Európa regionális földrajza II.

535 Pages·2007·20.374 MB·Hungarian

by  Különböző szerzők

írták: Bernek Ágnes
Hajdú-Moharos József
Karácsonyi Dávid
Próbáld Ferenc
Szabó Pái
Szegedi Nándor
Varga Gábor
Közreműködött: Bottlik Zsolt
Lektorálta: Mészáros Rezső
Illusztrálta: Jesus Reyes Nunez
© Szerzők, 2007
ISBN 978 963 463 319 8
www.eotvoskiado.hu
Felelős kiadó: Hunyady András, igazgató
Nyomdai munkák: Generál Nyomda
Tartalomjegyzék
Európa társadalomfoldrajzi vázlata (Próbáld Ferenc) ........................................................5
Az Európai Unió (Próbáld Ferenc-Szabó Pál) ..................................................................33
NYUGAT-EURÓPA ..........................................................................................................53
A Benelux-államok (Próbáld Ferenc) ........................................................................53
Hollandia ..............................................................................................................58
Belgium ................................................................................................................71
Luxemburg ...........................................................................................................78
Nagy-Britannia (Szegedi Nándor) 79
Írország (Próbáld Ferenc) ........................................................................................112
Franciaország (Szabó Pál) ........................................................................................119
Monaco (Szabó Pál) ..................................................................................................149
NYUGAT-KÖZÉP-EURÓPA (Szegedi Nándor) ............................................................151
Németország .............................................................................................................151
Svájc ..........................................................................................................................192
Liechtenstein .............................................................................................................208
Ausztria .....................................................................................................................209
DÉL-EURÓPA ..................................................................................................................225
Spanyolország (Szabó Pál-Varga Gábor) ................................................................225
Gibraltár (Próbáld Ferenc) .......................................................................................245
Andorra (Próbáld Ferenc) ........................................................................................245
Portugália (Próbáld Ferenc) .......................................................................................246
Olaszország (Szabó Pál) ...........................................................................................254
Vatikán (Szabó Pál) ..................................................................................................278
San Marino (Szabó Pál) ............................................................................................279
Málta (Próbáld Ferenc).............................................................................................279
Görögország (Szabó Pál) ..........................................................................................280
Ciprus (Próbáld Ferenc) ...........................................................................................290
ÉSZAK-EURÓPA (Próbáld Ferenc) ..............................................................................295
Izland ........................................................................................................................ 304
Dánia..........................................................................................................................306
Norvégia ....................................................................................................................313
Svédország.................................................................................................................321
Finnország..................................................................................................................331
3
Európa regionális földrajza
KELET-KÖZÉP-EURÓPA ÉS DÉLKELET-EURÓPA (Próbáld Ferenc) ...................339
Lengyelország (Hajdú-Moharos József-Probáld Ferenc) 353
Csehország (Hajdú-Moharos József-Probáld Ferenc) .............................................372
Szlovákia (Hajdú-Moharos József-Probáld Ferenc) ...............................................385
Románia (Hajdú-Moharos József-Probáld Ferenc) .................................................400
A jugoszláv utódállamok (Próbáld Ferenc) .............................................................424
Szlovénia ......................................................................................................... 434
Horvátország ......................................................................................................436
Szerbia ...............................................................................................................439
Montenegró ........................................................................................................444
Bosznia és Hercegovina .................................................................................. 445
Macedónia ..........................................................................................................446
Bulgária (Bernek Ágnes-Probáld Ferenc) ................................................................447
Albánia (Próbáld Ferenc) .........................................................................................459
KELET-EURÓPA .............................................................................................. 465
A balti államok (Próbáld Ferenc) 465
Észtország .......................................................................................................... 470
Lettország ...........................................................................................................472
Litvánia ..............................................................................................................473
A FÁK európai tagállamai (Karácsonyi Dávid) .......................................................474
Ukrajna ...............................................................................................................480
Fehéroroszország ...............................................................................................509
Moldova .............................................................................................................514
Függelék .............................................................................................................518
Irodalom ..........................................................................................................................523
Ábrajegyzék ................................................................................................................... 535
Táblázatok jegyzéke . ......................................................................................................539
4
Európa társadalomföldrajzi
vázlata
1. Az Európa fogalom történelmi és kulturális háttere
Földrészünk lehatárolása a természeti földrajzot nehéz - csak kompromisszumok
árán megoldható - feladat elé állította. Még bonyolultabb helyzetben van a társa­
dalomföldrajz, hiszen a kontinens államalakulatai keleten évszázadok óta átnyúl­
nak a szomszédos Ázsiába anélkül, hogy a földrész természeti határainál bármi lé­
nyeges társadalmi-gazdasági vagy kulturális változás mutatkozna. Azzal is számot
kell vetni, hogy Európa fogalma - amely mögött kétségkívül lakóinak valamiféle
identitástudata húzódik meg - a történelem során több ízben változtatta jelenté­
sét, és még a természetföldrajzból származó, nagyjában-egészében elfogadott tar­
talmi ismérvei is alig két évszázada kristályosodtak ki.
