentumaira hívja fel a figyelmet. azt hiszem, ezen a ponton be kell vallanom
(nemcsak a személyes motivációval kapcsolatos őszinteség, de a szakmai szempontú
hozadékok miatt is), hogy gyermekkoromban gyakran féltem a filmeken: annyira
beleéltem magam az adott filmbe, hogy előfordult, hogy már egy bud spencer – Terence
Hill filmről is ki kellett hozniuk a szüleimnek a moziból a drámai feszültség fokozó-
dásakor. Később (amikor már végig tudtam nézni filmeket) azt vettem észre, hogy a
filmek nemcsak az énképembe és vágyaimba épülnek be, de a filmekben észlelt tech-
nikák (például kameramozgások, vágási technikák) is megjelennek az álmaimban: az
álom képeit gyakran formálják a filmkészítés materiális-technikai gyakorlatai. a leg-
szélsőségesebb esetek azok, amelyekben nem csupán filmesen álmodik az ember, vagy
észreveszi az álom képeinek filmes megformáltságát, de meg is jelenik az elemzés
gesztusa is, a felismerés, hogy ez bizony svenkelés vagy épp daruzás volt… a film és
identitás kapcsolatáról szóló könyveket olvasva azt gondolom, hogy mindez nem (fel-
tétlenül) egyszemélyes tapasztalat, (szinte) mindannyian aktív, bensőséges viszonyban
állunk a filmekkel, (szinte) mindannyian részben filmből vagyunk. mindezek pedig
különösen érdekes kérdéssé teszik számomra a filmes médium és a vele való viszony-
ban megszerveződő szubjektivitás kérdéseit.
ez a könyv, mint ahogy sok más is, amit olvasunk, eleinte még nem tudta, hogy
könyv lesz. Különböző, a Debreceni egyetemen tartott szemináriumokon születtek az
ötletek, amelyekből később az egyes fejezetek kerekedtek. Köszönettel tartozom Győ-
ri zsolt barátomnak, aki (bár akkor még az egri főiskolán tanított) „betársult” mellém
a De angol–amerikai intézetében tartott Bodies on the Screen című szeminárium
oktatásába. Ő akkor már évek óta filmmel foglalkozott, én pedig a test és gender-
elméletek felől érkeztem a témához; azt hiszem, inspiráló órákat tartottunk, amelyek-
ből rengeteget tanultam. sokat segített a téma feldolgozásában a Body and Gender
című szemináriumom is, ahol testelméleteket olvastunk a hallgatókkal párhuzamosan
különböző (irodalmi és filmes) testábrázolásokkal. legutóbb pedig mezei sarolta dok-
toranduszom kérésére meghirdettem egy órát a horrorfilmről is, erről a nagyon is
testi műfajról. saci mind az óra megszervezésében és lebonyolításában is sokat segített,
a horrorfilmes tanulmányok sokat köszönhetnek a kettőnk beszélgetéseinek. Köszö-
nettel tartozom mindazon hallgatóimnak is, akik a fenti órák bármelyikén részt vettek
és észrevételeikkel, kérdéseikkel, ötleteikkel gazdagították a megértésemet a témáról.
az órák közös elemzései, beszélgetései, vitái nélkül nem jött volna létre ez a könyv.
9