Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 16. kötet, 1898.

516 Pages·2012·35.2 MB·Hungarian

50639 S0635
MATHEMATIKAI
ES » '
TERMÉSZETTUDOMÁNYI
ÉRTESÍTŐ.
A M. TUD. AKADÉMIA Ili. OSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA.
SZEREESZTI
KÖNIG GYULA (Í
OSZTALYTITKAR.
TIZENHATODIK KÖTET
1898.
\\
Hi-. \ I.T \ A /
BUDAPEST.
KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA.
1898.

TARTALOM.
Lap
ÁRKÖVY .JÓZSEF: A fogpulpa és sebgangra?na egy új bacteriologiai ténye-
zőjéről _ .... _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ __ 243
— Adatok a fogcaries aetiologiájáház _ _ _ _ _ _ _ __ 246
AUJESZKY ALADÁR: Adatok a lépfene ellen való immunizálás kérdéséhez 306
BEKE MANÓ: A homogen lineár differencziál-egyenletek rosolvenseinek
alapegyenleteiről _ ._. _ — — „ .— — — 407
BOGDÁNFY ÖDÖN : Téli csapadék és a Tisza tavaszi árvizei _ _ _ _ _ __ 489
BUGARSZKY ISTVÁN és LIKBERMANN LEÓ: A fehérjenemü anyagok sósav-,
natriumhydroxyd- és konyhasólekötőképességéről _ __________ 218
BUGARSZKY ISTVÁN és TANGL FERENCZ : A vérsavó molekuláris concen-
tratiojáról _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ . _ _ _ _ _ . _ ~~ 253
DADAY JENŐ: Édesvízi mikroskopi állatok Ceylonból _ _ _ __ 89
FARKAS GYULA: A gáz-diffusio Kirchlioff-féle egyenleteinek reductioja _ 201
FARKAS GYULA: Pótlások a vector-tanlioz és az elektromágnesség tanához 321
FARKAS GYULA: A Fourier-féle mechanikai elv alkalmazásának algebrai
alapja _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ __ 361
FODOR JÓZSEF és BIGLER GUSZTÁV: Vizsgálatok typhus-baeillusokkal fer-
tőzött állatok vérével _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ __ 298
FRANZENAU ÁGOSTON : Kristálytani vizsgálatok a bélabányai pyritről (I. és
II. tábla) _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ __ 273
IÍÉTLY KÁROLY: A dobhúr (chorda tympani) boncz- és élettani viszonyai
klinikai megfigyelések alapján _ _ _ _ _ _ _ _ _ __ 139
KLUG NÁNDOR: A gázfejlődésről pankreas-emésztés közben._ _ ~ _ 71
KOCH ANTAL: AZ erdélyi medencze ifjabb harmadkori képződményei _ 421
KÖVESLIGF.THY BADÓ: A spektrumanalyzis két parameteregyenlete_ „ 437
LENARD FÜLÖP: AZ elektromos erővel párhuzamosan irányított katliod-
sugarak magatartásáról _ _ _ _ _ __ — _ _ _ __ 266
LENGYEL BÉLA: Adatok a calcium ismeretéhez _ _ _ _ _ __ 248
— Néhány gáz hatása a photograplilemezre _ _ _ _ _ __ 365
LENHOSSÉK MIHÁLY : A centrosomáról _ _ __ _ _ _ _ __ 145
LŐRENTHEY IMRE: Sepia a magyarországi harmadkorú képződményekben
(III. tábla) _ „ _ „ „ _ _ _ _ _ _ _ _ _ __ 317
Lap
MFHF.LY LAJOS: Bíró Lajos herpetologiai gyűjtéséről, különösen egy új-
guineai új békanemről _ _ _ _ — — — — — — — — 117
MIHALKOVICS GÉZA: A Jacobson-féle szerv _ _ _ _ _ _ __ 1
ÓNODI ADOLF: A gége légző és hangképző idegeiről _ _ _ _ _ _ __ 101
PÓLYA JENŐ: A mellső csarnok zúgának állapota glaucomas szemekben 311
RADOS GUSZTÁV: AZ ortliogonális helyettesítések együtthatói között fenn-
álló feltételi egyenletek— _ _ _ _ _ _ _ _ _ __ _ 123
— Indukált lineár helyettesítések _ _ _ _ _ _ _ _ __ 378
SCHWITZER HUGÓ: Adatok az öregkori szürke hályog keletkezéséhez _ _ 315
TŐTÖSSY BÉLA: Algebrai felületek magasabbrendű érintősíkjai _ _ _ 127
VÁLYI GYULA: Többszörös polaris reciprocitás a síkban _ _ _ __ 399
KI: \ I. r ^ MUM
A JACOBSON-FÉLE SZERV.