Európa neve valószínűleg a föníciai ereb (= sötétség, napnyugat) szóból származik; elsó'
írásbeli említése a Kr. e. VIII. századi görög mitológiában lelhető' fel. A szó földrajzi jelenté­
se eleinte a mai Trákia és Macedónia szűk területére korlátozódott, ám a Kr. e. VI. század­
tól már magában foglalta a Gibraltári-szorostól a Kaukázus északi lábáig terjedő egész térsé­
get, és - Hérodotosz, valamint Hippokratész műveinek tanúsága szerint - az ázsiai perzsa bi­
rodalommal szemben bizonyos görög politikai és kulturális értékeket is kifejezett. A Római
Birodalom virágkorában ez az Európa-fogalom feledésbe merült, és csak a korai középkor­
ban bukkant fel ismét: a tudós sevillai Izidor püspök (570-636) írásaiban az impérium nyu­
gati utódállamainak keretéül szolgált. A VIII-IX. század folyamán a frank uralkodók saját
birodalmukat azonosították Európával, amelynek fogalma utóbb - az „eretnek” Bizánccal
szemben - a keresztény nyugatot ölelte fel. Bizánc bukásával ez a megkülönböztetés értel­
mét vesztette, és a kiváló reneszánsz tudós, Enea Silvio Piccolomini (1405-1464) - aki II.
Pius néven lépett a pápai trónra - már az egész korabeli keresztény világot nevezte Európá­
nak; a meghatározás így azt a közös érdeket fejezte ki, amely a „pogány” oszmán-török hó­
dítással szembeni fellépést ösztönözte. Machiavelli (1469-1527) műveiben még tisztább for­
mában jelent meg az a korszerű gondolat, amely a földrészen élő népek közös történelmét,
kultúráját és politikai érdekközösségét tette Európa fogalmának alapjává.
Mindez jól mutatja: Európa nem pusztán természetföldrajzi, hanem történel­
mileg változó kulturális egységként is értelmezhető. Lakóinak értékrendjében - egy­
másra rétegződve - jelen van a klasszikus görög-római kultúra öröksége, a meg­
határozó jelentó'ségű keresztény vallás és etika, a felvilágosodás korából származó
racionalizmus, a tudományos-technikai vívmányok iránti fogékonyság, az egyén
szabadságát és boldogulását középpontba helyező individualizmus, valamint a
nemzetállami szerveződés ideája. Az európai civilizáció sajátos vonása a sokszínű-
5
Európa regionális földrajza
1. ábra. Az európai civilizáció hatásai a világ különböző részein Jordan, T. G. (1996) nyo­
mán
ség; jellegzetes térbeli törésvonalai a keleti és a nyugati kereszténység határán a
XI. századtól, majd a reformáció nyomán a protestáns észak és a katolikus dél kö­
zött rajzolódtak ki. A földrészt észak-déli irányban keresztülszelő legélesebb, ha­
talmi erőszakkal bevésett határvonal, amely a XX. század közepén alakult ki, az
egykori „vasfüggöny” mentén húzódik.1
Európát voltaképpen sajátos történelmi, társadalmi és gazdasági fejlődése, egye­
dülálló kultúrájának megteremtése avatta megkülönböztetett földrésszé, amely
az elmúlt két évezred folyamán döntő hatást gyakorolt az egész emberiség fejlődésére,
és az újkorban kibontakozó világgazdaság első, hosszú ideig vetélytárs nélküli köz­
pontjává vált. A XVI-XIX. század folyamán az európai civilizáció hatása - a töme­
ges kivándorlás és a gyarmati hódítások révén - a többi kontinensre is kiterjedt,
és többé-kevésbé maradandó nyomokat hagyott (7. ábra).
1 Hogy a vasfüggöny határvonala évtizedeken át mennyire éles volt, azt jól mutatja, hogy
az Európa-fogalom jelentése a nyugat-európai köznyelvben, az újságírói szóhasználat­
ban - de még számos szakkönyvben is - a kontinensnek az integrációs folyamatban
részt vevő, gazdaságilag fejlett nyugati részére szűkült.
