Table Of ContentÉGI ÜZENETEI
I.
Az é r z é k s z e r v e k e n túl i
é r t é k e k m e g t a p a s z t a l á s a
ÉDESVÍZ KIADÓ
R A M T H A
égi üzenetei
I
AZ ÉRZÉKSZERVEKEN TÚLI ÉRTÉKEK
MEGTAPASZTALÁSA
SZERKESZTETTE:
DR. STEVEN LEE WEINBERG
VALAMINT
RANDALL WEISCHEDEL,
SUE ANN FAZIO,
CAROL WRIGHT
ÉDESVÍZ KIADÓ
BUDAPEST, 2001
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Ramtha
Sovereignty. Inc., Box 926. Eastsound. WA 98245
Minden jog fenntartva
Fordította Béresi Csilla
Szerkesztette Balázs Éva
Copyright © Sovereignty, Inc., 1986
Hungarian translation © Béresi Csilla, 2001
Hungarian edition © Sweetwater Publisher Establishment, 2001
Cover design © Sweetwater Publisher Establishment, 2001
ÉDESVÍZ KIADÓ, BUDAPEST
Felel(cid:280)s kiadó a Kiadó igazgatója
Tördelés: TypoStúdió Kkt.
Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Rt., Debrecen
Felel(cid:280)s vezet(cid:280) György Géza vezérigazgató
ISBN 963 528 534 5
3
Tartalom
fejezet / Bevezetés 6
1.
fejezet / Ramtha vagyok 9
2.
fejezet / Amikor önök voltak a népem 24
3.
fejezet / Isten maga a létezés 29
4.
fejezel / Íme, az Isten! 39
5.
fejezet / Életr(cid:280)l életre 48
6.
fejezet / Halál vagy mennybemenetel 62
7.
fejezet / Teremtés és fejl(cid:280)dés 68
8.
fejezet / Hatalmasabbak vagyunk az angyaloknál 80
9.
fejezet / Isten megismerhet(cid:280) 86
10.
fejezet / A szeretet ajándéka 89
11.
fejezet / Nincs egyetlen, kizárólagos igazság 93
12.
fejezet / Az élet törvény nélkül való 104
13.
fejezet / Az élet célja 115
14.
fejezet / Elfelejtett istenség 122
15.
fejezet / Lélekvándorlás 134
16.
fejezet / A tudás tudománya 142
17.
fejezet / A korlátolt gondolkodás 151
18.
fejezet / Az agy megnyitása 157
19.
fejezet / A tapasztalat haszna 172
20.
fejezet / Egy csodálatos reggel 182
21.
4
A bennünk él(cid:280)
Istennek
5
I. FEJEZET
Bevezetés
Az emberiség számára csupán egyetlen megváltás képzelhet(cid:280) el:
hogy ráébredjen önnön isteni mivoltára.
Ti vagytok e felismerés lehetséges hordozói.
Ramtha vagyok, magasrend(cid:294) entitás, aki réges-régen élt ezen a Földnek
vagy Tominak nevezett bolygón. Nem haltam meg ebben az életben,
hanem felemelkedtem a mennybe, mivel megtanultam, hogyan
hasznosítsam elmém er(cid:280)it, s hogyan vigyem át magammal földi
porhüvelyemet egy láthatatlan létsíkra. Közben fölfedeztem a korlátlan
szabadság és életöröm hónát. Akik utánam érkeztek ide, ugyancsak
hozzám hasonlóan emelkedtek fel e mennyországba.
Jelenleg egy láthatatlan testvériséghez tartozom, amely nagyon mélyen
szereti az emberiséget. A testvéreitek vagyunk, akik meghallgatjuk
imáitokat, meditációitokat, s szemmel tartjuk jövés-menéseteket. Valaha
mi is emberként éltünk a Földön, s megtapasztaltuk mindazt a bánatot,
kétségbeesést és örömöt, amelyben egy halandónak része lehet.
Ugyanakkor azt is megtanultunk, hogyan legyünk úrrá korlátainkon, s
hogyan lépjünk túl rajtuk egy magasabb rend(cid:294) létforma felé.
