DR. TRUNKOS ANITA MEDIÁCIÓ A POLGÁRI ELJÁRÁSBAN Mottó

18 Pages·2012·0.28 MB·Hungarian

DR. TRUNKOS ANITA*

MEDIÁCIÓ A POLGÁRI ELJÁRÁSBAN

Mottó:

„A mediáció a jogászoknál olyan, mint a szex
a kamaszoknál: mindenki csak beszél róla.
Mindenki egyetért, hogy ez jó dolog, de
valójában nem sokan szereztek ezzel
kapcsolatos tapasztalatot.”1

I. Bevezetés

Az emberi természet – függetlenül az ember etnikai vagy vallási
hovatartozástól, földrajzi környezetétől, társadalmi helyzetétől – magában
hordozza a konfliktusra való hajlamot, melynek okára a mai napig nem
sikerült megfelelő magyarázatot adni.
A konfliktus szó a hétköznapi ember számára negatív tartalommal
telített, amelytől igyekszik mielőbb megszabadulni. A mediátornak
azonban a konfliktusra úgy kell tekintenie, mint ami az élet velejárója, az
emberi lét fenntartásának stratégiai jelentőségű területe. Ha sikerül
feltárnia a konfliktushelyzet mögött meghúzódó érzelmeket és érdekeket,
és sikerül a felek közötti kommunikációt helyreállítani, a felek között
létrejövő konstruktív együttműködés eredményeként mindkét fél számára
kedvező megállapodás születhet.
Életünk minden területét, társadalmi együttműködésünket, családi
kapcsolatainkat, magánéletünket hagyományok, írott és íratlan szokások,
jogszabályok rendezik. Mindennapjaink során igyekszünk ezeknek
megfelelni. Amennyiben azonban mégis konfliktusba kerülünk, az igaz-
ságszolgáltatás fórumainak segítségével szerzünk – jogos vagy jogosnak
vélt – igényünknek érvényt. Jóllehet még ma is a legismertebb konfliktus-
megoldási módozat a bírósági eljárás, létezik a vitarendezésnek több más

* II. évf. nappali tagozatos doktorandusz, ME ÁJK, Polgári Eljárásjogi Tanszék, témavezető:
Dr. Wopera Zsuzsa PhD egyetemi docens.
1 Ian Walker of Russell Jones & Walker, a CEDR Civil Bírósági Vizsgálaton, 2000
áprilisában.
408 TRUNKOS ANITA
alternatív változata is, melyek kihatásaikat tekintve kedvezőbbek a felek
számára.
Jelen tanulmányomban ezen alternatív vitarendezési modellek közül a
mediációra fókuszálok.

II. Egyezség a polgári peres eljárásban

Magyarországon a perelkerülő megoldásokat kereső szándék nem
újkeletű jelenség. Sárffy Andor már 1930-ban könyvet jelentetett meg a
peren kívüli eljárási megoldások fejlesztése érdekében.2
A polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. tc. rendelkezett a községi
bíráskodásról (békebíróról)3 és a választottbírói eljárásról,4 mint legitim
alternatív vitarendezési fórumról.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a
továbbiakban: Pp.) előkészítő anyaga is tartalmazott a Békebíróságok
rendszeréről szóló javaslatot, amely a szocialista bíráskodás integráns
részeként funkcionált volna. A végleges jogszabályszövegbe az alternatív
vitarendezés ezen formája azonban már nem került be.5
Hatályos jogrendszerünk több helyen rendelkezik ma is az
egyezségkötés lehetséges formáiról, valamint más permegelőző eljárásról.
A Pp. számos szakasza a felek peren kívüli egyezségkötésére kínál
lehetőséget. Így például a keresetindító félnek lehetőséget biztosít arra,
hogy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező helyi bíróság előtt
egyezségi kísérletre idézés kibocsátását kérje.6 Ha a felek között egyezség
születik, azt a bíróság jegyzőkönyvbe foglalja és ítéleti hatályú
végzésével – a jogszabályoknak való megfelelés esetében – jóváhagyja. A
kereset megindítására ebben az esetben csak akkor kerül sor, amennyiben
a megidézettek megjelentek, de köztük egyezség nem jött létre és a
felperes keresetindítási szándékának ad hangot.
Egyezségkötésre idézést kizárólag a perre hatáskörrel és illetékes-
séggel rendelkező bíróságnál lehet kérni, tekintettel arra, hogy a kérelem
elintézésére jogosult bíróságnak meg kell egyeznie az esetleges későbbi
peres eljárás fórumával. Könnyen belátható, hogy e kitétellel az ügyek

