Table Of ContentSZÁZADUNK
NÉVVÁLTOZTATÁSAI.
*
HELYTARTÓSÁGI
ÉS MINISZTERI ENGEDÉLYLYEL MEGVÁLTOJfATOTT
NEVEK GYJTEMÉNYE
1800—1893.
KUEDETI OKMÁNYOK ALAPJÁN ÖSSZKÁLLÍTOTTA
A MAGYAR HERALDIKAI ÉS GENEALÓGIAI TÁRSASÁG EGYIK
IGAZGATÓ-VÁLASZTMÁNYI TAGJA.
r
u / /,
\
BUDAPEST,
KIADJA H R N Y Á N S Z K Y V I ív T H.
1895.
A
nemzet önérzete végre feléledt, mindinkább iparkodunk leg-
méltóbban megünnepelni ezer éves létünket, tudatni a nagy-
világgal, liogy bár az összes nemzetek közt legtöbbet szenvedtünk,
s
a korral haladva nyelvünk, szokásaink, alkotmányunk eredetisé-
gében fenn tudtuk magunkat tartani.
A tatár, török pusztítások többszörösen megtizedelték az ország
lakosait, azonban királyaink bölcs intézkedése ismét lehetvé tette,
hogy anyaföldünk parlagon ne heverjen, a kipusztult vidékeket
szórványosan bevándorlás elmozdításával újonnan benépesítette.
.Sajnos, királyaink e nemes törekvése csak részben elégítette ki
alkotmányához hü nemzetünk óhaját, a mennyiben a bevándorlottak,
—
bár tsgyökeres magyar elemtl voltak körülvéve, az örménye-
—
ket kivéve új hazájuk nyelvét, öltözékét, szokásait nem csak
hogy elsajátítani szükségesnek nem tartották, de helyneveiket is
saját nyelvükre átfordítva használták, mi késbb a habsburgi
uralkodóház némely germanizálni törekv kormánya alatt átalá-
nossá, úgyszólván törvényessé is vált. Még évekkel ezeltt, ha kül-
földi tévedt hazánk bármely városába, jogosan kérdezhette ez már
:
Magyarország? hisz a városok czímtáblái minden névvel telve
voltak, csak magyar névvel nem, az utczákon magyar szót csakis
elvétve, a falusi úgynevezett bugristól és egy pár alföldi deáktól
hallhatta. A hatvanas években akárhányszor hallottam magyar nyel-
ven társalogni, hogy fiát Günsbe viszi , avagy, hogy pressburgi
Zwiebackot vett stb., és szintúgy kificzamította volna nyelvét, ha
ezeket magyar nyelven kellett volna visszaadnia, de talán nem is
tudták, hogy Güns és Pressburgnak magyar nevük is van.
Hála a gondviselésnek, most már elmondhatjuk „nyelvében
:
él a nemzet !" Megvalósult e hosszú tespedés után Vörösmarty
szózata: «Még jönni kell, még jönni fog egy jobb kor*. Az ön-
érzet felébredt mindnyájunkban, közös czél felé irányul mindnyá-
junk törekvése s ez az: «Magyarok maradjunk*.
Jíévváltoztatások. 1
2 BEVEZETÉS.
A magyar kormány már els megalakulása kezdetén töreke-
dett e szép eszmét megvalósítani, a mennyiben elsegítette, késbb
még inkább megkönnyebbítette a névváltozást ; természetes is, bár-
mily szaktudós legyen is az a Kracbenfels tanácsos úr, azt a ha-
tást, népszerííséget soha sem fogná elérni, mint ha nevét Sziklaira
változtatva írja, elseje folyton idegenkedést, bizalmatlanságot, átvál-
toztatva ellenben ellenkezjét szüli mindenkiben. Baross egy ízben,
midn egy enquete jegyzkönyvét, melyen elnökölt, hozták laká-
sára aláírás végett, ránczba szedte homlokát, tollát forgatva, vona-
kodva írta nevét alá. Kérdésemre, vájjon szerkesztése ellen van-e
aggálya? azt válaszolá «inkább az volna>. Késbb azonban hozzá
:
tévé: «Bécsben büszkén írom nevem német nevek közé, itthon
undorral*. Bár volnának több Barossaink, kik úgy ezekre, mint a
helynevek magyarosítására annyi súlyt fektetnének.