6
Európa társadalomföldrajzi vázlata
A társadalomföldrajzi ismérvek alapján meghatározható Európa határai időről
időre változtak, és sehol sem élesek; földrészünk karakterisztikus jellemvonásai fi­
noman, fokozatosan halványodnak, amint a kontinens magterületétől távolo­
dunk. Ez indokolja, hogy a társadalomföldrajzi áttekintés során is a természeti
geográfia jól ismert, közmegegyezésen nyugvó térbeli kereteihez igazodjunk.
Mérhetó'-e az európaiság? Lehetséges-e földrészünk határait „objektív” mennyiségi
mutatókhoz kötni? Ezek a kérdések az európai földrajztudomány kételyeinek láttán
a kvantitatív módszereket mindenek fölött kedvelő amerikai geográfusokban merül­
tek fel. A válaszadásra Európa földrajzának egyik legkiválóbb tengerentúli kutatója,
2. ábra. Az „európaiság” fokozatai Jordan, T. G. (1996) alapján
7
Európa regionális földrajza
a Texasi Egyetem tanára, a 2003-ban elhunyt Terry G. Jordan (1996) tett érdekes kí­
sérletet. Jordan az európai társadalom 11 jellegzetes ismérvét emelte ki, és ezekhez -
elég önkényesen - bizonyos számszerű határértékeket rendelt. (Adatai az 1990-es évek
elejéről származtak.) Az „európaiság” ismérvei, illetve a hozzájuk tartozó határérté­
kek a következők voltak: 1. vallás (a lakosság legalább 80%-a keresztény); 2. nyelv (a la­
kosság több mint 80%-a indoeurópai); 3. embertani jelleg (több mint 90% europid);
4. egészség (csecsemőhalandóság 1% alatt); 5. fejlett gazdaság (GDP/fő 10 000 dollár fe­
lett); 6. képzettség (írástudatlanság 10% alatt); 7. fejlett közlekedési hálózat (közutak
sűrűsége nagyobb, mint 400 km/1000km2); 8. ipari-tercier foglalkozási szerkezet
(agrárkeresők aránya 15%-nál kisebb); 9. nagyfokú urbanizáció (városi lakosság 50%
felett); 10. stabil népességszám (természetes szaporodás 1% alatt); 11. parlamentáris
demokrácia (legalább 1980 óta). Az így meghatározott „európai ismérvek” számát
Jordan részletes regionális bontásban térképre vitte (2. ábra). Jól látszik, hogy az eu­
rópaiság valamennyi jegye csak a kontinens nyugati-középső centrumterületén talál­
ható meg. Ezt a centrumot - kivált keleten és délkeleten - széles, mozaikszerű átme­
neti sáv veszi körül, amely az európai magterület lakóinak szemében is többé-kevés-
bé lenézett, alárendelt helyzetű perifériának számít.2 Bár a Jordan-féle kísérlet ered­
ményei joggal bírálhatók, az általa kiválasztott mutatók jól jelzik azokat a kérdéskö­
röket, amelyeket rövid társadalomföldrajzi áttekintésünk során érintenünk kell.
2. Népek, nyelvek, államok mozaikja
Európát - benépesedése kezdetétől fogva - mindig két irányból érték antropoló­
giai hatások: délről, az afrikai partok felől és keletről, az ázsiai szárazulat sztyep-
jeiről. Az utóbbi vándorlási útvonal egyik ága a Kelet-európai-síkságon, másik ága
pedig Kis-Ázsián keresztül haladt. A délről és keletről érkező népcsoportok számá­
ra Európa egyetlen hatalmas olvasztókemencévé vált, amelyből öt nagyobb,
elkülöníthető embertani típus került ki:
aj az alacsony termetű, hosszúkás arcú, sötét szem- és hajszínű mediterrán típus
valószínűleg legkorábban, délről érkezett a Földközi-tenger nyugati partvidé­
kére. Dél-Olaszországot, az olasz és a francia Riviérát, az Ibériai-félsziget na­
gyobb részét népesítette be;
b) a közepes termetű, zömök, kerek arcú alpi típus képviselői feltehetően Kis-
Ázsia felől vándoroltak be Közép-Európába. A Balkán-félsziget nagy részén, a
Kárpátok és az Alpok övezetében, Franciaország és Németország déli szegé­
lyén és az Ibériai-félsziget északi peremén helyezkedtek el. A Balkán és az Al­
pok területén a dinári típussal keveredtek;
2 Találóan írta Teleki Pál (1936): „Kérdezzük csak végig Európa népeit szomszédaikról -
majd mindenki keleti szomszédját barbárnak, legalábbis nem magával egyenértékű eu­
rópainak tartja.”