2 SÁRFFY Andor, A peráradat csökkentése a perenkívüli eljárás fejlesztése útján, Magyar
Jogászegylet Budapest, 1930, 91 o.
3 1911. I. tc. 755-766. §
4 1911. I. tc. 767-788. §
5 GYEKICZKY Tamás, A mediációról mint a polgári és kereskedelmi jogviták bíróságon
kívüli rendezésének lehetőségéről, Gondolat Kiadó, Budapest, 2010, 7-8.
6 Pp. 127. § (2) bek.
MEDIÁCIÓ A POLGÁRI ELJÁRÁSBAN 409
jelentős részét a törvény kizárja a perelhárító egyezség megkötésének
lehetőségéből.7 A Legfelsőbb Bíróság jogértelmezési tevékenysége során
megerősítette, hogy „egyezségi kísérletre idézést csak helyi bíróság előtt
lehet kérni, kizárólag abban az esetben, ha az ügy elbírálására illetékes
helyi bíróságnak hatásköre van az – egyezségkötés hiányában perré
alakuló – eljárás lefolytatására is.”8

III. A mediáció

3.1 A vitarendezés ősi módszerei, a közvetítői eljárás újjáéledése

Napjainkban a mediációra mint új, a bírósági eljárást kiváltó vitarendezési
módra tekintünk. Pedig a mediációnak megfelelő hagyományos
konfliktusrendezéssel már az ősi társadalmakban találkozhatunk nemcsak
Európában, hanem Ázsiában, Afrikában, Amerikában, Kínában és
Japánban is. A döntőbírói és mediátori szerep helyenként keveredik egy-
mással. A különféle vallási, törzsi, etnikai és kulturális csoportoknál
ilyennek felel meg például a családi közösség bölcs öregje, a keresztény
közösségek papja, a zsidó rabbik vagy a cigány vajdák is, akiknek a
döntését tekintélyük miatt kérték és fogadták el a vitázó felek.
Nemzetközi konfliktusokban is segítségül hívták ezt az eljárást már a
19. században, pl. 1825-ben Nagy-Britannia Brazília és Portugália között
közvetített, XII. Leo pápa pedig Németország és Spanyolország között a
Karolina-szigetek ügyében.
A II. világháború után az eredendően távol-keleti vitarendezési
módszert az amerikaiak fedezték fel újra. Az eredetileg a munkavállalók
és a vállalatok közötti vitarendezést célzó alternatív konfliktusmegoldás
törvényi hátterét az 1925-ös Szövetségi Választott Bírósági Törvény, az
1935-ös Nemzeti Munkavállalói Kapcsolatok törvénye és az 1947-ben
elfogadott Taft-Hartley-féle törvény9 adta, amelynek alapján ma is műkö-
dik a Szövetségi Mediációs és Békéltető Szolgálat (Federal Mediation &
Conciliation Service).10 Az USA-ban napjainkban a felek konfliktusaikkal

