Table Of ContentBIHARI PÉTER
LÖVÉSZÁRKOK
A HÁTORSZÁGBAN
Középosztály, zsidókérdés, antiszemitizmus
az első világháború Magyarországán
Napvilág Kiadó
Budapest
Megjelent az Oktatási és Kulturális Minisztérium és
a Politikatörténeti Alapítvány támogatásával
Lektorálta: Hajdu Tibor
A fedélen: A Pesti polgár ismerkedik a lövészárokkal
BTM Kiscelli Múzeum, reprodukció: F. Szalatnyai Judit
ISBN 978 963 9697 23 2
Kiadja a Napvilág Kiadó
1054 Budapest, Alkotmány u. 2,
e-mail: [email protected]
www.napvilagkiado.hu
Első kiadás: 2008
© Bihari Péter, 2008
Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni,
adatrendszerben tárolni, bármely formában
vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton
vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.
Minden jog fenntartva.
Printed in Hungary
TARTALOM
TARTALOM.................................................................................................4
ELŐSZÓ........................................................................................................6
BEVEZETÉS.................................................................................................9
A LIBERÁLIS MAGYARORSZÁG VÉGE KÜLÖNUTAK, CEZÚRÁK,
TÖRÉSVONALAK.....................................................................................15
A MAGYAR MODERNIZÁCIÓ KÜLÖNÚTJA?.................................................15
HÁROM TÖRTÉNELMI CEZÚRA...................................................................20
TÖRÉSVONALAK.......................................................................................32
MEGOSZTOTT KÖZÉPOSZTÁLY A SZÁZADELŐN.........................................41
ZSIDÓSÁG ÉS „ZSIDÓKÉRDÉS”...................................................................48
BUDAPEST-ELLENESSÉG ÉS ANTISZEMITIZMUS.........................................56
HÁBORÚS POLITIKA..............................................................................66
TISZA ÉS A VILÁGHÁBORÚ........................................................................66
KORMÁNY ÉS ELLENZÉK AZ ORSZÁGGYŰLÉSBEN......................................69
SZIMBOLIKUS POLITIZÁLÁS.......................................................................79
HARCOK A VÁLASZTÓJOGI REFORM KÖRÜL..............................................84
ÁLLAMI BEAVATKOZÁS ÉS KÖZELLÁTÁS....................................93
ÁRAK, BÉREK, ÉLETSZÍNVONAL................................................................93
A KÖZELLÁTÁS.........................................................................................96
ÁLLAMI BEAVATKOZÁS..........................................................................103
HÁBORÚS DEMOGRÁFIA..........................................................................111
A FŐVÁROS ARCAI..................................................................................116
A HÁTORSZÁG FELKAVART TÁRSADALMA................................122
A NAGY HÁBORÚ SZOCIÁLPSZICHOLÓGIÁJA............................................122
VÁROS A FALU ELLEN, FOGYASZTÓK A TERMELŐK ELLEN......................127
NŐK VÁLTOZÓ SZEREPEKBEN.................................................................130
A KÖZÉPOSZTÁLY SZORONGATTATÁSAI..................................................137
ZSIDÓK A HÁBORÚS TÁRSADALOMBAN...................................................150
KULTÚRA ÉS IDEOLÓGIA..................................................................165
ÚJ TÖMEGKULTÚRA BUDAPESTEN..........................................................165
A CENZÚRA ÉS A KÖZVÉLEMÉNY.............................................................172
„TURÁNIZMUS” ÉS A „MAGYAR HIVATÁS”..............................................176
FAJHIGIÉNIA ÉS FAJNEMESÍTÉS...............................................................181
ZSIDÓKÉRDÉS ÉS ANTISZEMITIZMUS..........................................187
TÁMADÁS A BANKOK ELLEN...................................................................187
A ZSIDÓKÉRDÉS-VITA.............................................................................196
AZ ANTISZEMITA HULLÁM......................................................................201
1918 – DÖNTÉSEK ÉS KATASZTRÓFÁK..........................................223
HANGULATOK, JÓSLATOK.......................................................................223
A KERESZTÉNY-NEMZETI KONCENTRÁCIÓ..............................................232
MEGJEGYZÉSEK AZ 1918-AS FORRADALOMRÓL: ZSIDÓ VAGY
ANTISZEMITA?........................................................................................240
ÖSSZEGZÉS.............................................................................................244
FORRÁSOK ÉS IRODALOM................................................................254
SZEMÉLYNÉVMUTATÓ 277
ELŐSZÓ
Könyvem annak az angol nyelvű doktori disszertációnak a kis-
sé továbbfejlesztett és kiegészített magyar változata, amelyet A For-
gotten Home Front: The Middle Classes and the ’Jewish Question’ in Hun-
gary during the First World War címmel 2005-ben nyújtottam be és véd-
tem meg a Közép-európai Egyetem (CEU) történelem tanszékén.
