Magyarország melléktartományainak oklevéltára. III. kötet: Alsó-Szlav

486 Pages·2012·27.33 MB·Hungarian

MONUMENTA HUNGÁRIÁÉ HISTORICA
DIPLOMAT ARIA VOL. XXXVI
MAGYAR
TÖRTÉNELMI EMLÉKEK
KIADJA
;
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
ELSŐ OSZTÁLY
OKMÁNYTÁRAK
XXXVI. KÖTET
BUDAPEST, 1913
A M. TUD. AKADÉMIA KÖNYVKIADÓHIVATALA
(AZ AKADÉMIA ÉPÜLETÉBEN)
Ára 10 korona.
Hornyánszky Viktor es. és kir. udv. könyvnyomdája
MONUMENTA
HUNGÁRIÁÉ HISTORICA
DIPLOMATARIA
MONUMENTA HUNGÁRIÁÉ HISTORICA
DIPLOMATA RIA VOL. XXXVI
MAGYAR
TÖRTÉNELMI EMLÉKEK
KIADJA
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
ELSŐ OSZTÁLY
OKMÁNYTÁRAK
XXXVI. KÖTET
BUDAPEST, 1912
A M. TUD. AKADÉMIA KÖNYVKIADÓHIVATALA
(AZ AKADÉMIA ÉPÜLETÉBEN)
CODEX DIPLOMATICUS PARTIUM REGNO
HUNGÁRIÁÉ ADNEXARUM
(COMITATUUM: DUBICZA, ORBÁSZ ET SZANA)
MAGYARORSZÁG
MELLÉKTARTOMÁNYAINAK
OKLEVÉLTÁRA
HARMADIK KÖTET
ALSO» SZLAVÓNIAI
OKMÁNYTÁR
(DUBICZA, ORBÁSZ ÉS SZANA VÁRMEGYÉK)
1244—1710
EGY TÉRKÉPMELLÉKLETTEL
A M. TUD. AKADÉMIA TÖRTÉNELMI BIZOTTSÁGA MEGBÍZÁSÁBÓL
SZERKESZTETTÉK
I)R THALLÓCZY LAJOS És HORVÁTH SÁNDOR
BUDAPEST, MCMXII
KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA
Hornyánszky Viktor es. és kir. udv. könyvnyomdája
BEVEZETÉS.
Évek hosszú során át foglalkozván a hazánkkal dél-
nyugatról határos, szerbek, bosnyákok, horvátok lakta terület
történelmével, több megfejtetlen kérdés miatt haboztam közzé-
tétetni tanulmányaim eredményeit. Mindenekelőtt azt a kér-
dést kellett tisztába hoznom, hogy ezek, az idő folyamán
változó néven elnevezett területi részek mily módon alakul-
tak s mily megközelíthetőleg megállapítható határok közt
tűnnek fel koronként.
Magyarország, mint a római impérium dunavidéki szél-
területén az Árpádok alkotó ereje következtében megformált
birodalom, a Duna középső folyamvidéke mentén vert gyö-
keret.* Hasonlattal szólva, a Duna ütő ere ennek a birodalmi
szervezetnek, mellékfolyói meg a viszerek, testét pedig az
ehhez tartozó folyamvidék adja meg, melyet északról s
keletdélről a Kárpátok hegylánczolata védelmez. Ezt a Duna-
országot belső tagozása és határformácziója is az észak-
déli irányban való terjeszkedésre utalta. Majdnem ötödfél
száz éven át tart ez a déli végek felé irányuló s azokon
túlcsapó nemzeti terjeszkedés: öntudatos formában, mint
királyi politika, szerencsés fejedelmek alatt diadalmasan tör-
vén előre, gyönge vezetők alatt pedig elernyed. Majd, midőn
az erőteljes török elem felfrissíti a Balkán-félsziget régi
hatalmi középpontját s délről észak felé tör s ekkép új
alapon hódítóvá lesz, a magyar birodalom védelmi helyzetbe
jut s déli határain beljebb szorul.