7 GYEKICZKY Tamás: A mediációról, mint a polgári és kereskedelmi jogviták bíróságon
kívüli rendezésének lehetőségéről, Gondolat Kiadó, Budapest, 2010, 15.
8 Legfelsőbb Bíróság BH2003. 244 sz.
9 http://www.historycentral.com/documents/Tafthatley.html
(Letöltve: 2011. szeptember 19.)
10 A Szövetségi Mediációs és Békéltető Szolgálat honlapja:
http://www.fmcs.gov/internet/feedback.asp?categoryID=74
(Letöltve: 2011. szeptember 19.)
410 TRUNKOS ANITA
erre specializálódott meciációs központokhoz fordulhatnak, de az
Egyesült Királyságban és Walesben is több mint két évtizede – a per-
rendtartási törvények ösztönző szabályainak köszönhetően – sikeresen
alkalmazzák az eljárást.
Az alternatív konfliktusrendezés magyarországi előzményeiről
Tárkány Szűcs Ernő könyvében11 olvashatunk. A korai ősi
konfliktusfeloldási technikákhoz tartoztak – az erőszakos úton, úgy mint
kocsmai verekedésen, legényparbajon kívül – az istenítélet vagy sorsvetés
(nyílhúzás, böjtölés vállalása). Harmadik személy bevonására is gyakran
sor került, mely harmadik személy – történelmi periódustól és a vita jelle-
gétől függően – lehetett a nagycsaládokban a gazda, a moldvai csángó
közösségekben a csobán, intézményesült fórumként pedig az erdélyi
faluszék, a cigány törvényszék (romani kris), vagy a falusi bíró.

3.2 A mediációs eljárás

A mediáció szó több jelentést hordoz magában. A „mediare” szó eredeti
jelentése: középen állni, közbenjárni, közvetíteni, egyeztetni, békíteni. A
mediáció lényegi vonásait összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a mediáció
olyan önkéntes eljárás, melyben egy pártatlan és független személy
különféle kommunikációs technikák alkalmazásával ahhoz nyújt segít-
séget, hogy a felek a közöttük kialakult konfliktust önmaguk tudják
rendezni olyan megállapodás megkötésével, amellyel mindkét fél
elégedett. Az így kötött megállapodás tehát nem nevezhető az egyik fél
számára rossznak, a másik fél számára jónak. Azt a megoldást tükrözi,
amely az egyik fél számára még teljesíthető, a másik fél számára pedig
már elfogadható. Tekintettel arra, hogy a mediációnak nincs vesztese, a
megállapodások betartásának, az önkéntes végrehajtásnak az aránya
lényegesen megemelkedik.
A mediátor másképp áll a konfliktushoz, mint egy döntési pozícióban
lévő személy. Feladata ugyanis a felek közötti kommunikáció meg-
indítása, a saját és a másik fél érdekeinek átgondolására késztetés, az
egymáshoz való hozzáállás és tárgyalási stílus megváltoztatása, mindezek
révén az együttműködési hajlam növelése, amelynek következtében a
felek képessé válnak mindkettőjük számára megelégedést biztosító
megállapodás megkötésére úgy, hogy a döntési kompetencia az eljárás
során mindvégig a kezükben marad.

11 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő, Magyar jogi népszokások, Akadémia Kiadó, Budapest, 2003, 934.
MEDIÁCIÓ A POLGÁRI ELJÁRÁSBAN 411
A mediátor szerepe tehát a felek közötti kommunikáció javítására, a
folyamat vezetésére, a felek által javasolt megoldási alternatívák
kibontására és a megkötött megállapodás írásba foglalására szorítkozik.
A mediátor – az ügyvédtől, a tanácsadótól, a bírótól eltérően – nem ad
tanácsot a feleknek, nem tesz javaslatot, és nem dönt, ezáltal őrizve meg
teljes függetlenségét és pártatlanságát a teljes eljárásban. A mediátor nem
az adott kérdés szakértője, ekként nem a vitás kérdéshez kell értenie,
hanem a konfliktus dinamikájához, a tárgyalási folyamat vezetéséhez, a
konfliktuskezeléshez, a mediációs technikák megfelelő alkalmazásához.
A mediáció a felekről, a felek érdekeiről, érzelmi és egyéb szükség-
leteiről szól, a megkötött megállapodás minden pontjában a felek akaratát
tükrözi, amely nagymértékben hozzájárul a megállapodás önkéntes
betartásához.12
A mediációs eljárásnak kötött időkerete van: összesen három ülés
tartható, az ülések 3-3 órásak lehetnek maximálisan. Az eljáráson a felek
személyesen vesznek részt, mellettük segítőként rokonok, ismerősök vagy
ügyvéd is megjelenhet.
Az első ülésen a mediátor tájékoztatja a feleket a mediáció
jellemzőiről, a mediációs eljárás menetéről, az üléseken betartandó
szabályokról, az eljárás költségeiről.
A közvetítő eljárásban való részvétel önkéntes, mely az egész eljárás
folyamán érvényesül.
A közvetítői eljárásban résztvevő személyeket teljes titoktartási
kötelezettség terheli. Az eljáráson elhangzottak (javaslatok, álláspontok,
joglemondó vagy jogelismerő nyilatkozatok) egy esetleges későbbi peres
eljárásban hivatkozásként nem hozhatók fel a másik fél által sem. A
mediátor a polgári perben a közvetítői eljárásban elhangzottakról tanúként
nem hallgatható meg. A mediátor ugyanis az eljárás során a felek érdek-
viszonyait tárja fel, ezzel szemben a bíróság a jogi kérdéseket vizsgálja.
Nem volna helyes ezért az, ha a bíróság a feltárt érdekviszonyokról
tájékoztatást kérne, mert az a döntésben befolyásolhatná.13
A mediátor az eljárás első részében a feleknek megfelelő
időintervallumú megszakítás nélküli időt biztosít arra, hogy ismertessék a
vita körülményeit, az azzal kapcsolatos álláspontjukat. A mediátor –
tekintettel arra, hogy az ügyről előzetes információval nem rendelkezik és
nem is rendelkezhet – a vitás kérdést a felek előadása alapján ismeri meg.
Mindkét fél meghallgatása után különféle kérdezéstechnikák