(Organum vomeronasale JACOBSONÍ.)
ilIHALKOYICS GÉZA r. tagtól.
A JACOBSON-féle szerv az orrüregnek egy kiegészítő része; a
legtöbb gerinczes állatban jóval kisebb, mint a főüreg, melylyel a
felszínét takaró nyálkahártya szerkezete tekintetében megegyezik,
amennyiben rajta is van érzéklő és lélekző hámboríték, azonkívül
nyálkahártyájában barlangos érszövet, valamint a szagló- és három-
osztású ideg rostjai sem hiányoznak. Ha ezen szerv ismeretéhez
összehasonlító anatómiai úton jutottunk volna, azaz a búvárok az
egyszerűbb állapotú alsóbb rangú gerinczes állatokból indultak
volna ki: a JACOBSON-féle szervről helyesebb nézetek terjedtek volna
el, mint így, hogy JACOBSON dán anatómusnak 1811-ben kelt köz-
leménye után {'19)* először emlős állatok lettek vizsgálati anyagúi
választva. Azóta e szerv számos vizsgálat tárgya volt, nemcsak emlő-
sökön, hanem a gerinczesek egyéb osztályain is, azonban a szerzők
nagyobbára csak egyes állatokra vagy osztályokra szorítkoztak,
ellenben valamennyit felölelő és egybevető közlemény hiányzik,
peclig nyilvánvaló, hogy az emberben csenevészes képződmények-
ről helyes fogalmakhoz egyedül tágabb alapon nyugvó összehason-
lító anatómiai és fejlődéstani úton lehet jutni. Legterjedelmesebbek
még e tekintetben SEYDEL értekezései (43—44), aki alsóbbrendű
gerinczeseken (kétéltűek, teknősök) vizsgálta meg nagy pontosság-
gal az orrüreg és JACOBSON-féle szervet, de a felsőbb rangúakat
csak mellékesen egybevetés czéljából vonta vizsgálata körébe. Az
utóbbiakról több közlemény jelent meg, de mindezek nagyrészt a
* A zárjelbe tett számok a munka végén közölt irodalomra vonat-
koznak.
XVI 1
fi()
MIHALKOVICS GÉZA.
leíró útat követik, ami azon eredménynyel járt, hogy lényegtelen,
mellékes viszonyokra fektették a fősúlyt.
Minthogy SEYDEL vizsgálatai csak alsóbb rangú gerinczesekre
vonatkoznak, ezeknek kiegészítésére feladatommá tettem egybe-
hasonlítás czéljából a felsőbb rangúakat is a vizsgálatok körébe
vonni. A JACOBSON-féle szerv a gerinczesek ugyanazon osztályaiban
és rendjeiben megegyező viszonyokat mutat, scsak mellékes jelen-
tőségű részletekben van eltérés. Azért elegendőnek találtam min-
táúl a főbb osztályokból néhány példányt kiválasztani; ezeket
újabb kezelésekkel metszetsorozatokon megvizsgáltam, s az egybe-
vetésekre szükséges példányokat lerajzoltattam. Ezen néhány rajz-
ból természetesen nem lehet a szerv minden viszonyairól pontos
képet kapni, ahhoz számos készítménynek átvizsgálása szükséges,
annál is inkább, mert nemcsak a JACOBSON-féle szerv, hanem az
egész orrüreg pontos átvizsgálására van szükség az alsóbb ran-
gúakban. Azonban reménylem, hogy a főbb viszonyok a néhány rajz
segítségül vételével is érthetők lesznek, és elegendők arra, hogy a
dolog lényegéről helyes fogalmat kapjunk.
Miután halaknak JACOBSON-féle szervök nincsen,* a kétéltűek-
bői indulunk ki, melyek között az egyszerűbb viszonyok a farkosak-
ban fordulnak elő. Ezek közül a szalamandra és gőte (triton) orr-
üregét vizsgáltam meg (a többiekről v. ö. BAWDEN 3, BOEN 5, BUECK-
HABDT** stb. értekezéseit).