A régi magyar királyság történeti szerepét csak úgy
érthetjük meg igazában, ha a színteret a maga fejlődési vál-
VI
tozataiban lehető pontossággal ismerjük. A történetírásnak
oly vezérkari munkálatokra van szüksége, melyek a hely-
rajzi viszonyokat s a színtérhez tartozó összes vonatkozá-
sokat, a felkutatandó anyag alapján, kellőkép tisztázzák. Ez
a czél vezérelt, mikor a jeleztem délnyugati részek okle-
veles megvilágosításátmegkíséreltem. Munkálatomhoz az anya-
got magamnak kellett egy begy űjtenem s éreztem, hogy
ebben a járatlan rengetegben egy ember legföljebb gyalog-
ösvényt vághat, mert a jó út elkészítéséhez olykor több
nemzedék munkája szükséges. Megerősített a szándékomban
egy hatalmas előmunkálatnak a megjelenése : Csánki Dezső
tagtársunknak munkája: Magyarország történelmi földrajza
a Hunyadiakkorában, melyből eddig három kötet jelent meg.
Ez a munkálat eredetileg négy kötetre volt tervezve s csakis
azt a czélt látszott kitűzni, hogy gróf Teleki József csonkán
maradt nagy művét befejezze. Szerzője azonban emberfölötti
szorgalommal egy nemzedék munkásságát pótolta s meg-
alkotta Magyarország történeti topographiáját egymaga, mire
egyebütt nemzedékek munkája kell. A szerző megjegyzi,
hogy «állandó értéket a szótárszerű, statisztikai adatok lehető
bősége nyújthatott».1
Ámde e három kötet voltakép Magyarország története
a maga sejtjeire osztva s feldolgozva oly lelkiismeretességgel,
mely e munkálatnak állandó értéket biztosít s a tudomá-
nyosságunknak méltán díszére válik.
Tapasztalván munka közben, hogy ilyen vezető hiányá-
ban a tárgyamhoz tartozó kérdések megfejtéséhez semmi-
vel sem járulhatok, elhatároztam, hogy e munka rendszerét
nagyjából követve a Balkán-félsziget emez északnyugati
részének történeti földrajzát megkísértem közelebb juttatni
a megoldáshoz. Közvetlen alkalmul és iskolául szolgált e
részben a Barabás Sámuel és Hodinka Antal barátaimmal
szerkesztett Blagay-család oklevéltár,2 melynek helyrajzi ada-
tait megkísértém szemléletileg is egy földrajzi vázlatban kife-
jezésre juttatni. E részben tett tanulmányaim főeredménye-
1 I. m. I. vili.
* Mon. Hist. Hung. Dipl. XXVIII. kötet.
VII
kép magam előtt látom tisztán azt a történet-földrajzi kap-
csolatot, mely a régi magyar birodalmat a sziavon és hor-
vát néppel belterjesen, s ezen a réven a bosnyákokkal és
szerbekkel, távolabbi vonatkozásaiban pedig a tengerparti
albánokkal egybefűzi s elénk tünteti a XIV. és XV. század-
nak kelet-európai hatalmi viszonyait a Duna medenczéje
körül csoportosuló nagy érdek-komplexumban.
Mindazonáltal meg kellett szabnom a terület határait,
melynek történetét kutatom. Eleve is meggyőződtem arról,
hogy a mai Száva határán innen fekvő területet, tehát:
a mai Horvátországot, a régi Szlavóniát, s mai Szla-
vóniát, vagyis a Dráván-túli megyéket nem ölelhetem fel,
s azokat csak tárgyammal szorosan összefüggő rész-
letek szempontjából méltathatom. Több ok indított arra.