12 KERTÉSZ Tibor, Mediáció a gyakorlatban, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2010, 12-13.
13 BAUER Miklós, Választottbíráskodás és mediáció: Kiköthet-e a magyar fél külföldi
székhelyű választottbíróságot? Jogtudományi Közlöny, 2005/12. sz. 500.
412 TRUNKOS ANITA
alkalmazásával pontosítja a hallottakat, további információkat kér,
egyúttal a feleket a közvetlen kommunikációra serkenti, melynek során
abban segíti őket, hogy egyrészt képessé váljanak érzelmeik és valódi
érdekeik megfogalmazására, másrészt képessé váljanak a másik fél
meghallgatására, megértésére.
Az eljárás során előállhatnak nehéz helyzetek. Ez adódhat a felek
érzelmi elakadásából, de adódhat tartalmi elakadásból, valamint a
folyamat elakadásából is. Ilyen esetekben a mediátor a speciális technikák
eszköztárát veheti igénybe. Ennek keretében a felekkel különtárgyalást
folytathat, amelynek lényege, hogy a fél négyszemközt olyan információt
oszthat meg a mediátorral, ami a folyamat eredményessége érdekében
nélkülözhetetlen lehet, a másik féllel azonban nem kívánja azt megosz-
tani. A mediátort a különtárgyalás során elhangzottakkal kapcsolatban – a
mennyiben a fél kéri – szintén titoktartási kötelezettség terheli.
Gyakran előfordul, hogy a felek eredeti elképzelése kizárólag anyagi
jellegű ellenszolgáltatásra, kártérítésre, jóvátételre terjed ki. A mediációs
eljárás során – megismerve egymás helyzetét és megszabadulva a korábbi
indulatoktól – a felek ún. forrásbővítés révén további lehetőségek felveté-
sével más jellegű megoldásokhoz is eljuthatnak, ezzel mindkét felet
közelebb hozva a megállapodás megkötésének realitásához, és nem utolsó
sorban a megkötött megállapodás betarthatóságához.
A megállapodás megszövegezése a mediátor feladata, amelynek
során realitáskontrollt gyakorol a szerződés feltételei tekintetében. Olyan
megállapodás ugyanis, amelynek betartására akár objektív, akár szubjek-
tív okokból nincs reális esély, nem tekinthető valódi eredménynek.
A közvetítői eljárás alaptípusa egy mediátor közreműködésével folyik.
Vannak azonban olyan esetek, amikor az ülést két mediátor vezeti.
Bizonyos esetekben a mediátor párosnak eltérő neműnek kell lennie. Tipi-
kusan ilyenek az eltérő nemű felek közötti konfliktusok, ahol pszichikai
szempontból indokolt egy női és egy férfi mediátor jelenléte (vegyes
páros).
A páros mediáció alkalmazása további speciális technika bevetését
teszi szükségessé, továbbá feltételezi a mediátorpáros konstruktív együtt-
működését, összeszokottságát, e téren jellemző gyakorlottságát. A mediá-
torok páros mediáció esetében az általuk előre megbeszélt koreográfia
szerint hallgatják meg a feleket.
MEDIÁCIÓ A POLGÁRI ELJÁRÁSBAN 413