1. Farkos kétéltűek.
Farkos kétéltűeken (amphibia urodela) a koponya lapos, s
haránt irányban ki van szélesedve (1.-—3. ábrák). Arczi része az
orrüreg szerint van idomítva, s ezen üreget környező porczogós
orrtokból áll, melyet lemezalakú vékony fedőcsontok takarnak.
A porczogós orrtok harántmetszeteken helyenkint hiányos, ami a
* Csak WINTHEU említ hasonló kis gödröket az orrlyukak között, ami-
nek magyarázata azonban kétséges. Fiskenes Ansigt. Forste afsnit in Naturk.
Tidsskrift. 3. E. X. S. 185. 1876. Kjöbenbavn.
** BURCKHARDT, P., Unters, am Gehirn u. Geruchsorgan von Triton u.
Jchthyopliis. Zeitschr. f. wiss. Zool. LH. 1891.
A JACOBSON-FÉLE SZERV. 3
benne levő kisebb és nagyobb lyukaktól s hasadékoktól van. SEYDEL
{43) sorozatmetszetekből lemezmintázással felépítette a farkos két-
éltűek porczogós orrtokj át és azt lerajzolta; ami czéljainlcra ele-
gendő tudni, hogy a porczogós orrtok már a farkos kétéltűeken kezd
fogyatékos lenni, s helyenkint kisebb lemezek tagolódnak le róla,
nevezetesen az orrüregnek oldalsó részén találunk ilyeneket az
1. ábra.
A gőte (triton eristatus) orrüregének haránt átmetszete a legszélesebb helyen.
alapon és a tetőn (1. ábra). Hogy a kétéltűek a porczogós orrtokot
ősi elődjeiktől: a porczogós halaktól örökölték, azt a leszármazási
tan kétségtelenül kimutatta, s annak helyenkinti sorvadása nem
magyarázható másból, mint a tökéletesebb védőváznak: az orr-
üreget környező fedőcsontoknak fellépéséből. Az eredeti váz azon-
ban nem pusztult ki egyszerre, arra meg kellett lenni az előkészü-
1*
fi()
MIHALKOVICS GÉZA.
letnek, azért az alsóbb rangúakban a porczogós váz nagy része meg
van még a fedőcsontok alatt, s csak helyenkint kezd pusztulni.
A szalamandra és triton orrürege sokban hasonlítanak egy-
máshoz (1. és 2. ábrák): mindkettőé lapos tömlőből áll, mely elül a
szűkült külső orrnyilással az arczon, hátul kerek lyukkal a kopo-
nya alapján nyílik?; az utóbbi lyukat belső orrlyuknak (3. ábra,
choana) nevezik. Az utóbbi nyílástól kezdve egész a külső orr-
lyukig van a szájpad. Az utóbbi nem egyértékes (homolog) az
emlősállatok szájpadjával, hanem az ú. n. állelőtti szájpaddal
(praepalatinum s. palatinum primarium), azaz a metszőrész száj-
padjával, mely az emlősökön a külső orrlyuktól a metszőcsatorna
nyílásáig, az ú. n. STENSON-féle menetig tart. Eszerint a kétéltűek
orrüregének feneke egyértékes az emlősállatok embryoinak elemi
szájpadjával, s a kétéltűek belső orrlyuka azon helyen fekszik,
ahol az emlősembryok elemi belső orrlyuka van. Az emlősállatok
metszőlyuk mögötti, ú. n. másodlagos, vagy állcsonti szájpadjával
(palatum maxillare) egyértékes képződmény a kétéltűekben teljes-
ségben kifejlődve nincsen, de megvan a kezdeti nyoma a belső
orrlyuk külső oldalán fekvő alacsony léczben (3. ábra, processus
palatínus), mely a belső orrlyuktól kiindulva az állcsont szélével
kb. párirányosan vonul hátrafelé a koponya alapján, s barázdát
fog közre az állcsonttal (recess, later.), amely SEYDEL szerint arra
való, hogy a kilélekzett levegőt a belső orrlyuk felé terelje, s ez
azután főleg az orrüreg oldalsó részében áramolják előfelé a külső
orrlyukhoz.
A farkos kétéltűek orrürege azon kezdeties fokon állapodott
meg, mely a felsőbb rangúak arczidomításának idején van jelen,
azaz egyértékes az emlősállatok embryoinak elemi orrüregével.