Mi a névváltozást illeti, az ország színe-java eltt minden-
esetre kalapemelést érdemelnek mindazok, kik annyi erkölcsi ön-
uralommal bírtak önnönmagukon azt megvalósítani, nem hallgat-
,
hatom el azonban azt a nézetemet és hibásnak tartom e nemzeti
törekvést azok részérl, kik létez, él családneveket vettek fel, nem
mintha azoknak ártottak volna, de kétségkívül ártottak önnönma-
guknak, mert egyúttal kételyüknek adtak kifejezést, hogy felvett
nevüknek egykoron hasonló fényt szerezni képesek lehettek volna-e?
Pedig ha pár évvel ezeltt idegen nev, most szerepl legderekabb
honfiaink neveiket megmagyarosították volna, neveik nem volná-
nak-e hason értékek a leghangzatosabb nevekével, történelmünk
nem volna-e kétszerte oly büszke reájuk? Szükségesnek tartván itt
határozottan kijelenteni, hogy mind ezt átalánosságban mondom, kit
sem értek alatta. Egy khinaitól, ki Amerikába csak azon okból
vándorol, hogy ott meggazdagodva, ismét hazájába visszatérjen,
természetesen senki sem várja, hogy nevét megváltoztassa, de ha
valaki hazáját végképen elhagyja, új hazáját ismeri tulajdonkép
hazájának, utódjai évtizedeken át élvezik annak jótéteményeit, né-
zetem szerint vétkeznek, ha nevükhöz ragaszkodnak, mert bármily
társadalmi állást foglalnak is el, bármily üdvös intézkedések meg-
valósítására is törekedjenek, folyton bizalmatlanságot keltenek s
idegeneknek tekintetnek.
BEVEZETÉS.
íí
A mi tulajdonképen a név történetét illeti, az kétségkívül az
emberiség bölcsjétl veszi kezdetét, a mint fejldött az emberbl
a család, törzs, társadalom, épp úgy értelmiségükkel párhuzamosan
fejldött egymás megértésére a nyelv és ezzel kapcsolatosan egy-
más megkülömböztetésére a név, mely ugyan kezdetben nem
hasonlított sem a bibliai, sem a keresztény nevekhez, csakis bet
vagy szótagból állott, mint ezt a khinaiak több ezer éves törzs-
tábláik igazolják és reájuk mint legrégibb kútforrásra hivatkozha-
tunk, melyekhez manapságigisragaszkodnak azzal az eltéréssel, hogy
most már egyúttal saját neveikhez apjuk, továbbá bizonyos id-
szakokhoz kötött leszármazási törzsnevet használnak és innét ma-
gyarázható, hogy egy elkelbb mandarin, több ezer éves leszár-
—
mazási táblázatbirtokában, 7 8 szótagos különálló névvelírja magát.
Ezek után legrégibb adatul szolgálnak a görögök, kik, egy
pár athéni és spártai elkelbb családok kivételével, egy névvel
éltek. (Papé Wörterbuch der griech. Eigennamen. Braunschweig
— :
1850.) A rómaiak már legalább három nevet viseltek, «praeno-
men» elnevet, mely a keresztnevet helyettesítette; «nomen» nevet,
mely a törzsöt (gens)jelezte; <cognomen» családnevet; ezeken kívül
több «agnomen», melléknevet, melyet vagy örökbefogadás, mi náluk
napirenden volt. vagy kiváló vitézségéstudományosságuk által szerez-
tek, így p. 0, Publius Cornelius Scipio Africanus Aemilianus Minor.
A zsidóság csak egy nevet használt, melyhez késbb apjuk
nevét «Ben> vagy «Bal» hozzáadva viseltek és legutóbbi idkig is
mint szent hagyományhoz ragaszkodtak.
