Table Of ContentKöszönet mindenkinek, aki beküldött levelével
segítette munkánkat,
vagy szóban válaszolt a kérdéseinkre.
A Kis fütyikönyv úgy keletkezett, hogy jártuk az országot,
és iskolás gyerekekkel beszélgettünk.
Tárgyaltunk a fütyiről, a férfiasságról, aztán a gyerekek
levélben megírhatták legbensőbb gondolataikat.
Köszönet Stefan Laacknak,
az Országos Egyesület a Szexuális Felvilágosításért
munkatársának, aki a könyvet szakmailag ellenőrizte.
Magyar fordítás: Szappanos Gábor
Magyar változat munkatársa: Bácskai Júlia pszichológus
LILLA SNOPP-BOKEN eredeti, első kiadás
© Svédország, Rabén & Sjögren Bokförlag, 2002
Szöveg © Dan Höjer, 2002
Illusztráció © Gunilla Kvarnström, 2002
Magyar fordítás © Szappanos Gábor, 2004
Magyar kiadás © PRESSKONTAKT Bt., 2004
www.futyikonyv.hu
Presskontakt Bt. 1410 Budapest, Pf. 131
Változatlan utánnyomás
ISBN 962 9S030 4 5
Műszaki szerkesztő: Székelyhidi Ilona
Szöveggondozás: GRAF-Ica Bt.
Megjelent 4,5 ív terjedelemben
Kaloprint Nyomda Kft., Kalocsa
Előszó / 4
Szent here / 7
Ostobaságok / 12
Fütyitények / 19
A fütyi külföldön / 22
Merevedés a táncparketten / 24
Fütyimániás srácok / 30
Fütyik a történelemben / 33
A férfi legjobb barátja / 41
Kezeket a takaróra! / 46
Hatalom és szerelem / 50
„Valami bajom van?" / 55
Állati dolgok a fütyin / 62
Így csinálják az állatok / 66
Fütyiszótár / 68
Egész életemben csak egyetlen óra szexuális nevelést kaptam.
Ezen az órán az osztályban senki sem tanult semmit, de
semmit. Hatodikba jártam, és emlékszem, hogy mindenki vé
gignevetgélte az időt.
A tanárnő felírta a táblára, hogy „pénisz" meg „vagina". El
vörösödött és hallgatott. Mi kuncogtunk, és egy értelmes szó
nem hangzott el. A tanárnő mérges lett, és még a kicsöngetés
előtt elhagyta az osztálytermet.
Amikor az osztályból valaki megkérdezte, miért nem tarta
nak nekünk több ilyen órát, azt a választ kaptuk, hogy mi va
gyunk a hibásak. Hogy nem tudunk viselkedni, és hogy még
nem vagyunk érettek az „ilyesmire".
Amikor most visszagondolok erre, elönt a méreg. A tan
tervben már az én időmben is benne volt, hogy minden gye
reknek joga van a szexuális neveléshez. De ma is vannak még
tanárok, akik elmismásolják, mert nem igazán mernek beszél
ni ezekről a kényes dolgokról. Hogy a tanárok huszonöt évvel
ezelőtt ilyenek voltak, azt megértem. De hogy most?!?
Kiskoromban mesteri ügyességgel leltem rá az eldugott hol
mikra. Ismertem a mamám minden titkos sütihelyét. Tudtam,
hogy a bátyáim hová szokták dugni a legszemélyesebb cuccai
kat. És már jóval karácsony előtt tisztában voltam vele, hol la
pulnak az ajándékok.
Úgyhogy szörnyen meglepődtem, amikor egyik reggel gu
mi óvszert, vagyis kotont találtam a fürdőszobai faliszekrény-
4
ben. Addig sohasem volt ott ilyen. És soha meg sem fordult a
fejemben, hogy a szüleim „ilyesmit" művelnek. Hiszen azt sze
xuális felvilágosítás nélkül is tudtam, hogy a kotonnak van va
lami köze a szexhez.
Kíváncsi voltam, elcsórtam hát a szekrényből, hogy kipró
báljam, hogyan lehet fölhúzni, de sehogyan sem sikerült.
Egyetlen normális felvilágosító óra elég lett volna, hogy tud-
5
jam, mi a baj. Ha a tanárnőnek lett volna bátorsága legalább
felmutatni egy kotont, rengeteg vesződségtől kímélt volna
meg. Sokkal később jöttem csak rá, hogy amit megpróbáltam
a fütyimre fölhúzni, az a mamám pesszáriuma volt.
Ha otthon és az iskolában többet mernénk beszélni a tes
tünkről és az érzéseinkről, sokkal egyszerűbb lenne az életünk.
Nagyon strapás, amikor az ember állandóan saját maga, azaz a
teste meg az érzései miatt nyugtalankodik. Pedig nyugtalanság
ra nincs is szükség - mivelhogy a válaszok többnyire egyszerűek.
Sok évig dolgoztam a Pajtáspostánál. Rengeteg kérdés ér
kezik oda a testtel és az érzelmi élettel kapcsolatban, de rop
pant kevés levél jön fiúktól.