IV. A mediáció hatályos jogi szabályozása

4.1 A mediáció uniós szabályai

Az Európai Unió kiemelt figyelmet szentel az igazságszolgáltatáshoz való
hozzáférés megkönnyítésének. A mediáció bevezetésével és alkalmazá-
sával kapcsolatos kutatások angolszász alapokon nyugszanak, tekintettel
arra, hogy a precendens-rendszerekben fejlődött ki és terjed el széles
körben legelőször az intézményesített igazságszolgáltatáson kívüli eljárás.
Az Európai Unió és a polgári eljárásjog történetében az Amszterdami
Szerződés fontos mérföldkőnek tekinthető. Azzal, hogy a bel- és
igazságügyi együttműködést a harmadik pillérből az elsőbe emelte át,
lehetővé vált a polgári eljárásjog területén is a másodlagos közösségi
jogforrások útján történő szabályozás.14
2008. május 21-én az Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK sz.
irányelvet15 bocsátott ki a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett
közvetítés egyes szempontjairól (a továbbiakban: MIR).
Az irányelv megszületését sok évig tartó munka előzte meg.
Már a ’80-as években az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának
több ajánlása foglalkozott a polgári eljárás hatékonyságát növelő
lehetőségekkel. A viták békés rendezésének szempontjából különös jelen-
tőséggel bírnak az R (81) 7. számú, az R (86) 12. számú, a 98/257/EK
számú és a 2001/310/EK számú bizottsági ajánlások.
Az R (81) 7 számú Ajánlás16 rámutat arra, hogy az igazságszolgáltatás
igénybevételét megkönnyítő igen hatásos eszköz a jogviták békés
megegyezéssel történő rendezésének és a közvetítésnek a bátorítása. Ezen
eljárásokat két csoportra bontja aszerint, hogy melyik irányul a bírósági
eljárás elkerülésére és melyik irányul arra, hogy a már elkezdődött eljárás
még az ítélethozatalt megelőzően befejeződjék. Hangsúlyozza, hogy a
békés megegyezéssel történő rendezésre bármelyik pillanatban sor kerül-
het, ekként a bíráknak az eljárás folyamán végig meg kell tenni minden