A régi Szlavónia és a drávántúli megyék története ugyanis
magyar országos történelem, mely horvát szaktársainkkal
vállvetve nagy munkát s a jó részben még kideríti etlen-
anyagnak az összegyűjtését feltételezi. Hiszen csak nemrég
indult meg a horvát Codex Diplomaticus, mely a horvát-
szlavón levéltárak anyagát öleli fel. A raguzai levéltár párat-
lan anyaga, a sok publikáczió mellett is, csak nemzedékek
munkája után fog feltárulni teljesen. De erre szükség sem
volt, hogy topographiai tekintetben külön tanulmányozzuk e
területet, mert Csánki Dezső V. kötete fogja tartalmazni a
mai Horvátországot s esetleg a kapcsolt részeket. Szerém,
Valkó és Pozsega megyéket pedig máris kiadta.1
Ekkép tisztában lévén aziránt, hogy mi a teendőm,
összegyűjtém az adatokat a Száván túli területeket illetőleg.
Mondanom sem kell, hogy ott, a hol a terület a Száván
innenre is átterjed, erre kellő tekintettel valék. Első sorban,
a mennyire módomban állott, összeállítám az ú. n. alsó-szla-
vón vármegyékre vonatkozó okleveles anyagot. E munká-
lattal a magyar országos területtel szoros kapcsolatban állott
Dubica, Orbász és Szana vármegyék történetét óhajtám meg-
világítani. Hogy éppen e területi részeket bocsátom közre leg-
előbb, annak két oka van. Egyik, hogy e három megye kiegészítő
1 II. 228—385. 1.
VIII
részét alkotta a régi magyar országos szervezetnek, s a magyar
intézmények átalakító hatása még megérzik alakulásukon;
a másik ok, mert a mai bosnyák területnek lévén részei,
bosnyák történelmi .tanulmányaim közül ezt a részt kellett
legelőbb közzétennem, mely hazánk s a régi Bosznia terü-
lete közt összekötő kapcsolatot képezett.
Természetes, hogy mielőtt e három vármegye topo-
graphiai feldolgozására kerül a sor, előbb ez oklevéltárat
kell közzétenni. Beléillik a keretbe s kiegészíti az eddig
megjelent munkálatok sorozatát.
Megjegyzem, hogy ez az oklevéltár a szó szoros értel-
mében nem tekinthető absolute teljes gyűjteménynek. Mely
oklevéltár teljes ? Van-e oldevélkiadó, a ki állítani merné,
hogy semmi sem kerülte el figyelmét, vagy jót merne valaki
állani azért,- hogy nem kerül elő valahonnan valamelyes
tárgyára vonatkozó darab ? Ezért kell megállani az okleveles
gyűjtés folyamán, ha megérezzük, hogy a tárgy keretét az
eddigiekből is megalkothatjuk.
Ezt a keretet, míg majd a jeleztem vármegyék törté-
neti helyrajzának kidolgozására kerül a sor, a mellékelt tér-
képen igyekszem feltüntetni Az ilyen térkép, még ha hézagos
is, többet ér egy csomó tetszetős föltevésnél. Apránként
kihüvelyeződik a koronként változó helyi kép s a későbbi
kutató biztos nyomon indulhat.
A helynevek helyesírását illetőleg azt a módot követtük,
hogy azokat a helyneveket illetőleg, melyek a térképeken
ma is meglelhetők, a hivatalos helységnévtárakban található
horvát-szerb mai elnevezést tettük elől. Zárjelben adjuk a
magyar kiejtést s az oklevelekben található összes változa-
tokat korrendi sorozatban. Ha az illető várnak, helységnek
magyar neve is volt, a magyar név kerül előre.
Végezetül meg kell emlékeznem arról a férfiúról, a ki
fölvette a magyar államterület történeti változásainak Gyuri-
kovits és Palugyaytól elejtett fonalát: néhai Pesti Frigyesről.
„Eltűnt vármegyéi" egy bátor,lelkes embernek a munkája, a ki
keresztül törtet a kérdések rengetegén, ha néha zegzugban jár
is, ha megtéved a sok adat bozótjában, de mindig látja maga
előtt a czélt s lankadatlan szívóssággal példát adott követőinek.