Table Of ContentE. B. Sledge
POKOL
A CSENDES-ÓCEÁNON
A hős alakulat
E. B. Sledge: With the Old Breed. At Peleliu and Okinawa
© 1981 by E. B. Sledge
Hungarian translation: dr. Molnár György, 2010
ISBN 978 963 689 384 2
Tartalom
Előszó
Bevezetés
Köszönetnyilvánítás
Előszó
I. RÉSZ PELELIU: EGY MELLŐZÖTT CSATA
Előszó az I. részhez
1. A tengerészgyalogos kiképzése
2. Felkészítés a harcra
3. Az út Peleliura
4. Roham a pokolba
5. Egy újabb kétéltű támadás
6. A bátrak, akiket elvesztettünk
II. RÉSZ OKINAVA: A VÉGSŐ DIADAL
Előszó a II. részhez
7. Pihentetés és rehabilitáció
8. Előjáték a partraszálláshoz
9. A halálbüntetés végrehajtásának felfüggesztése
10. A feneketlen mélységbe
11. A sokkról és a gránátokról
12. A sárról és a férgekről
13. Áttörés
14. Suri után
15. Az agónia vége
Bibliográfia
A szerzőről
Andrew A. Haldane százados,
a K/3/5 szeretett századparancsnoka
és a hős alakulat emlékére.
Halálotok szemtanúja voltam én.
Életetek nem volt más, mint az enyém.
RUDYARD KIPLING
A puskák magasztos és szent tárgyak voltak számukra, és ismerték az
öthüvelykes hajóágyúkat. Leereszkedően beszéltek a háborúról, a fejadag viszont
nem volt kedvükre való. Ők voltak a Bőrnyakúak, a régi Ténylegesek… Az
amerikai hivatásos katonák régi gárdája, akik a haderőnemet otthonuknak, a
háborút pedig foglalkozásnak tekintették. És átsugározták beállítottságukat,
jellemüket és világnézetüket a nemes szívű önkéntesek tömegére, akik a
Tengerészgyalogos-Dandár legénységét alkották…
John W. Thomason Jr.: „The Leathernecks”.
Közli: Fix Bayonets.
Előszó
Engem ért az a megtiszteltetés, hogy 1944. április 10-én, az új-britanniai
hadjárat végső szakaszában átvegyem az 1. (megerősített) tengerészgyalogos-
hadosztály 5. tengerészgyalogos-gyalogezrede 3. zászlóaljának parancsnokságát.
Új-Britannia a zászlóalj második harci bevetése volt.
Bár ezt akkor nem tudtuk, két további hadjárat várt a zászlóaljra, Peleliu és
Okinava. Mindkettő hevesebb küzdelmet hozott és nagyobb véráldozatot
követelt, mint az első kettő. És amikor a hadosztály elhagyta Új-Britanniát, hogy
elhajózzon a Russell-szigetcsoporthoz tartozó Pavuvun berendezett
„pihenőtáborba”, mi már belevágtunk az átfogó kiképzésbe mindarra, ami a
Palau-csoporthoz tartozó Peleliu-szigeten végrehajtott Holtpont-hadművelet
(Operation Stalemate) alakjában öltött testet. Az a hadművelet utólag csekély
figyelmet vagy elismerést kapott, de bizonyosan a csendes-óceáni háború egyik
legvéresebb és legkeservesebben megvívott csatája volt.
Az akkoriban pótlásként hozzánk érkezők között volt egy „Sledge-hammer”
(„Pöröly”) becenéven ismert ifjú tengerészgyalogos, a hivatalos iratokban
szereplő tisztességes nevén E. B. Sledge őrvezető. Az Andrew Haldane százados,
az egész hadtest (a tengerészgyalogság) egyik legremekebb századparancsnoka
által vezetett K századba osztottuk.
Pörölynek ma PhD-fokozata van, a biológia professzora az alabamai
Montevallo egyetemén, a University of Montevallón. Azt azonban, amit a K
századdal megtapasztalt a Peleliuért és Okinaváért vívott csatában, sohasem
felejtette el.
Habár én voltam a 3. zászlóalj parancsnoka a Peleliura felkészítő kiképzési
időszakban, sorsom úgy alakult – a rangidősség forgandóságának vagy inkább a
hiányának köszönhetően –, hogy áthelyeztek az ezredtörzshöz, mielőtt
elhajóztunk Peleliura. Belőlem ez mélységes sajnálatot váltott ki.
