Kiss Farkas Gábor Imagináció és imitáció Zrínyi eposzában

300 Pages·2012·4.18 MB·Hungarian

Kiss Farkas Gábor
Imagináció és imitáció Zrínyi eposzában

KISS FARKAS GÁBOR
Imagináció és imitáció Zrínyi eposzában
2012
© L’Harmattan Kiadó, 2012
© Kiss Farkas Gábor, 2012
ISBN 978-963-236-641-8
L’Harmattan France
7 rue de l’Ecole Polytechnique
75005 Paris
T.: 33.1.40.46.79.20
L’Harmattan Italia SRL
Via Bava, 37
10124 Torino-Italia
T./F.: 011.817.13.88
A kiadásért felel Gyenes Ádám
A kiadó kötetei megrendelhetők, illetve kedvezménnyel
megvásárolhatók:
L’Harmattan Könyvesbolt Párbeszéd Könyvesbolt
1053 Budapest, Kossuth L. u. 14–16. 1085 Budapest, Horánszky utca 20.
[email protected]
www.harmattan.hu
Korrektor: Görgényi Anna
A tördelés Votisky Anna, a borítóterv Újvári Jenő munkája.
A mutatót Kaposi Krisztina készítette.
A sokszorosítást a Robinco Kft. végezte, felelős vezető Kecskeméthy Péter.
TARTALOM
Előszó..................................................... 7
1. Imagináció és imitáció a Szigeti veszedelemben................... 10
2. Imitáció és intertextus az újabb kutatások tükrében............... 22
3. Az imitáció elmélete és gyakorlata a Szigeti veszedelemben ......... 34
Az imitáció a középkortól a reneszánszig....................... 34
Imitatio a contrario/a simili: Bartolomeo Ricci .................. 41
Res és dictio: Borghini, Sambucus, Marino .................... 47
Transpositio: Johannes Sturm ............................... 51
Aemulatio............................................... 60
Dédoublement – a második imitáció .......................... 68
Imagináció .............................................. 71
Juranics és Radivoj – a példás aemulatio ....................... 75
4. Imitáció és petrarkizmus Balassi költészetében .................. 84
Balassi és Petrarca ........................................ 84
A Fragmenta-elmélet...................................... 86
Petrarcától a petrarkizmusig ................................ 90
A concetto-központú imitáció mint a késő petrarkista alkotásmód
eszköze................................................. 95
5. Képalkotás és imagináció a Syrena-kötet címlapján .............. 110
Zrínyi és az emblematika.................................. 111
Emblematikus elemek a Zrínyi-lírában ....................... 117
A Syrena-kötet címlapjának inspirációi........................ 123
Címlap és címadás: a gemináció alakzata...................... 128
6. A filológus Zrínyi és a reneszánsz olvasáskultúra................ 135
A közhelygyűjtés módszerei: Agricolától Erasmusig ............ 135
Zrínyi és a szövegprodukció reneszánsz technikái............... 140
Az olvasástól az imitációig: Marino, Zrínyi és a transpositio ...... 142
Methodus legendi – az olvasás módszertana ................... 150
7. Zrínyi, Marino és a 17. századi itáliai eposz.................... 155
Az „epikus sablon” Tasso után .............................. 155
Zrínyi és Marino ........................................ 156
Marino L’Adonéja és a Zrínyiász............................ 160
Az eposzi hős isteni igazsága............................... 165
Teodícea a 17. századi eposzban: Cagnoli, Marinella,
Sarrocchi, Bartolini ...................................... 167
Az ekphrasis: Chiabrerától Zrínyiig.......................... 172
A csoda (meraviglia) a Természet leánya és utánzója: Scipione Errico 173
Erotika és allegória....................................... 177
Deus absconditus, a rejtőzködő Isten......................... 179
8. Zrínyi és Lucanus........................................ 185
„Lucanus inkább a szónokok, mint költők utánzására méltó” ...... 185
Zrínyi és Lucanus........................................ 186
Zrínyi és a Pharsalia 16–17. századi recepciója ................. 191
Eposz és teodícea........................................ 197
9. Epikus párhuzamok a Szigeti veszedelemben.................... 204
Rövidítések jegyzéke ....................................... 264