Tudom, hogy a fiúk is ugyanannyira aggódnak a testük vál
tozásai miatt, mint a lányok. De a fiúk nem szoktak ilyesmiről
beszélni. És nemigen fordulhatnak senkihez sem. Az édesapjuk
kamaszként nem beszélt erről a témáról a saját papájával, ezért
azt gondolja, a fiával se kell. A fiúk pedig hallgatnak. Egy lány
nak az ifjúsági tanácsadásra is természetesebb elmenni és kér
déseket feltenni, mert ott női személyzet van, férfi csak elvétve.
Ezért különösen fontos, hogy legyenek ilyen témájú köny
vek a fiúk számára, ezért is írtam meg a Kis fütyikönyvet, ame
lyet egyébként lányok is ugyanolyan haszonnal forgathatnak.
6
A herét minden korban szentnek tekintették. Az emberek rá
jöttek, hogy ez magának az életnek a forrása, de nem mindig
voltak tisztában vele, hogy hogyan.
Csak az 1700-as évek végén értették meg, hogy a herezacs
kóból jövő sperma és a nő petesejtje együtt képes arra, hogy
a nő teherbe essen. Korábban - egyebek közt - azt hitték,
hogy a herezacskóban iciri-piciri kész emberkék vannak, úgy
nevezett homunculusok. Vagyis egyáltalán nem gondolták,
hogy a nőnek köze van a gyerek készítéséhez. Biztosak voltak
benne, hogy a férfi fecskendezi be a gyereket a nőbe.
Jézus korában szokás volt, hogy amikor az emberek esküt
tettek, vagy bizonyítani akarták, hogy nem hazudnak, meg
fogták a heréjüket. Mivel a here az életet jelképezi,
az ember ilyenkor az egész családja jövőjére eskü
dött. Olyan szavak, mint az angol „testify", ami
azt jelenti, hogy eskü alatt tanúskodni, meg a
mi „testamentum" szavunk is a latin „testicu-
lus" (here) szóból és ebből a szokásból ered.
A Bibliában sok férfi esküdött a heré
jére. De az újabb fordításokban a here
szót „ágyék"-ra vagy „tompor"-ra cse
rélték. Mózes I. könyvé-ben (24, 2-3.)
olvasni: „Tedd a kezed a tomporom
alá, hogy megeskesselek téged az
Úrra, a mennyek Istenére..."
Számos helyén a világnak a here nélküli férfiakat nem is vették
igazán férfiszámba. Kétezer esztendővel ezelőtt a Római Biroda
lomban a here nélküliek a perekben nem tanúskodhattak. És a
keresztény korban sokáig be sem léphettek a templomba. Mó
zes törvényében ez áll: „Az olyan ember, akinek heréjét szétzúz
ták vagy kivágták, ne jusson be az Úr gyülekezetébe."
Ez még most is tovább él. A mai Izraelben azok a férfiak, akik
elveszítették a heréjüket, nem házasodhatnak össze igazán elő
kelő családok lányaival. Olyan nőkkel kell beérniük, akik házas
ságon kívül születtek, vagy akik csak felvették a zsidó vallást,
nem pedig beleszülettek.
De voltak időszakok, amikor a here nélküli fiúkat különösen
nagyra tartották. Az 1500-as években az egyház azt akarta, hogy
a kórusaiban tiszta, angyali hangok szólaljanak meg. Ehhez
kasztrált énekesekre volt szükség. Az erre kiválasztott, a serdü
lőkort még el nem ért fiúk heréjét lemetszették. A műtétnek az
lett a következménye, hogy a hangszala
gok növekedése abbamaradt, és a fiúk
hangja magas maradt, sose mélyült el.
Itáliában és Franciaországban ez
nagyon népszerű szokás volt, és az
ilyen fiúkat ott úgy ünnepelték,
mint ma a popsztárokat. A pápa
csak az 1770-es években tiltotta be
a kasztrált énekesek alkalmazását
a kórusokban.
8
A kínai udvarban régen eunuchok éltek, akiknek leoperálták
a heréit. Az eunuchok olyan férfiak voltak, akik rendet tartot
tak a császár háremében, vagyis a császár összes asszonya kö
zött. Megszokott dolog volt, hogy császárok és hercegek sok
feleséget tartottak.
Ezeknek az eunuchoknak leoperálták a fütyijét meg a he
réit is, nehogy szexre csábulhassanak. A műtét után jó szoro
san bekötözték az altestüket, hogy ne veszítsenek túl sok vért.
És három napig egy kortyot sem ihattak, mert nem tudtak pi
silni. Aztán felnyomtak nekik egy bambuszt a húgyhólyagjuk
ba, hogy elmehessenek vécézni. De az eunuchok legtöbbször
nem voltak képesek irányítani a szükségüket, hanem pelenkát
használtak. Az ember könnyen észrevette, ha eunuch közele
dett. Megérezte a szagról.
Némelyek ezek közül az eunuchok közül konzervált heréjü
ket a nyakukban hordták egy szelencében.
A heregolyók két fokkal hidegebbek, mint a test többi része.
Ez azért van, hogy benne millió és millió ondósejt képződhes
sen, és jól érezhesse magát. Az ondósejtek a túl nagy meleget
nem szeretik.
A legtöbb férfinak nagyobb a bal heréje, mint a jobb, rá
adásul egy kicsit lejjebb is lóg. Számos szakember úgy véli,
hogy szándékosan ilyen az elhelyezkedésük: nehogy a két go
lyó összeverődjön és megsérüljön.
9
