Table Of ContentSzabó Márton
Társadalompoétika I.
Retorika
Szabó Márton
Társadalompoétika
Vákát
Szabó Márton
Társadalompoétika
A retorika, a nyelvészet és az irodalomelmélet
társadalomtudományi státusa
Első kötet
Retorika
Budapest, 2022
Szerző
Szabó Márton
Szakmai lektor
Cs. Kiss Lajos
A borítón Artemisia Gentileschi (1593–1653) A retorika allegóriája című festményének részlete látható
Kiadja a Nemzeti Közszolgálati Egyetem
Ludovika Egyetemi Kiadó
A kiadásért felel: Deli Gergely rektor
Székhely: 1083 Budapest, Ludovika tér 2 .
Kapcsolat: [email protected]
Felelős szerkesztő: Pordány Katalin
Olvasószerkesztő: György László, Szabó Ilse
Korrektor: Tomka Eszter
Tördelőszerkesztő: Stubnya Tibor
Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt.
Felelős vezető: Orgován Katalin vezérigazgató
össz ISBN 978-963-531-667-0 (nyomtatott) | ISBN 978-963-531-366-2 (nyomtatott)
össz ISBN 978-963-531-668-7 (elektronikus PDF) | ISBN 978-963-531-368-6 (elektronikus PDF)
össz 978-963-531-669-4 (ePub) | ISBN 978-963-531-367-9 (ePub)
© A szerző, 2022
© A kiadó, 2 022
Minden jog védve.
Tartalom
Bevezetés: A Társadalompoétika és a társadalmi valóság 9
1. Lépések egy alternatív társadalomszemlélet felé 9
2. A Társadalompoétika főbb gondolatai 14
3. Olvasási és értelmezési mód 17
Bevezetés az első kötethez: Az élő retorika 21
1. A retorikátlanság kora 21
2. A retorika szellemének visszatérése 25
3. Egy új retorika kezdetei 27
4. Módszertani problémák 29
Első rész: A társadalomismeret alapvonalai a klasszikus retorikában 31
I. fejezet. Arisztotelész: Beszédmódok és cselekvésmódok 33
1. Arisztotelész filozófiai retorikája 33
2. Meggyőzés és együttműködés 36
3. Az interaktív cselekvés természete 39
4. Mit tegyünk: megbeszélések és döntések 42
5. A cselekvő erény jelei: mások bemutatása 45
6. Normaszegések és a hibáztatás gyakorlata: a törvényszéki beszéd 50
7. Egy antik cselekvéselmélet: körülmények, okok, motívumok 53
II. fejezet. Arisztotelész: A pátosz, az ethosz és a logosz társadalmi státusa 59
1. Az elfogadott igazság kritériumai 59
2. Az érzelmek társadalmi jelentősége 61
3. Barátság és ellenségesség 63
4. Jellemek életkor és státus szerint 66
5. Az érveléselmélet alapjai és a példa bizonyító ereje 70
6. Az enthüméma, a gnóma és a toposz 72
III. fejezet. Marcus Tullius Cicero: A retorikai beszéd és cselekvés 75
1. A beszéd társadalmi szerepe 75
2. A retorika gyanúval illetése 78
3. Az együttműködés beszéde 80
4. A tettek modellje és a cselekvő személye 83
5. A cselekedetek struktúrája 86
6. A tettek mint kérdések és válaszok 90
7. A vitatott cselekedetek mércéje és értékelése 91
IV. fejezet. Marcus Tullius Cicero: Érvelés és társadalomformálás 95
1. A rendelkezések egyértelműsége és bizonytalansága 95
2. Tanácsadás és a jövő lehetőségei 99
3. Az érveink forrása és a retorikai bizonyítás 102
4. Cáfolás és érvénytelenítés 106
5. A stílus a társadalom 109
6. A res és a verba egysége 111
7. Megformált beszéd, megformált társadalom 114
Exkurzus: Homiletika a középkorban 119
V. fejezet. Dante és az itáliai humanisták: A humanizmus társadalomtana 123
1. Leleményesség és társadalmi valóság 123
2. Dante Alighieri: A költői cselekvés 124
3. Cristoforo Landino: Az orátor és a poéta feladata 129
4. Angelo Poliziano: Az interpretátor szerepe 132
5. Leonardo Bruni: Kontextus, egyediség, lelemény 134
6. Giovanni Pico: A tartalom mint érzelem 136
7. Caluccio Salutati: A költészet társadalomalakítása 138
8. Gianfrancesco Pico: A képzelet és az igaz tudás 140