8
Európa társadalomföldrajzi vázlata
c) az alpinál magasabb növésű, széles homlokú, keskeny arcú dinári típus az Al­
pok keleti felében, a Balkán-félszigeten, valamint Lengyelország déli pere­
mén fordul elő;
d) az igen magas termetű, szélre hajú, kék szemű északi típus hazája Skandinávia
- eltekintve Finnországtól -, a Német-síkság, Hollandia és Belgium területe;
e) az északihoz hasonló, ám alacsonyabb termetű, széles, szögletes arcú kelet-bal-
ti típus Északkelet- és Kelet-Európában honos.
Európa túlnyomó részét embertani szempontból kevert alkatú népek lakják; pl. a
Brit-szigeteken, Észak-Franciaországban és Németország középső övezetében az
alpi és az északi típusok ötvöződtek, a Kelet-európai-síkságon pedig a balti típus
mongolid vonásokkal gazdagodott. A különböző vércsoportok gyakoriságának
vizsgálata ugyancsak azt erősíti meg, hogy kontinensünk valamennyi része a tör­
ténelem során többször ismétlődő, nagyfokú keveredés színtere volt.
Az embertani csoportok térbeli elhelyezkedése látszólag nem mutat sok kapcso­
latot Európa nyelvterületeivel, azaz a nyelvileg homogén népcsoportok - eltekint­
ve Skandinávia egyes térségeitől - antropológiailag többszörösen kevertek. Mind­
amellett szakmai körökben egyre erősödik az a feltevés, hogy az emberiség leszár­
mazási, illetve nyelvfejlődési pályái egymással párhuzamosan haladtak.
Európa vallási térképén lényegében három nagy felekezet, illetve felekezeti család
osztozik. Az Észak-írországtól Hollandián, Németországon és Svájcon át Erdélyig hú­
zódó széles zónában mozaikszerűen keverednek a katolikus, illetve vrotestáns vallású
térségek, míg ettől a tengelytől délre egyértelműen az előbbiek, északra pedig az
utóbbiak uralkodnak. A Dalmácia déli szegletétől a balti államok és Finnország ke­
leti határáig enyhén ívelő félkör az ortodox.ókeresztény egyházak elterjedésének nyu­
gati határát jelzi, ezen belül a Balkánon és Oroszországban iszlám szigetek helyezked­
nek el. Az iszlám emellett - a fokozódó bevándorlásból eredően - a fejlett európai
országok nagyvárosaiban is egyre inkább teret hódít magának, ami esetenként társa­
dalmi konfliktusokhoz vezet. Európa keresztény lakosságának 54%-a katolikus, 26%-
a ortodox, 20%-a protestáns felekezetekhez tartozik. Az összlakosságon belül egyre
számottevőbb á felekezeten kívüliek aránya (kb. 23%; Hunyadi L. 1998).
A vallási alapon húzódó határok - némi egyszerűsítéssel - a kontinenst megosztó társa­
dalmi-gazdasági fejlettség különbségeit is visszatükrözik. Ahogy azt Max Weber elemezte
munkáiban, a római katolikus - és még nagyobb mértékben a görögkeleti -- egyház kevés­
bé tudott megbirkózni a valláserkölcs és az egyre nagyobb teret hódító általános, polgári
erkölcs kettősségével. A gazdagodás a vallásosság hanyatlását vonta maga után, és a katoli­
kus egyház tradicionális vallási elvei fékezték a polgárság vagyonosodását. A protestantiz­
mus (elsősorban a kálvinizmus) az etikai kettősséget úgy oldotta fel, hogy az embertől az
Isten által rábízott vagyon szorgalmas munkával történő gyarapítását várta el, az erkölcsöt
az üzleti erkölccsel azonosította, miközben a vagyonosodással járó veszélyeket a világi pu­
ritanizmus megkövetelésével szorította vissza, s eleképpen a kapitalizálódó polgárság me­
legágyává vált. Az egyéni szabadságot és a fogyasztást többre értékelő, a korábbi szegény­
ségből a szorgalmat és ötletességet magukkal hozó individualista felfogású közép-európai
társadalmak előtt viszont épp az utóbbi évtizedekben, a fordista tömegtermelés visszaszo­
rulásával nyílt út a gyorsabb felemelkedéshez (Kopátsy S. 1995).