A kereszténység szintén egy nevet visel, melyet a kereszté-
lésnél kapott, egész a XIII. század elejéig, a midn is úgy hazánk-
ban, mint az egész világon az elkel nemes birtokos osztály váraik,
birtokaik után kezdették a vezetéknevet felvenni, mi egyúttal
jelezte, hogy az illet azon vár vagy birtok ura volt. A polgári és
jobbágyi osztály azonban csak a XIV. század vége felé kezdette a
vezetéknevet szórványosan használni, mi azonban a XVI. században
az államok nyilvántartása czéljából már átalánosan kötelezvé vált.
Mieltt az kötelezvé vált volna, maga a társadalom nevezte kitü-
nbbjeit apja nevéhez »fy> szót ragasztva, így keletkeztek nálunk
Gerfy, Pálfy, Péterfy nevek a germán és szász népeknél a «sohn,
;
son, sen> ragasztással a Johnson. Thomassohn, Gregersen a latin
;
nemzedékeknél <i» ragasztással Augusti, Pauli a spanyol és nor-
;
1*
4 BEVEZETÉS.
manóknál «ez, fitz (franczia filsbl)* megtoldással Fernandez, Gerald-
fiíz; az ivek és skótoknál «Mac és 0-val» Mac Machon, Connel
nevek. Késbb, midn már kötelezvé vált, akkori foglalkozásaik,
czímtábláik, csúfneveik, nemzetiségük szerint vették azt fel, így
keletkeztek a Szabó, Kovács, Király, Herczeg, Kis, Nagy, Fekete,
Német elnevezések, természetesen azon kor ortograpbiája szerint
írva, a midn azt felvették, basonlólag a többi államokban is.
(Wiarda «Ueber deutsche Vor- und Geschlechts-Namen. Berlin,
:
1800. Vilmars deutscbes Namenbücblein. Frankfurt, 1866.) A kelet
népe azonban még mai napig is ragaszkodik si szokásaihoz és
apja nevét viseli *its, vits* hozzáadással, mi szintén «leszárma-
zottat* jelent. így nemrég egy végrendelet akadt kezembe, mely-
ben Petrovich Jankó és fivére Fekó együtt végrendelkeznek, elb-
beni fia Jankovieh Pekó javára, itt tehát nem Jankovich család,
hanem Jankó fia Pekóról van szó.
Hazánkban, mintamegyei lajstromok is mutatják, a XVí. század-
banavezetéknévhasználatakötelezvolt,mindazonáltalaXVIII,század
második felében tömegesenbevándorlóitzsidónép,ragaszkodvahagyo-
mányaikhoz, magát ennek alávetni nem akarta s daczára a legszi-
gorúbb ellenrzésnek, ki tudta magát vonni úgy a katonai szolgálat,
valamint a közterhek visel—ése alól, míg végre 1787. július 23-án
József császár a következ ,-^ számú rendeletet bocsátotta ki:
aul.
«Wir Joseph der Zweite, etc.
«Zur Vermeidung aller ünordnungen. die bei einer Klasse Men-
schen im poHtischen, oder gerichtlichen Verfahren, und in ihrem
Privatleben entstehen müssen, wenn die Familien keinen bestimmten
Geschlechtsnamen.und die einzelnen Personen keinen sonst bekannten
Vornamen habén, wird fúr gesammteErblánder allgemein verordnet.>
«Die Judenschaft in allén Provinzen zu verhalten, dass ein
jeder Hausvater für seine Familie, der Vormund für seine Waisen,
und eine jede ledige, weder in der váterlichen Gewalt, noch unter
einer Vormundschaft, oder Kuratel stehende Mannsperson vom 1-ten
Jánner 1788 einen bestimmten Geschlechtsnamen führen, das weib-
liche Geschlecht im ledigen Standé, den Geschlechtsnamen ihres
Vaters, verheirathet jenen ihres Mannes annehmen, jede einzelne