VI. fejezet. Giambattista Vico: Szituatív valóság és az ingénium 143
1. Descartes bírálata 143
2. A történelem és társadalom retorikája 147
3. Lehetséges és valószínű társadalmi valóság 151
4. Az érvelés és a vita 153
5. Toposz és a dolgok egyedisége 155
6. Az ingenium (találékonyság) társadalmi szerepe 157
VII. fejezet. Friedrich Nietz sche: Egy új retorika lehetősége 161
1. A nyelv eredendően retorikai természete 161
2. Az azonosságok szétesése 164
3. Trópusok és alakzatok 167
4. A cselekvés retorikája 171
Második rész: Az újretorika és az autonóm társadalomtudomány 177
VIII. fejezet. Ernesto Grassi: Az újragondolt humanista tradíció 179
1. Az absztrakt racionalizmus problémái 179
2. A retorika: technika vagy elmélet 182
3. A retorika a tudományos tudás alapja 184
4. A metafora leleménylogikája 186
5. Ingénium a nyelvben és a munkában 189
6. A teremtő beszéd természete 191
IX. fejezet. Chaïm Perelman: Az érvelő társadalom 193
1. Út a pozitivizmustól a retorikához 193
2. A kartéziánus felfogás kritikája 195
3. A másik ember jelenléte 197
4. Érvelés és társadalmi praxis 201
5. A társadalmilag valóságos előállása 205
6. Ember és társadalom az érveinkben 209
X. fejezet. Kenneth Burke: Egy realista retorika lehetősége 215
1. A retorika mint társadalmi cselekvés 215
2. Egy realista retorika alapjai 217
3. A tárgymegnevezés pozitív fogalmai 221
4. A dialektikus kategóriák társadalomtana 223
5. Az ideológia és a morál végső terminusai 226
6
XI. fejezet. Kenneth Burke: Cselekedetek és identitások 231
1. A motívumok grammatikája 231
2. A valóság sokfélesége és a lényegkeresés egyoldalúsága 237
3. Az identifikáció mint a különbözőek egysége 239
4. A tulajdon(ság)ok identifikáló szerepe 242
5. A cselekvő identitás mint autonómia 244
XII. fejezet. Henry Johnstone: A retorika filozófiai alapjai és határai 247
1. A retorika nélkülözhetetlensége 247
2. A perfekt kommunikáció lehetetlensége 251
3. Ami nem retorika: az erőszak 254
4. Az erőszak retorikai tanulmányozása 258
XIII. fejezet. Henry Johnstone: A tudatosság és érvelés viszonya
1. Az érvelés lehetőség jellege 261
2. Elköteleződés és személyesség az érvelésben 264
3. A tudás és a tudatosság különbsége 267
4. A retorikai ék és híd 268
5. A tudatosság formálásának forrásai 272
XIV. fejezet. Paul Ricœur: A metafora mint megismerési mód 277
1. A metaforikus gondolkodás kezdetei: a szómetafora 277
2. A metaforikus mondat szemantikája 281
3. Metafora a szövegek és a diskurzusok szintjén 285
4. A diskurzus jellegzetességei 287
5. A metaforikus diskurzus megismerőképessége 290
6. Az életre keltő többetgondolás 291
XV. fejezet. Paul Ricœur: A metaforikus társadalmi valóság 295
1. Hasonlóságok és különbözőségek egysége 295
2. Az érzéki valóság és a verbalitás viszonya: a képiség kérdései 298
3. Lehet-e érzéki a tudomány 301
4. A kettős referenciájú társadalmi valóság 305
XVI. fejezet. Paul de Man: A retorikaalapú ismeretelmélet 309
1. A retorika státusa 309
2. A grammatika retorikai episztemológiája 313
3. A retorizált grammatika korlátai 316
4. A retoricitás gondolatalakzatai 321
XVII. fejezet. Paul de Man: A társadalmi általánosról 327
1. Az egyes és az általános lehetetlen viszonya 327
2. A geopolitikai séma magyarázó ereje 330
3. Az általános akarat előállásának iróniája 334
4. Cselekvő-megvalósuló közakarat 337
Korollárium 1.: Kenneth Burke a Mein Kampf retorikájáról 341
1. Az elemzés elvei 341
2. Hitler gondolkodásmódja 343
3. Válság, bűn, bűnösök 346
4. Hit, ráció, egység 349
7
Korollárium 2.: A metaforikus politikai valóság 353