9
Európa regionális földrajza
Az Északi- és a Balti-tenger partjaira néző - zömmel protestáns - társadalmak
léptek legkorábban a kapitalista fejlődés útjára. Ez az „észak-atlanti klub” némi
előnnyel rendelkezett a délnyugat-, dél- és közép-európai országokkal szemben,
amelyek viszont a görögkeleti kultúrkörhöz tartozó társadalmakat utasították
maguk mögé. A vallási tényezőle azonban legfeljebb kezdő lökést adhattak; a fej­
lődés meghatározó emelője, közvetítője sokkal inkább a technológia volt, amely­
nek találékony, innovatív alkalmazása révén újabban épp a fejlődésben eleinte
visszamaradt régiók (pl. Dél-Németország, Északkelet-Olaszország) törtek előre.
Európában jelenleg - a Kaukázus-vidéket nem számítva - mintegy 70 különböző
nyelvet beszélnek, ezek többsége azonban - a használók száma alapján kb. 93%-a -
az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik, amely ugyanabból az ősi alapnyelvből ered. Az
indoeurópai népek a Kr. e. VIII-VI. évezredben Kis-Ázsia felől érkeztek Európába,
ahol különböző népcsoportjaik egymástól elkülönültek, és az önálló nyelvi fejlődés
útjára léptek, miközben a korábbi őslakosságot is nagyrészt magukba olvasztották.
Az egymással viszonylag szoros rokonságban álló szláv népek Kelet-, Közép- és Dél-
kelet-Európában terjedtek el, és Európa lakosságának 35%-át alkotják. A szláv nyelv-
csoporthoz állnak legközelebb a balti nyelvek (lett, litván) is. A germán nyelvcsoport
népei Skandináviától és az észak-atlanti szigetektől Hollandián és Németországon
át az Alpokig húzódó sávban élnek; az ide sorolható nyelveket használja földré­
szünk lakóinak 28%-a. A harmadik helyen a latin nyelvcsoport áll 27%-os részarány­
nyal; államalkotó népei a franciák, spanyolok, portugálok, olaszok és románok.
A külön elágazást képező újgörög, valamint az albán nyelvet használók már csak a
kontinens lakosságának 2%-át képviselik, a valaha igen elterjedt kelta nyelveknek
pedig csupán apró szigetei maradtak fenn Európa nyugati peremén. Az erősen
eltérő dialektusokat beszélő, a nyelvi beolvadás különböző szakaszaiban lévő cigány
(roma) népesség számára vonatkozó becslések 8-12 millió között mozognak.
Az uráli nyelvcsalád finn ága Európában a Volga-vidék több kicsiny népe mellett
az észtek, a finnek és a lappok, ugor ága pedig a magyarok révén van jelen (a föld­
rész lakosságának 3%-a).
Az altaji nyelvcsaládot a Volga vidékén élő tatárok, baskírok, csuvasok és a kon­
tinens délkeleti részén a törökök képviselik. Az Ibériai-félsziget északi részén élő
baszkok nyelvi hovatartozása mindmáig tisztázatlan.
A kulturális és nyelvi sokszínűség Európa aprólékosan tagolt domborzatával, az élette­
rek mozaikszerű tarkaságával függ össze. Az azonos nyelvet beszélő, vándorló népek egy-
egy többé-kevésbé elszigetelt táj keretei között letelepedve elvesztették kapcsolatukat távo­
labbra szakadt rokonaikkal, és ezután nyelvi fejlődésük önálló úton haladt tovább; ennek
első szakaszában még csak kölcsönösen érthető nyelvjárások (dialektusok) alakultak ki.
A nyelvjárások és a külön nyelvek között nehéz határvonalat húzni; sokszor az adott nyelv
használóinak véleménye bizonyul döntőnek. A dán, a svéd és a norvég nyelvközösségek be­
széde még kölcsönösen érthető, ám önálló nemzettudatuk és államiságuk folytán mégsem
minősíthetők valamiféle skandináv nyelv egyszerű dialektusának. Hasonló okból tekintjük
külön nyelvnek a szerbet és a horvátot, jóllehet szinte csak írásmódjukban térnek el egy­
mástól. A hivatalos állami nyelv növekvő hatósugara, egységes szabályzata és olykor köte­
lezővé tett használata a nyelvjárások sorvadásához, visszaszorulásához, gyakran teljes eltű­
10