Megszokott dolog, hogy a történészek beszámolókat írnak a háborúk egyes
hadjáratairól. Az sem szokatlan, hogy tisztek írják meg a maguk személyes
beszámolóját egy-egy hadműveletről. Az viszont igazi ritkaság, hogy puskás
században harcoló egyszerű legénységi állományú tengerészgyalogos vesse
papírra saját benyomásait a háborúról. Az ilyen tengerészgyalogos baka az az
ember, aki a valóságban közelről megküzd az ellenséggel, aki elviseli a
megpróbáltatások özönét, a fájdalmat, és az elviselhetőnél sokkal gyakrabban a
halál jelenlétét, aki a legkisebb közös nevező, amikor megszólalnak a fegyverek.
„Pöröly” Sledge ilyen tengerészgyalogos volt. Ebben a könyvben úgy látjuk a
háborút, ahogy ő a saját szemével látta. Bárki, aki közkatonaként szolgált, sok
helyzetet hasonlónak fog találni azokhoz, melyeket maga élt át, és az lesz a
benyomása, hogy Sledge pontosan idézi fel, amikor elmeséli félelmeit, kudarcait
és apró győzelmeit. Lebilincselő és tanulságos olvasmány.
Walter S. McIlhenny dandártábornok
Egyesült Államok Tengerészgyalogos
Hadteste, tartalék (nyugállományú)
Avery Island, Louisiana
Bevezetés
Ez a könyv beszámoló arról, amit a második világháborúban a kiképzés alatt,
majd a peleliui és az okinavai hadjárat idején az 1. tengerészgyalogos-hadosztály
5. tengerészgyalogos-ezrede 3. zászlóalja K századának tagjaként átéltem. Nem
történelemkönyv, és nem egyedül az én történetem. Én inkább azon bajtársaim
szószólójaként próbáltam írni, akik velem együtt sodródtak bele a háború
feneketlen örvényébe. Remélem, egyetértenek mindazzal, amit komoly
erőfeszítéssel feljegyeztem.
Ezt a beszámolót közvetlenül Peleliu után kezdtem papírra vetni, mialatt
Pavuvu szigetén voltunk pihenőtáborban. Amint visszatértem a polgári életbe,
részletes jegyzetek segítségével az egész történetet felvázoltam, majd az azóta
eltelt években meg is írtam bizonyos epizódokat. Gondolatban újra és újra
végigmentem ezeknek az eseményeknek a részletein, de mostanáig valahogy nem
sikerült összerendeznem és írásba foglalnom őket.
Kiterjedt kutatást végeztem kiadott és kiadatlan történeti művekben és a
hadosztályom peleliui, valamint okinavai hadjáratban játszott szerepére
vonatkozó dokumentumokban. Újra és újra elképesztett az ugyanazon
eseményeket elbeszélő művek és a saját a frontvonalbeli tapasztalataim közötti
hatalmas felfogásbeli különbség.
A csendes-óceáni háborúban szerzett élményeim sokáig kísértettek, és lelki
terhet jelentett e történet megőrzése. Az idő azonban gyógyít, és nincsenek már
többé rémálmaim, amelyekből hideg verejtékben úszva, őrülten verő szívvel,
felpörgött pulzussal ébred az ember. Most már meg tudom írni ezt a történetet,
még ha fájdalmas is megtennem. Azzal, hogy megteszem, valamiféle
kötelezettséget teljesítek, amelyről régtől fogva érzem, hogy tartozom vele 1.
tengerészgyalogos-hadosztálybeli bajtársaimnak, akik mindnyájan oly sokat
szenvedtek hazánkért. Senki sem tért vissza sérülés nélkül. Sokan az életüket
áldozták, sokan a testük, jó néhányan pedig az elméjük épségét. Mindazok, akik
életben maradtak, sokáig emlékezni fognak a borzalmakra, melyeket
legszívesebben elfelejtenének. Ők azonban szenvedtek, és megtették
kötelességüket, hogy a háborútól megkímélt ország élvezhesse a békét, amelyet
oly magas áron szereztek meg neki. Mélységes hálával tartozunk azoknak a
tengerészgyalogosoknak.
E. B. S.