Azonban az idomot illetőleg az ilyentől lényegesen eltér, mert
emlősembryokon magasságban megnyúlt tömlőből áll, míg a két-
éltűeken széltében van kiterjedve. Kivéve a be- és kimenetet (orr-
tornáczot és choanát), az orrüreg közbeneső része két részből áll:
médiái terjedelmesebb orrüregből (1. és 2. ábrák, cavum nasale
[duct. olf.J), s ezzel közlekedő oldalsó lapos tömlőből(l.—2. ábrák,
recessus lat. [duct. respirat.J), melyeknek mindegyikét oszlopos
hámsejtréteg fedi; a határt a főüreg és mellékkitüremlés között
a felső és alsó falon behajló redők jelzik (*), melyeken a hámborí-
A JACOBSON-FÉLE SZERV. 9
ték alacsonyabb. A borító hám kétféle sejtekből egybeállított terü-
letekből áll: világos protoplasmájú magas hengeridomú sejtekből,
2. ábra.
2. és 3. ábra. A foltos szalamandra (salamandra maculosa) orrüregének két haránt
átmetszete a közepéből és hátrább a belső orrlyuk (choana) tájékából.
melyekhez kehelysejtek vannak vegyítve, és fonálalakú vékony
érzéklőhámokból, melyek a szabad végükön a csillogószőrökhöz
fi()
MIHALKOVICS GÉZA.
hasonlító, de kurtább merev fonalakba folytatódnak. Mindezek
látszólag több rétegben feküsznek, azaz magvaik különféle magas-
ságban vannak elhelyezve, ami több rétegzet képét adja. Az orr-
üreg néhány helyén azonban a hám alacsony egyrétegű, neve-
zetesen a médiái falon (1. ábra), s a főüregnek átmeneti helyén
az oldalkitüremlésbe fekvő redőn is vannak egyrétegű világos
csillogószőrű hengersejtek, vegyítve kehelysejtekkel, amelyek két-
ségtelenül nyálkaelválasztók. Tritonon az érzéklőhámot a főorr-
üregben a nyálkahártya részéről beléje terjedő értartalmú nyúl-
ványok tányéralakú mezőkre osztják (1. ábra), ami bimbóknak a
képét adja, olyanokét, minők a csontos halak orrüregében előfor-
dulnak, s amelyeket BLAUE* szaglóbimbóknak nevezett. Az orr-
üreg oldalkitüremlésében ily tagolás érzéklő területekre nem fordul
elő, ott a hám egyenletes magas és folytonos, s az orrüreggel való
határon a behajlott helyeken csillogószőrű hengersejtek vannak,
keverve kehelysejtekkel (lélekzőhám), s ez beterjed egy darabon
az oldaltömlőbe is, melynek legoldalsóbb részén egy helyen hasonló
érzéklőhám van, mint a főorrüregben, csakhogy ez nincs tagolva
bimbóalakú mezőkre (1. ábra). A hámon túl fekvő nyálkahártyában
harántmetszeteken a szaglóidegnek átmetszett vastag velőtlen ágait
és kurta csöves mirigyeket (gland. Bowmanni) találunk, az utób-
biakat azonban csak a főorrüregben, ellenben az oldaltömlőben a
mirigyek mindig hiányzanak. A könnyvezető cső a nyálkahártyán
túl a porczogós és csontos orrtok között fekszik (1. és 2. ábra,
ductus nasolacrimalis), s elül az orrtornáczba nyílik; az utóbbit
kurta darabon még réteges laphám takarja, s oldalsó részén sima
izomsejtekből álló külön orrlyukzáró izom van elhelyezve.
Ha a farkos kétéltűek szagló szervét a halakéval egybevetjük,
szembetűnnek a változott életmóddal beállt tökéletesbülések. Halak-
ban a szagló szerv alakilag a köztakarónak egyszerű tömlőalakú
betüremléséből áll, melyen szöveti kiválás következtében a borító
sejtek a szaglóideg szálaihoz viszonyba lépett érzéklőhámokká ala-
kultak át; az utóbbiak a tömlőt mindenütt takarják, s különválás-
szagló és lélekző területekre még nem állt be. Ezen egyszerű álla-
* BLAUE J., Unters, üb. d. Ban d. Nasenschleimhaut bei Fischen
Amphibien. Archiv f. Anat. u. Entwicklungsg. 1884.