Legalább negyedszázada foglalkoztat az a gondolat, hogy meg
kellene írni az első világháború Magyarországának társadalom- és
mentalitástörténetét: részint mert abban a négy évben „romlott el
minden” – azaz váltak véglegessé a hazai „árkok és törésvonalak” –,
részint, mert más országokban már születtek ilyen művek, és az
eredmények kiválóan összehasonlíthatóak a hazai folyamatokkal. Hi-
szen tudjuk, néha el is mondjuk, hogy a „nagy háború” a 20. század
legnagyobb, talán egyetlen igazi fordulópontja volt: a fasizmus, a bol-
sevizmus és az újabb világháború legfontosabb oka és előzménye. Ge-
orge Kennan, a híres történész diplomata 1914-1918-at a 20. század
őskatasztrófájának tartotta („the great seminal catastrophe of the
century”; „die Urkataskrophe” des Jahrhunderts), ám honi történet-
tudományunk és közvéleményünk ezt – vélhetően az 1918-1920-as
évek traumái miatt – mégsem tudatosította.
A könyv legfontosabb megállapításai röviden összefoglalhatók.
A világháború második fele – kb. 1916 nyarától, amikor a román csa-
patok betörtek Erdélybe, Tisza István helyzete megrendült, I. Ferenc
József meghalt, és a közellátás tragikusra fordult – valóságos vízvá-
lasztó volt a magyar történelemben. A magyar társadalomban régóta
létező megosztottságok 1916-1918 körül árkokká, törésvonalakká mé-
lyültek, s átjárták az élet minden területét. Ezek mindenekelőtt a kö-
zéposztályt keresztülmetsző ellentétek voltak, többé-kevésbé azok,
amelyek fel-felbukkanva azóta is velünk élnek, és változatlanul mér-
gezik a közélet légkörét. Sajátos, hogy a világháború bizonyos orszá-
gokban tartósan megerősítette a nemzeti egységet, de legalábbis az
összetartozást (ilyenek voltak a végül győztes nyugati demokráciák),
míg másutt (például Németországban, Magyarországon) a kezdeti
nagy összeborulás után tovább élezte a társadalmi, politikai és kultu-
rális ellentéteket. Munkámban ezeket a megosztottságokat, törésvona-
lakat igyekszem felderíteni, elemezni és értelmezni. Nem csupán azért
koncentráltam a középosztályra, mert a munkásságról eddig többet
írtak, hanem azért is, mert a kutatás során megerősödött az a korábbi
álláspontom, hogy a háború fő vesztese a középosztály lett – min-
denekelőtt a tisztviselői és az értelmiségi rétegek – mind anyagilag,
mind a társadalmi presztízs szempontjából.
A középosztály mélyülő válsága, anyagi helyzetének és társa-
dalmi súlyának megrendülése a korábbinál is sokkal inkább összekap-
csolódott a zsidókérdéssel; kialakult az a – nagyrészt ideologikus –
konstrukció, hogy míg „a zsidók” kibújnak a frontszolgálat alól és
meggazdagodnak a háborún, addig „a magyarok” vérüket ontják és
elszegényednek. Ami az egyik oldalon a hadigazdaság működtetésé-
hez nélkülözhetetlen erőfeszítésnek tűnt, azt a másik oldalon a zsidó-
ság elfogadhatatlan „térfoglalásaként” értelmezték. Mint a továbbiak-
ból remélhetőleg kiderül, a zsidóellenes sztereotípiák sokasodását,
stigmákká merevülését nem tekinthetjük kizárólag a világháború fe-
szültségeiből adódó „spontán” folyamatok eredményének – az anti-
szemitizmust tudatosan erősítették és élezték a „végső leszámolás-
ban” érdekelt erők. 1918-ra a liberalizmus kora végleg lezárult; a ma-
gyar társadalom ellenséges táborokba rendeződése befejeződött, az
ország lényegében készen állt a vörös, majd a fehér forradalomra.