Azért jöttem, hogy elmondjam, nagyon fontosak, nagyon drágák vagytok
nekünk, mivel a rajtatok keresztülöml(cid:280) életer(cid:280) és a mindannyiótok
agyában megterm(cid:280) gondolat - bármire is használjátok - nem más, mint az
az intelligencia és hatalom, amelyet ti Istennek neveztetek el. Ez az
esszencia köt össze valamennyiünket, nemcsak a ti létsíkotokon él(cid:280)ket,
hanem ama ismeretlen mindenségek lakóit is, amelyek észlelésére nincs
szemetek.
Azért vagyok itt, hogy emlékeztesselek benneteket réges-rég feledésbe
merüli örökségetekre. Azért jöttem, hogy magasabb rend(cid:294) néz(cid:280)pontot
adományozzák nektek, amelyb(cid:280)l szemlélve megértitek, hogy valóban
isteni, halandó entitások vagytok, akiket mindig is szeretett és támogatott
az Istennek nevezett esszencia. Azért vagyok itt, hogy ráébresszelek
benneteket, kifinomult értelmetekkel egyedül ti hoztátok létre életetek
valóságát, s ugyanezen képességeteket latba vetve bármely tetsz(cid:280)leges
valóságot megalkothattok.
6
Sokan eljöttek már hozzátok a történelem folyamán, s sokféle úton-módon
emlékeztettek benneteket nagyságotokra, hatalmatokra,
halhatatlanságotokra. Voltunk mi már királyok, hódítók, rabszolgák,
(cid:75)(cid:280)sök, megfeszített megváltók, tanítók, tanácsadók, barátok, bölcsel(cid:280)k -
minden, amit megenged a tudás. Id(cid:280)(cid:85)(cid:280)l id(cid:280)re beavatkoztunk dolgaitokba,
hogy ki ne irtsátok magatokat, s folytatódhasson az élet e létsíkon, ezen a
csodás örömökkel kecsegtet(cid:280) játszótéren. Ti azonban egyt(cid:280)l egyig
üldöz(cid:280)be vettétek segít(cid:280)iteket. Akiket épp nem üldöztetek, bálványt
faragtatok bel(cid:280)lük önmagatok kényére-kedvére, miközben kicsavartátok és
eltorzítottátok szavaikat. Ahelyett, hogy megfogadtátok volna e tanítók
tanácsait, arcra borultatok el(cid:280)ttük, és tömjéneztétek (cid:280)ket.
Nehogy magam is erre a sorsra jussak, nem saját alakomban jöttem el
közétek. Egy olyan entitáson keresztül szólok hozzátok, aki valaha, mikor
még e létsíkon éltem, h(cid:280)n szeretett lányom volt. Leányom, aki nagylelk(cid:294)en
megengedte, hogy beköltözzek a testébe, úgymond tiszta „csatorna” az
általam képviselt esszencia számára. Mikor veletek társalkodóm, (cid:280) nem
tartózkodik a testében, lelke és szelleme teljesen elhagyta azt.
A változás szelét hoztam magammal erre a létsíkra. Jómagam és társaim
nagy horderej(cid:294) eseményre készítjük el(cid:280) az emberiséget, amely a
közeljöv(cid:280)ben várható. Célunk az, hogy egyesítsük e bolygó lakóit, s
hozzásegítsük (cid:280)ket egy nagyszer(cid:294), csodálatos tapasztalathoz, amely
megnyitja majd szívüket a tudás és szeretet áramai el(cid:280)tt.
Miért tesszük mindezt? Azért, mert szeretünk benneteket, jobban, mint
valaha is hittétek. És azért is, mert itt az id(cid:280), hogy kinyíljon az emberek
szeme, vége legyen a tudatlanság sötét korszakának, amely megfosztotta az
emberiséget szabadságától, egymás ellen fordította a népeket, s gy(cid:294)löletet
szított a szeret(cid:280)k, vagy háborúságot a nemzetek között. Ideje véget vetnünk
mindennek. Ideje, hogy az ember felismerje önnön isteni, halhatatlan
mivoltát ahelyett, hogy a puszta megélhetéséért küszködne ezen a létsíkon.