1. A politikai diskurzusról 353
2. Az abszolút politikai metafora 356
3. Metaforikus politikai valóságok 361
4. A politikai cselekvés metaforikus jellege 363
5. A metaforikus identitás 365
6. A politikai metafora mint manipulációs eszköz 368
Korollárium 3.: Carl Schmitt Politikai teológiája és az immanens társadalomtudomány 371
1. A retorika mint megismerési mód és az analógia 371
2. Az immanencia és a transzcendencia viszonya 376
3. Pszeudoszekuláris politika- és cselekvéselméletek 381
4. Immanens cselekvésértelmezések 385
Irodalomjegyzék
8
Bevezetés
A Társadalompoétika és a társadalmi valóság
1. Lépések egy alternatív társadalomszemlélet felé
Elöljáróban egy könnyen adódó félreértést szeretnék eloszlatni. Könyvem címe nem arra
utal, amire az olvasó talán elsőre gondol: a szerző azt javasolja, hogy a társadalom objektív
valóságának tárgyilagos vizsgálatát „elszubjektivizált” esztétikai igényű elemzésekkel
váltsuk fel, terjedelmes munkája ezt a nehezen elfogadható célt igyekszik megvalósítani.
Nincs ilyen szándékom, a program nem ilyen jellegű. Könyvem szigorúan tudományos
munka, amely minden szempontból megfelel a társadalmi valóságot tárgyilagosan leíró
módszertani és etikai követelményeknek. Ilyen értelemben szerepel a címben a poétika
szó, amelynek eredeti görög jelentése alakítás és formálás, alkotás és megformáltság.
Ma már elég jól látható, hogy az európai felvilágosodással egy időben kibontakozó
természettudomány elképesztően nagy hatású nézetrendszer: elfogadása és elterjedése
nyomán radikálisan új világ született. Ehhez képest az elmúlt századokban a társada-
lomra vonatkozó tudományos tudás kialakulása csigalassúsággal haladt előre. A réges-régi
állam- és jogtudomány, majd a modern közgazdaságtan után csak a 2 0. században jöttek
létre az újabb társadalomtudományi diszciplínák (szociológia, néprajz, politikatudomány,
pszichológia, antropológia, kommunikációtudomány), ám egyelőre ezek is deprivált hely-
zetben vannak. A tudományos kutatásra szánt összes anyagi erőforrás mindössze tíz-ti-
zenöt százalékát kapják, hasznosságukat folyamatosan megkérdőjelezik, távol tartják őket
a közoktatástól, és sokan még a tudományos státusukat is kétségbe vonják.
Nem gondolom, hogy ez a helyzet túlságosan sokáig tartható. Abban bízom, hogy
józan belátásból, s ha mégsem, akkor súlyos kataklizmák nyomán, előbb vagy utóbb
közösségeinknek komolyan fel kell tenniük a kérdést: honnan jöttünk, kik vagyunk, hová
tartunk? Ezek minden társadalomtudományi diszciplína alapkérdései, ezek nyomán pedig
az, hogy mit tehetünk, és mit kell tennünk. Próbálnak ezekre a kérdésekre válaszolni
a társadalomtudományok művelői, de kutatásaik során erős külső és belső akadályba
ütköznek. A külső akadály az a köznapi, állítólag józan eszű gondolkodás, amely szerint
„tudjuk mi, hogy milyen a világunk”, hiszen benne élünk, a tudósok csak okoskodnak,
agyonbonyolítják az egyszerű összefüggéseket. Az efféle közbeszédbe olykor a termé-
szettudósok is beszállnak, amikor saját köznapi tapasztalataik és kutatási logikájuk kiter-
jesztése alapján hályogkovács módra, magabiztosan értekeznek a társadalom úgymond
„objektív” természetéről.
A belső korlát is van azonban olyan erős, mint a külső, de ez már a társadalomtudo-
mányok saját szemléletével van összefüggésben. A lassanként kibontakozó társadalom-
tudományok művelői, kevés kivételtől eltekintve, elkövettek egy súlyos stratégiai hibát
már a kezdetekkor: saját diszciplínájukat a lehengerlő természettudományok mintájára