Természetesen ezek nem vadonatúj megállapítások. Csakhogy
történetírásunkban eddig kevés komoly kísérlet született az első vi-
lágháborús hátország társadalmának és kultúrájának rendszeres fel-
dolgozására, még kevésbé arra, hogy összehasonlító igénnyel tárgyal-
ják a németországi és az ausztriai viszonyokat is. Ezzel talán lehetőség
nyílik új szempontok átgondolására és új kérdések felvetésére; a kor-
szak későbbi kutatói fontosságának megfelelően foglalkozhatnak az
első világháború témájával.
Sokaknak tartozom köszönettel, bár a könyvben közölt ténye-
kért és véleményekért természetesen én felelek. Az eredeti, angol
nyelvű disszertáció elkészítéséhez értékes ötletekkel szolgált Gyáni
Gábor, Kelevéz Ágnes, Kovács M. Mária, Macht Zsuzsa, Polmann Fe-
renc, Sipos András, Vörös Boldizsár és Suzanne Zimmermann. Hálás
vagyok a CEU könyvtárának és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Bu-
dapest Gyűjteményének. Külön köszönet illeti a disszertáció oppo-
nenseit, Alice Preifeldet, Kovács Andrást és Szabó Dánielt, s minde-
nekelőtt témavezetőmet, Karády Viktor professzort, aki nagy türe-
lemmel böngészte végig az új és új szövegrészeket. A magyar változat
esetében Foki Tamás és Welker Árpád, valamint első olvasóm, Szántó
Judit tanácsaiért tartozom köszönettel.
Végül ajánlom ezt a munkát a közelmúlt nagy magyar történé-
szei emlékének. Bár már nincsenek velünk, gondolataik remélhetőleg
beleépültek a könyvembe. Hanák Péter, Litván György, Ránki György,
Szabó Miklós és Vörös Károly írásai és szavai nélkül mindannyian
sokkal szegényebbek lennénk.
BEVEZETÉS
„Mert békében és szerencsés körülmények között mind a közösségek, mind
a magánszemélyek jobb érzésűek, mivel nem kerülnek akaratuk ellenére való
kényszerhelyzetekbe. A háború viszont, amennyiben elvonja a mindennapi jólé-
tet, erőszakos tanítómester, és a sokaság indulatait a pillanatnyi helyzetnek
megfelelően formálja. A meghasonlás lett tehát úrrá a városokban […], és a
szavak megszokott jelentését mihelyt tettekre került sor, önkényesen felcserélték.
[…] Az elégedetlenkedő minden körülmények között megbízható lett, aki vi-
szont nem egyezett vele, gyanút vont magára. […] Általában azt dicsérték, aki
megelőzött másokat valami rossz elkövetésében, és aki ilyenre rá tudott venni
ártatlan embereket.”
(Thuküdidész: A peloponnészoszi háború)
„Minden szenvedő […] keresi szenvedésének okát: pontosabban szólva tet-
test keres, még pontosabban: a szenvedésért okolható bűnös tettest. […] Itt rej-
lik, feltételezésem szerint, a ressentiment [gyűlölködés], a bosszúvágy és a ha-
sonlók oka.”
(Nietzsche: A morál genealógiájához)
„Stradnitz erre kifejtette, hogy az igazi háború minden országban külön
folyt le: a front és a hinterland [hátország] között és mindenekelőtt arról volt
benne szó, ki maradjon élve. Ebben a harcban is – mondta – elpusztult az, aki
nem volt életrevaló, és megmaradtak a derekabbak. Kik azok – kérdezte –, kik a
vagyonukat megmentették, sőt gyarapították? A földesurak, akik vezetésre szü-
lettek, és ősidőktől fogva értik az uralkodás mesterségét. A városi lakosságban
azok, akik méltók rá, hogy az uralkodásban velük osztozzanak. Az a középosz-
tály pedig; amely állítólagos szellemi értékeit arra használta volt, hogy ennek az
uralmi rendszernek a tiszta formáit elhomályosítsa, elpusztult. Nem kár érte.
