Társadalompoétika III - Irodalomelmélet

546 Pages·2022·16.232 MB·Hungarian

by  Szabó Márton

Szabó Márton
Társadalompoétika III.
Irodalomelmélet
Szabó Márton
Társadalompoétika
Vákát
Szabó Márton
Társadalompoétika
A retorika, a nyelvészet és az irodalomelmélet
társadalomtudományi státusa
Harmadik kötet
Irodalomelmélet
Budapest, 2022
Szerző
Szabó Márton
Szakmai lektor
Cs. Kiss Lajos
A borítón Salvator Rosa (1615–1673) Lucrezia as Poetry című festményének részlete látható
Kiadja a Nemzeti Közszolgálati Egyetem
Ludovika Egyetemi Kiadó
A kiadásért felel: Deli Gergely rektor
Székhely: 1083 Budapest, Ludovika tér 2 .
Kapcsolat: [email protected]
Felelős szerkesztő: Pordány Katalin
Olvasószerkesztő: Szabó Ilse
Korrektor: Bíró Csilla
Tördelőszerkesztő: Stubnya Tibor
Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt.
Felelős vezető: Orgován Katalin vezérigazgató
össz ISBN 978-963-531-667-0 (nyomtatott) | ISBN 978-963-531-664-9 (nyomtatott)
össz ISBN 978-963-531-668-7 (elektronikus PDF) | ISBN 978-963-531-665-6 (elektronikus PDF)
össz ISBN 978-963-531-669-4 (ePub) | ISBN 978-963-531-666-3 (ePub)
© A szerző, 2022
© A kiadó, 2 022
Minden jog védve.
Tartalom
Bevezetés a harmadik kötethez: Az irodalomelméletek és a társadalomtudományok 9
1. Az irodalomértelmezés társadalomtudományi lehetőségei 9
2. Paradigmák, iskolák, fejlődési fázisok 11
3. Kapcsolódások a társadalomtudományhoz 15
Első rész: A formák és struktúrák 21
I. fejezet. Roman Jakobson: Nyelvészet és a formalista poétika 23
1. Az irodalomtudományi formalizmus eredete és eredetisége 23
2. A nyelvi kommunikáció funkciói 29
3. Poétikai funkció mint általános attitűd 35
4. A domináns elem szerepe 39
5. A költészeti referencia többértelműsége 42
II. fejezet. Roland B arthes: Strukturalizmuson belül és kívül 47
1. A társadalmi elkötelezettség nyelvi alapja 47
2. Politikai beszédmódok: választás és elköteleződés 50
3. Strukturalizmus és aktivitás 54
4. Mű helyett szöveg 59
III. fejezet. Roland B arthes: A plurális valóság plurális írása és értelmezése 67
1. Ami írható, és ami olvasható 67
2. A konnotáció bejelentkezése 70
3. A lépésről lépésre módszer 74
4. Az értelmezés kódjai 77
IV. fejezet. Jacques Derrida: A struktúra dekonstrukciója és az írásfordulat 81
1. A logocentrizmus és a struktúra decentrálása 81
2. Az írásfordulat jelentősége 85
3. A jelenlét nyitott tere és a delinearizált idő 88
4. Logocentrizmus a differencia fénytörésében 90
V. fejezet. Jacques Derrida: Textualitás és az irodalom 95
1. A dekonstrukciós tettek valósága 95
2. A szöveg, amely önmagát írja 98
3. Az irodalom paradigmatikus jellege 102
4. A szöveg négy tulajdonsága és az elmélet dekonstruálása 105
VI. fejezet. Jacques Derrida: A dekonstrukciós humán tudomány lehetősége 111
1. A textuális társadalmi valóság 111
2. Dekonstruált valóság 114
3. Játék és barkácsolás 118
4. A társadalmi általános 121
Második rész: Olvasáselméletek 125
VII. fejezet. Robert Jauss: Az alkotások befogadói értelmezése 127
1. A klasszikus irodalomtudomány válsága 127
2. Recepcióelmélet és hatáselmélet 131
3. Az objektivitásprobléma 135
4. Az esemény: múlt és jelen viszonya 138
5. Az irodalom társadalomformáló funkciója 142
6. Élvezet és gondolkodás 147
VIII. fejezet. Wolfgang Iser: Az interaktív olvasás 155
1. A mű dialogikus értelmezésének lehetősége 155
2. A konstitutív hiány 160
3. A mű szövege mint kommunikációs tényező 164
4. A kommunikatív olvasó 168
IX. fejezet. Wolfgang Iser: A fiktív valóság realitása 173
1. Az irodalom antropológiai felfogása 173
2. A fikcionális tevékenység: szelekció és kombináció 176
3. A rejtett és a megmutatkozó: a „mintha”-lét 181
4. A fikció mint ködkép és modalitás 186
5. A fikció mint tételezés és világalkotás 190