A párhuzamok jegyzékében hivatkozott irodalom................. 265
Summary ................................................ 270
Névmutató ............................................... 271
ELŐSZÓ
Kovács Sándor Ivánnak
Doktori dolgozatom témáját, amelyből ez a könyv született,1 még mint má-
sodéves egyetemi hallgató kaptam Kovács Sándor Ivántól: azt szabta felada-
tomul, hogy Zrínyi költői műveinek – azóta is – készülő kritikai kiadása szá-
mára gyűjtsem össze a latin nyelvű forrásokat. A latin locusok számbavétele
során hamar kiderült, hogy komolyabb igényű összehasonlításhoz és elem-
zéshez elengedhetetlen az olasz források ismerete is: ezeket később kezdtem
csak tanulmányozni. Vergilius, Tasso és Ariosto könnyed versei mellett
halaszthatatlan feladatnak látszott a súlyos Marino megismerése – ezen a te-
rületen azonban azt hiszem maradt még bőven tennivaló, mind a lírai költe-
ményekben, mind az eposzban. Épp ezért látszott szükségesnek – a későbbi
kutatás számára – egy olyan jegyzék összeállítása, amely tartalmazza az eddig
megtalált forráshelyeket (Arany János, Greksa Kázmér, Széchy Károly, Kar-
dos Tibor, Derényi Mária és a későbbi kutatások nyomán), hogy könnyeb-
ben el lehessen dönteni egy epikus párhuzam fontosságát, ha újakat fedezünk
fel. A jegyzék készítése közben és nyomán születtek ezek a tanulmányok,
amelyekben igyekeztem a történeti poétikai szemlélet alkalmazásával elke-
rülni a forrásfeltárás pozitivizmusát.2 Azt hiszem, ez a történeti poétika és a
pozitivista forráskutatás módszere hasonlóan viszonyul egymáshoz, mint
1 Könyvem több fejezetének részlete vagy előzménye megjelent már máshol. Időrendben:
Zrínyi Lucanus-olvasata, ItK, 101, 1998, 411–421; Zrínyi, Marino.... in A magyar költészet
műfajai és formatípusai a 17. században, szerk. ÖTVÖS Péter et al., Szeged, 2005, 255–
269; A Syrena-kötet címlapjáról, Irodalomismeret 16, 2005/3, 56–67; Balassi Bálint és a neo-
latin költészet, in Balassi Bálint költészete európai tükörben, szerk. MAJOROSSY G. Imre,
Piliscsaba, 2006, 91–113; 1651 – A barokk eposz Magyarországon: Az imitatio elmélete és gya-
korlata a Szigeti veszedelemben, in A magyar irodalom története, 1. kötet, szerk. JANKOVITS
László, ORLOVSZKY Géza, Budapest, 2007, 356–372; Zrínyi, a filológus és a reneszánsz
olvasáskultúra, in „Ritrar parlando il bel”. Tanulmányok Király Erzsébet tiszteletére, szerk.
SZEGEDI Eszter, FALVAY Dávid, Budapest, 2011, 325–345. Ezekben az esetekben
természetesen a most megjelenő, sok esetben jelentősen átdolgozott változatot tekintem
véglegesnek.
2 A történeti poétika lehetőségeiről ld. SZILASI László, A történeti poétika története (1982–
2000), BUKSz 2001, ősz, 258–264.
[ 7 ]
Imagináció és imitáció Zrínyi eposzában
a barokk imagináció és ingenium fogalma a romantikus géniuszhoz: a pozi-
tivista kutatás azért kereste a forrásokat, hogy a költő zsenijét, a szerzői szán-
dék kialakulását szemlélhesse minél közelebbről, míg a történeti poétika ezt
a folyamatot a költő szelleméből az előtte levő papírlapra vetíti ki: az a vers-
mérték, amit a költő használ, nem a sajátja, hanem létező nyelvi szabályok és
irodalmi tradíciók alapján alakult ki; az a módszer, ahogy a költő imitál, szin-
tén a létező irodalmi kánonból indul ki, és jellemezhető olyan retorikai sza-
bályok alapján, amelyek áthágását szintén létező korabeli fogalmak írják le.
Az elmúlt ötven év Zrínyi-kutatása elsősorban koncepcionálisan újította meg
a Szigeti veszedelem értelmezését, elég itt gondolni Klaniczay Tibor interpre-
tációjára a mártír Zrínyi győzelmének barokk csalásáról, Szörényi László
miles Christianus-megközelítésére vagy Király Erzsébet uomo virtuosójára.
Ehhez nehéz újat hozzátenni, ezért is szólok többet az alapeszmék helyett
minuciózus szövegelemzésekről. Csak Arany, az „igénytelen magyarázó”
mentségét idézhetem: „Kicsinykedem ugy-e? De ha Zrínyi nem röstelt ilyen
apróságig mindent tervszerűen alkotni, ne restelljük észre venni legalább.