Nem kár a legyőzöttekért.”
(Biró Lajos: Amalaswinta)
Először jó negyedszázaddal ezelőtt, 1980 körül gondoltam arra,
milyen fontos lenne tanulmányt írni az első világháborús évek magyar
társadalmáról. Az NDK-beli Jena egyetemén töltött pár hónapos ösz-
töndíj hozzásegített, hogy megismerkedjem a világháború német iro-
dalmával (legelőször Jürgen Kocka munkáival), majd angol és francia
könyvekkel is. Bosszantott, hogy magyarul semmi hasonlót sem ol-
vashatunk. Egyébként a korszak iránti érdeklődés külföldön azóta
sem csökkent; napjainkban is sorra jelennek meg a nagy háborút tár-
gyaló művek: szintézisek, monográfiák, tanulmányok.1 Magyarorszá-
gon vajmi kevés érezhető mindebből születtek ugyan hosszabb-rövi-
debb cikkek a háború hadtörténeti és egyéb vonatkozásairól, összefog-
lalóként mégis Galántai József régi és szinte kizárólag a háború politi-
kai történetét ismertető könyvét használjuk. Gyáni Gábor és Kövér
György új magyar társadalomtörténetéből teljesen hiányzik az első
világháború időszaka: a szerzők – mint egy recenzens is megjegyezte
– megismertetik az olvasót az 1910-es évek előtti Nagy-Magyarország
viszonyaival, majd a második részben a Trianon utáni Magyarország-
gal, de hogy az egyiknek van-e bármi köze a másikhoz, az nem derül
ki.2 A legújabb gazdaságtörténeti szintézis két oldalt szentel az első
világháborúnak, az 1870-1990 közötti Budapest történetéről kiadott
kétkötetes forrásgyűjtemény egyetlenegyet sem, a magyar zsidósággal
foglalkozó nagyszámú új könyvben, tanulmányban pedig rendszerint
ugyanazokat a közismert megállapításokat találhatjuk.3 Feltűnő, hogy
a magyar történelmi tudatban maga az űr, a hiány sem tűnik fel – no-
ha csak a háborúban elesett magyarországi katonák száma jóval meg-
haladta a félmilliót.
Pedig tudjuk, hogy a nagy háború négy éve meghatározó volt
az európai és a magyar történelem alakulásában; ráadásul a hadviselő
országokban lejátszódott folyamatok összehasonlíthatók egymással.
Az utolsó két évtizedben született komparatív igényű tanulmányköte-
tek rendre megállnak a London–Párizs–Berlin háromszögben, legfel-
jebb Béccsel foglalkoznak még – mintha keletebbre már (Metternich
egykori mondásának szellemében) nem történt volna semmi érdekes,
semmi megismerésre méltó.4
Kezdetben a világháborús Budapest társadalmát és kultúráját
vizsgáltam, pontosabban a négyéves háborúskodás nyomán a hát-
1 Szinte minden jelentős brit újkortörténész megírta a maga vaskos összefoglalóját a
nagy háborúról – elegendő Martin Gilbert, John Keegan, Hew Stratchan, Niall Fer-
guson, Michael Howard, David Stevenson nevét említeni.
2 Szálai Júlia recenziója Gyáni Gábor és Kövér György Magyarország társadalomtörté-
nete a reformkortól a második világháborúig című könyvéről: Holmi, 2003/3. 426.
3 Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Szerk.: Honvári Já-
nos. 4. kiad. Aula Kiadó, Budapest, 2000. 304-306, (A könyvnek e negyedik kiadása
682 oldalas.) Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához. I-II. k. Szerk.:
Sipos András–Donáth Péter. Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 1999. és 2000.
4 Például J. M. Winter–J. L. Roberts (eds.): Capital Cities at War. Paris–London–Berlin,
1914-1919. Cambridge University Press, Cambridge, 1997.