X. fejezet. Wolfgang Iser: Értelmezéstípusok 197
1. A hermeneutika státusa 197
2. Szövegek önreflektáló értelmezése 203
3. A történeti valóság hermeneutikája 208
4. A rejtőzködő kettős valóság feltárása 214
5. Az ember és a kultúra rekurzív értelmezése 217
XI. fejezet. Eric Donald Hirsch: Jelentés és jelentőség 223
1. A szerző száműzésének problémái 223
2. Érvek a szerző eljelentéktelenítése ellen 226
3. A jelentésfelfogás revíziója: a példázás 231
4. A jelentőség jelentősége 236
XII. fejezet. Stanly Fish: Az értelmező közösség teóriája 241
1. A belülről történő értelmezés 241
2. „Soha nem vagyunk nem-helyzetben” 245
3. Azonosítás és jelentésadás 248
4. Az értelmező közösség két típusa 251
Harmadik rész: Posztmarxista nézőpontok 255
XIII. fejezet. Lukács György: A művészet lét- és visszatükrözés-elmélete 257
1. A marxizmus és Lukács György 257
2. A művészet társadalomontológiája 261
3. Az irodalom mint visszatükrözés 265
4. Az egyes, különös, általános 268
5. Az író és a költő politikai elkötelezettsége 272
XIV. fejezet. Lucien Goldmann: A műalkotások eredete 277
1. Az irodalom szociológiai szemlélete 277
2. Az irodalomvizsgálat metodológiája 282
3. Világszemlélet, lehetséges tudat, környezet 285
4. A tragikus világlátás: Pascal és Racine 289
5. Objektív magyarázat vagy beleérző értelmezés 294
6
XV. fejezet. Theodor Adorno: A társadalom megismerésének nehézségei 297
1. Az empirikus és az elméleti megismerés divergálása 297
2. A domináló empirikus kutatások kritikája 300
3. Az adekvát társadalomértelmezés alapjai 304
4. Empirikus kutatás és a társadalomelmélet közelítése 309
5. A kutató és vizsgálati tárgyának viszonya 313
XVI. fejezet. Theodor Adorno: A társadalom és az irodalom kapcsolata 317
1. Társadalom az irodalomban 317
2. A művészet metaszintű valóságának megértése 321
3. Az élmény és az elmélet megismerési értéke 325
4. A kultúripar működése és hatása 328
XVII. fejezet. Raymond Williams: A kulturális materializmus 333
1. Az angliai marxizmus specifikumai 333
2. Társadalmi változás – fogalmi változás 337
3. Eszmény, mű, életmód 342
4. A kultúraértelmezés komplexitása és az életérzés 344
5. A szelektív tradíció kultúrája 347
6. Tömegtársadalom és tömegkultúra 351
XVIII. fejezet. Alan Sinfield: Kultúra, politika, irodalom 357
1. A kulturális materializmus kialakulása 357
2. Szakadár olvasás 360
3. A költészet politikuma 365
4. A megosztottság politikája és kultúrája 369
Negyedik rész: Materialitás és medialitás 373
XIX. fejezet. Friedrich Kittler: Technikai médiumok és a verbalitás 375
1. Az újrahallható hang: a fonográf 375
2. A látvány rögzítése: a fotográfia 379
3. A mozgó realitás képi valósága: a film 383
4. A távolbalátás varázslata: a televízió 388
5. Minden médiumok médiuma: a számítógép 392
6. A technikai médiumok értelmezéselmélete 396
7. A verbalitás új státusa 399
XX. fejezet. Hans Ulrich Gumbrecht: Az irodalomtudomány átalakulása 405
1. Az irodalomelmélet halk búcsúja 405
2. A mű mint hangulat és a hangulatok olvasása 409
3. Közel kerülni a dolgokhoz és jelen lenni az írásban 414
4. Kockázatot vállalni a valóság komplex szemléletéért 418
XXI. fejezet. Hans Ulrich Gumbrecht: Egy új episztemológia felé 423
1. Jelenlét kontra jelentés 423
2. A taktilitás (tapintás) jelentősége 426
3. Tágas jelen és kitágult tér 430
4. Az e világi transzcendencia 433
5. Az átélés ereje 437
7
XXII. fejezet. Hans Ulrich Gumbrecht: Az újragondolt valóság 441
1. Az erőszak természete 441
2. Halálos játékok 445
3. A társadalommérnöki gondolkodás 448
4. Kommunikáció és jelenlét 452
XXIII. fejezet. Jerome McGann: Metafilológia és a szöveg új teste 457
1. A szöveg státusának változása 457
2. Az idealista és a materialista szövegfelfogás 459
3. Imaginatív írás és az információhordozó szöveg 463