Rövidesen elj(cid:280) a nap, amikor nagy tudást osztanak meg veletek csodálatos
entitások, szeretett testvéreitek. A tudomány addig soha nem látott módon
felvirágzik majd ezekben a napokban. Ezt a küszöbön álló korszakot Isten
korának nevezzük. E korban maga az id(cid:280) és az id(cid:280) múlása is megváltozik.
Az elkövetkez(cid:280) években megsz(cid:294)nnek létsíkotok rákfenéi: a betegségek,
a szenvedés, a gy(cid:294)lölet és a háború. Nem lesz, többé öregedés és halál,
helyette mindenki megízlelheti a halhatatlanságot. A tudás, megértés és
mélységes szeretet hozza el mindezt a földi entitások életébe.
Az emberiség számára csupán egyetlen megváltás képzelhet(cid:280) el: hogy
ráébredjen önnön isteni mivoltára. Ti vagytok e felismerés lehetséges
hordozói.
7
Amint egyenként rájöttök tulajdon értéketekre és halhatatlanságotokra,
külön külön megnövelitek a korlátlan gondolat, szabadság és szeretet
mértékét. Minden gondolatotok és felismerésetek megnemesíti és kitágítja
az emberi tudatot. S mikor a gyakorlatba is átültetitek meglátásaitokat,
hogy felvirágoztassa immár értelmet nyert életeteket, mások is egy
nagyobb lépték(cid:294) megértés, szélesebb ív(cid:294) gondolkodás, értelmesebb létezés
letéteményeseinek látnak majd benneteket.
Ezek lesznek a legnagyszer(cid:294)bb id(cid:280)k az emberiség írott történetében.
Akadnak ugyan majd nehézségek és buktatók, de ti azért születtetek pont
eb-be a korba, hogy beteljesítsétek ígéretét. Régóta kecsegtetnek
benneteket azzal. hogy még itt a Földön meglátjátok Istent. Ennek ellenére
e nagy ígéret teljesülését életr(cid:280)l életre elodáztátok. Most elérkezett az id(cid:280).
Nagyszer(cid:294) birodalom születik még jelen életetekben, s olyan civilizációk
szökkennek szárba, amelyeknek létezésér(cid:280)l sejtelmetek sem volt. Máris új
szelek fújdogálnak. Szeretet, béke és öröm lakozik majd ezen az áldott
bolygón, a mindenség gyöngyszemén, Isten hajlékában.
Gondolkodjatok el a hallottakon, s hagyjátok, hogy leülepedjék elmétekben
e szavak értelme. Ha megteszitek, gondolatról gondolatra, érzésr(cid:280)l érzésre.
pillanatról pillanatra visszanyeritek majd nagyságotok, hatalmatok és
dics(cid:280)ségetek tudatát.
* * *
8
2. FEJEZET
Ramtha vagyok
Ram vagyok, a gy(cid:280)ztes... Ram,. az istenség.
(cid:48)(cid:294)veletlen barbár voltam, akit a legegyszer(cid:294)bb,
mégis legmélyebb valami avatott Istenné.
Most átadom nektek tudásomat.
Ramtha vagyok, Ram, ami (cid:280)seim nyelvén annyit tesz: „isten”. Én vagyok a
hinduk nagy Ramja, mert én lehettem az els(cid:280) halandó, aki a mennybe
emelkedett err(cid:280)l a létsíkról. Nem a véges emberi tudományhoz
folyamodtam, hanem a mindenkiben ott lakozó istenséghez.
Megvilágosodásomig azonban magam is csak egy gy(cid:294)lölköd(cid:280), vérengz(cid:280)
földi ember, holmi gy(cid:280)ztes uralkodó voltam.
Én voltam ennek a létsíknak az els(cid:280) hódítója. Hódító hadjáratom hatvan-
három évet vett igénybe, miközben az ismert világ háromnegyed részét le-
igáztam. A legnagyobb gy(cid:280)zelmem azonban az volt, amelyet önmagamon
arattam, mikor kiegyeztem létem alapjaival. Mikor megtanultam szeretni
önmagamat, s immár magamhoz öleltem az élet egészét, a szél a hátára
vett, s felvitt a halhatatlanságba.