Többet mondok: az ily részletező figyelem adja meg, kivált nagyobb költői
műnek, hogy benne minden oly határozottan, oly világosan terem képzele-
tünk elé.”3
Köszönetnyilvánítás
Köszönettel tartozom mindenekelőtt egykori szakdolgozati és doktori téma-
vezetőmnek, Kovács Sándor Ivánnak és Szörényi Lászlónak, akivel három
éven keresztül heti rendszerességgel volt szerencsém konzultálni Zrínyiről,
Vergiliusról, Tassóról, Aranyról. Doktori bírálóim, Király Erzsébet és Ötvös
Péter sok fontos észrevétellel igazították ki dolgozatom. Számos egykori
tanárom, immáron kollégám – Ács Pál, Bene Sándor, Horváth Iván,
Szentmártoni Szabó Géza – segített ötletekkel, bibliográfiai adatokkal, szak-
mai támogatással az évek során. Eddig fel nem sorolt tanszéki kollégáim
(Orlovszky Géza, Laczházi Gyula, S. Sárdi Margit, Seláf Levente és a fáj-
dalmasan korán elment Bárczi Ildikó) megteremtették az eredményes mun-
kához elengedhetetlen jó légkört. Egykori és jelenlegi egyetemi hallgatóim,
többen közülük immár doktori hallgatók, a Zrínyi-szemináriumokon
számos fontos megjegyzéssel gazdagították munkámat, ezeket igyekeztem
elismerni a megfelelő helyen. Az évek során a társtudományok kutatóitól
jelentős támogatást kaptam. Külön köszönettel tartozom az Országos
3 ARANY János, Zrínyi és Tasso, in uő, Összes művei, 10. k., szerk. KERESZTURY Dezsőné,
Bp., 1960, 404 és 403.
[ 8 ]
Előszó
Széchényi Könyvtár, az ELTE Egyetemi Könyvtár és az MTA Kézirattára
dolgozóinak, akik éveken át könnyítették meg a munkámat azzal, hogy köny-
nyen hozzáférhettem kéziratokhoz és régi nyomtatványokhoz. Ezenfelül meg
szeretném köszönni az OTKA könyvbizottságának, hogy a kötet megjele-
nését támogatta.
[ 9 ]
1. IMAGINÁCIÓ ÉS IMITÁCIÓ A
SZIGETI VESZEDELEMBEN
A Szigeti veszedelem első reflexív olvasói a 19. század elején vetették papírra
véleményüket az eposz esztétikai értékéről. A sok kudarcba fulladt Zrínyi-
kiadás tervezet1 után a 19. század második évtizedében két komoly vállalko-
zó jelentkezett egy átfogó Zrínyi-értékelésre és egy új kiadás elkészítésére:
Kazinczy Ferenc, a széphalmi vezér és Döbrentei Gábor, a még fiatal neve-
lő, az Erdélyi Múzeum újonnan bemutatkozó szerkesztője. Trattner, a pesti
nyomdász először Döbrentei Gáborral, a fiatal, Németországban tanult iro-
dalmárral állapodott meg a Syrena-kötet kiadásáról, még 1814-ben, ám 1815
januárjában mégis azt írta Kazinczynak, akit már régóta foglalkoztatott a ki-
adás gondolata, hogy nem bízik abban, hogy Döbrentei valaha is elkészülne
ezzel a nagy munkával. Ezzel párhuzamosan, talán Trattnerrel is tárgyalva,
Döbrentei maga is megírta Kazinczynak, hogy lemondott a kiadás gondola-
táról. Azonban már 1815. évi levélváltásukban is két eltérő koncepciójú
kiadást vázolnak fel: Döbrentei Tasso epikus költészetről írt értekezésével,
Addison Milton-értekezésével, Charles Batteux esztétikájának epikára
vonatkozó részeivel és Hugo (Hughes) Blair eposz-összehasonlításaival,2 egy
Zrínyi-életrajzzal és egy önálló esztétikai tanulmánnyal együtt szándékozta
a Zrínyi-eposzt kiadni. Törekvése, bármennyire túlzó is volt a kor magyar
irodalmi életében, érthető, hiszen Ariosto és az eposz-romanzo vita óta
szokás volt az újonnan felvezetett eposzokat egy bevezető értekezésben elhe-
lyezni a Parnasszuson – talán Döbrentei is a Megszabadított Jeruzsálem és Az
elveszett Paradicsom elé függesztve olvasta Tasso és Addison értekezését.
Kazinczy azonban a hiányzó nagy magyar eposz felfedezésének tervét más-
képp látta. Így ír Döbrenteinek: „Barátom, a’ Zrínyiász igen lelkes munka,
de eggy télen készült. A’ Bévezetőben elmondván mi teszi az Epicumot töké-
letessé, felségessé, széppé, – mondd meg tenn-magad – mint jött volna ki eggy
1 Ezekről és általában Zrínyi 18. századi utóéletéről ld. CLAUSER Mihály, A Zrínyiász
sorsa (1651–1859), Bp., 1934, 26–31. A további kiadási kísérletekről ld. KOVÁCS Sándor
Iván, A lírikus Zrínyi, Bp., 1985, 36–38 [A továbbiakban: KOVÁCS S. I. 1985] és
WALDAPFEL József, A Pesti Ephemerides megszűnése, ItK 47, 1937, 67.
2 Róluk és előzményeikről ld. KAPPLER, Arno, Der literarische Vergleich. Beiträge zu einer
Vorgeschichte der Komparatistik, Frankfurt, 1976.
[ 10 ]