4. Elektronikus szöveg a hipertext vonzásában 467
Korollárium 1. Fogarasi György: A terror(izmus) esztétikuma és teatralitása 473
1. A terrorizmus értelmezési lehetőségei 473
2. A terror irodalomtudományi vizsgálata 475
3. A „fenséges” terror 478
4. A terrorizmus teatralitása 482
5. A partizán mint előkép 486
Korollárium 2. Hites Sándor: Gazdaságtan az irodalomtudomány fénytörésében 491
1. Az ökonómia kétes egzaktsága 491
2. A gazdaságtan irodalomtudományi kritikái 494
3. Fiktív és valóságos a gazdaságtanban 498
4. A Hitel példája 502
5. A gazdasági-pénzügyi válság előrejelzése 507
Korollárium 3. Gyáni Gábor: A történeti valóság megismerésének esélyei 513
1. Tény és fikció a történetírásban 513
2. A történetírás mint jelentésadás 518
3. A számok és a statisztikai adatok bizonyító ereje 521
4. A történeti idő és a narratív történelem 525
Irodalomjegyzék 531
A szerzőről 543
8
Bevezetés a harmadik kötethez

Az irodalomelméletek és a társadalomtudományok
1. Az irodalomértelmezés társadalomtudományi lehetőségei
Az irodalom tudós értelmezőinek alapvető törekvése egy olyan különleges verbális
produktum megragadása, amely sok ember figyelmét felkelti. Jóllehet kevesen képesek
verset, drámát, novellát és regényt írni, s nem is „napi rendszerességgel” születnek ilyen
művek, az irodalmi alkotások mégis sok ember számára fontosak, és igen erős az értel-
mezésre felszólító erejük. Vajon hogyan születik a mű? Hogyan képesek a napi rutinjuk
szerint „mindközönséges” emberek ilyen csodás műveket létrehozni? Miért ilyen és nem
másmilyen egy vers vagy egy regény? Mitől műalkotás a műalkotás? Miként lehet jól
megérteni a műveket? Milyen a szerepe az irodalomnak a társadalom életében? És így
tovább, sorjáznak a kérdések Arisztotelész Poétikájától kezdve a 21. század elejének
irodalomtudományáig.
A Társadalompoétika Harmadik kötetében én nem ilyen vagy ehhez hasonló kér-
désekre próbálok válaszolni, nem bonyolódok bele tehát az irodalomtudomány belső
problémáiba, miközben számtalan vonatkozásban „megidézem” ezeket. Az irodalmi
alkotások és az irodalomtudósok műveinek olvasójaként csupán megpróbálok rákérdezni
az irodalom és az irodalomelméletek lehetséges társadalomtudományi státusára. Azt
a kérdést teszem fel itt is, mint munkám előző két könyvében: tekinthető-e a vizsgált
humán diszciplína, jelesül az irodalomelmélet, társadalomtudománynak is, amely az iro-
dalmi műveket elemezve és értelmezve nem pusztán csak valamilyen fantáziavilágról
szóló exkluzív szöveget vizsgál, és mond el valamit a művekről, hanem a műalkotások-
ból kiindulva a társadalom reális valóságának megismeréséről és természetéről is közöl
érvényes és igaz ismereteket. Ez nyilvánvalóan egy külső nézőpontból feltett kérdés,
amely nem érinti közvetlenül az irodalomtudomány vitatott belső problémáit, vagyis
„belpolitikáját”, inkább támaszkodik ezek megoldásaira.
Néhány irodalmár persze feltette már az általam is fontosnak tartott kérdést, főleg
akkor, amikor az irodalmi művek funkcióit vizsgálta. Az „irodalom a társadalomban”
probléma elemzésében azonban dominál a művek éppígy létének a megmagyarázási
feladata, sőt kényszere. Konkrétan az, hogy „milyen fokú az irodalom függése a tár-
sadalomtól”,1 hogy miként határozza meg a társadalmi valóság az író tevékenységét
és a mű természetét. Könyvemben ezzel a problémával azért sem foglalkozom, mivel
itt két egymástól külön lévőnek gondolt terület külsődleges egymásra vonatkoztatását
próbálják kimutatni, ami persze meggyőző azok számára, akik szerint a „lét hatá-
rozza meg a tudatot”, és „a tudat meg visszahat a létre”. Az összefüggések azonban itt
1 René Wellek – Austin Warren: Az irodalom elmélete. Ford. Szili József. Budapest, Osiris, 2002. 109.