Alattvalóim szeme láttára emelkedtem fel, az Indus-hegynek nevezett
magaslat északkeleti oldalán. Több mint kétmillió f(cid:280)t számláló népem
lemúrokból, iónokból (Ióniát kés(cid:280)bb Makedóniának nevezték), valamint az
Atlatiából elmenekült törzsekb(cid:280)l állott, ezt az országot ti Atlantisznak
mondjátok India, Tibet, Nepál és Dél-Mongólia jelenlegi lakossága az én
nemzetemt(cid:280)l származik.
Csupán egyetlen életid(cid:280)t töltöttem el ezen a létsíkon, a ti id(cid:280)számításotok
szerint 35 000 évvel ezel(cid:280)tt. Tudatlanságban n(cid:280)ttem fel, egy elnyomott,
szenved(cid:280) nép gyermekeként. (cid:279)seim Lemúria földjér(cid:280)l származtak, s Onáj-
ban, Atlatia legnagyobb kiköt(cid:280)városában laktak a déli féltekén. Az „utolsó
9
néhány száz év" idején lettem Atlatia polgára, még miel(cid:280)tt e Föld széthasa-
dozott volna, s elborították volna a tenger hullámai.
Akkoriban Atlatia lakói nagy tudású emberek, jeles tudósok voltak.
Tudományuk jóval nagyobb volt, mint most a tiétek, mivel már érteni és
hasznosítani kezdték a fény lényegét. Tudták, hogyan alakítsák át tiszta
energiává eszközeikkel, melyeket ti lézernek neveztek. Léghajóik a fény
segítségével közlekedtek, e tudásra más csillagrendszerek lakói tanították
meg (cid:280)ket. Bár ezek a léghajók kezdetleges alkotmányok voltak,
mindamellett a célnak megfeleltek. Mivel Atlatia nagy technikai
fejlettségnek örvendett, istenítette az emberi értelmet. Ez lett az itt él(cid:280)k
vallásává.
A lemúrók teljesen mások voltak. Társadalmi rendjük a telepátián alapult.
A technikai csodái helyét (cid:280)k a lelki megértés hallatlanul kifinomult fokára
tettek szert; nagyatyáik örökítették rájuk e láthatatlan értékek tiszteletét. A
Holdon túli er(cid:280)ket tisztelték, egy láthatatlan esszenciát. Ismeretlen Istennek
nevezték el ezt az er(cid:280)t. Mivel csupán ezt az istenséget imádták, Atlatia
népe lenézte (cid:280)ket. Lenéztek (cid:280)k mindent, ami nem volt elég „haladó”.
Ram idejében, mikor még kisfiú voltam, az élet nyomorúságos és
vesz(cid:280)dséges volt. Atlatia akkor már hanyatlóban volt, s északi tudományos
központjai régóta romokban hevertek. Az történt ugyanis, hogy miközben
a tudósok azzal kísérleteztek, hogyan utazhatnának a fényen, átszakították
azt az összefügg(cid:280) felh(cid:280)takarót, amely úgy borította be bolygónkat, mint ma
a Vénuszt az azt övez(cid:280) felh(cid:280)réteg. Mikor átfúrták a sztatoszférát,
felh(cid:280)szakadások támadtak, s új jégkorszak köszöntött be. Mindez az óceán
mélyére süllyesztette Lemúria nagy részét és Atlatia északi vidékeit. Az
elárasztott területek lakossága délre menekült.
Miután a tudomány leáldozott északon, a déli területeken is kezdetlegessé
lettek az életkörülmények. Az alatt az évszázad alatt, miel(cid:280)tt az egész
kontinens víz alá került volna, Atlatia legdélibb csücskén barbár zsarnokok
kerültek hatalomra, akik vastörvényekkel kormányoztak. E királyságban a
lemúrok a Föld szemetét alkottak, akiket annyira sem becsültek, mint egy
kóbor kutyát.
Gondolják meg egy pillanatra, milyen érzés, ha arcul köpik az embert,
rávizelnek, és csak könnyeink moshatják le a testünkön végigcsorgó
vizeletet. Gondolják meg, milyen érzés lehetett, hogy egy kutyának jobb
sora volt nálunk, akik ölni tudtunk volna, hogy csillapítsuk mardosó
éhségünket.
10