14 HARSÁGI Viktória: Az időtényező szerepe a határon átnyúló jogvitákat szabályozó európai
közösségi jogforrásokban, In: Az igazságszolgáltatás kihívásai a XXI. Században,
Tanulmánykötet Gáspárdy László professzor emlékére HARSÁGI Viktória és WOPERA
Zsuzsa (szerk.) HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft. Bp. 2007. 100. o.
15http://eur-
lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:136:0003:0008:HU:PDF
(Letöltve: 2011. szeptember 19.)
16 http://www.lb.hu/embjog_t/ET000781.html
(Letöltve: 2011. szeptember 19.)
414 TRUNKOS ANITA
alkalmas erőfeszítést a felek békítésére. Ugyanakkor el kell kerülni a
pusztán formális és a perelhúzásra irányuló békéltetési eljárásokat.
Tekintettel arra, hogy a békéltető eljárásokat különböző formában
szabályozzák a tagállamok többségében, az igazságszolgáltatás javítását
szolgáló megoldásként azt javasolja, hogy a békéltető eljárás lefolytatását
ne bírákra bízzák. Példaként Franciaországot említi, ahol a "békéltetők"
feladata azok problémáinak békés úton történő rendezésének megkísér-
lése, akik nem akarnak bíróság előtt pert folytatni. Ugyancsak feladatuk
megkísérelni az egymással szembenálló felek közötti ellenséges kapcsolat
enyhítését és megtalálni a közös egyetértést. Felhívja továbbá a figyelmet
arra, hogy az államoknak vizsgálniuk kell, milyen esetben válhat
végrehajthatóvá a békéltetéssel megbízott fórum előtt létrejött egyezség.
Az R (86) 12. számú Ajánlás17 a bíróságok túlterheltségének megelő-
zésére és csökkentésére vonatkozó egyes intézkedésekről a következő
célokat tűzte a tagállamok elé:
– Az arra alkalmas ügyekben a jogvitáknak akár a bírósági rend-
szeren kívüli, akár a bírósági eljárás előtti vagy alatti békés
rendezésének bátorítása.
– A bírókra ruházott nem bírói feladatok növelésének elkerülése és
fokozatos csökkentése, más személyekre vagy szervezetekre bízva
azokat.
– A kisebb jelentőségű ügyek vagy egyes sajátos joganyag esetében
a vitás ügyek megoldásában a felek rendelkezésére álló bírósági
rendszeren kívüli szervek létrehozása.
– Megfelelő rendelkezések meghozatala annak érdekében, hogy az
arra alkalmas ügyekben a döntőbíróság (arbitrage) a bírói úthoz
képest elérhetőbb és hatékonyabb alternatívát jelentsen.
Az ajánlás kívánatosnak tartja, hogy a feleknek legyen alkalmuk a vita
rendezésére a megfelelő intézkedéseket megtenni és keressék
elsimításának lehetőségét, mielőtt a bíróság előtt peres eljárást indíta-
nának. Amennyiben az előzetes bírói békéltetési kísérlet eredmény-
telennek bizonyul, a bíró ismét lépjen fel a békéltető szerepében, lehetővé
téve a felek számára, hogy saját maguk találják meg a vita megoldását.
Az ajánlás különösen akkor tarja fontosnak az idő- és pénzkímélő,
konstruktív hozzáállást eredményező békéltetést, amikor a felek között a
jövőben is fennálló kapcsolatok megőrzéséről van szó (család, szom-
szédság, munka, stb.), valamint minden olyan ügyben, amelyben a felek
közötti aránytalanság, a fennforgó érdekek fontossága nem olyan jellegű,

17 http://www.europatanacs.hu/pdf/CMRec(81)7.pdf
(Letöltve: 2011. szeptember 19.)
MEDIÁCIÓ A POLGÁRI ELJÁRÁSBAN 415
hogy a gyengébbik félnek tartania kellene egy érdekeinek nyilvánvalóan
előnytelen megoldás elfogadásától.
Az ajánlás bizonyos előnyök kapcsolását javasolja a békéltetéshez.
Így a sikeres békéltetésről készült jegyzőkönyvnek jogerősnek és végre-
hajthatónak kellene lennie, a bíró előtt történt hatékony békéltetés esetén
a perköltségeket nem kellene megfizetni. Mindezeken túl az eljárás
költségeinek megosztásakor a bíró számára lehetőséget kellene biztosítani
a felek által a békéltető eljárás során tanúsított magatartásának figyelembe
vételére.
A 98/257/EK. sz. ajánlás18 eredetileg a fogyasztóvédelmi jogviták
bíróságon kívüli rendezésének alapelveit rögzítette, azonban az eltelt idő
alatt az ajánlásban foglaltak minden bíróságon kívüli békéltető fórummal
szemben elvárható általános követelménnyé váltak, az ajánlás előírásait a
mediációs intézményrendszer általános normatíváiként kezelték.19
A 2001/310/EK számú bizottsági ajánlás20 a fogyasztóvédelmi jog-
viták bíróságon kívüli rendezésének azokra az eseteire vonatkozik, ahol
harmadik, aktív fél nélkül a felek maguk próbálják megoldani
jogvitájukat. Az 1998-as ajánláshoz képest határozottabban tematizálja a
bíróságon kívüli vitarendezés alapelveit, így a pártatlanságot, az átlát-
hatóságot, a hatékonyságot. Újdonsága, hogy külön szakasza foglalkozik
a tisztességes eljárással.
Az Európai Tanács az 1999. október 15–16-i tamperei ülésén az
igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés lehetővé tétele érdekében
felszólította a tagállamokat alternatív, bíróságon kívüli eljárások
kidolgozására.
A Tanács 2000 májusában alternatív polgári és kereskedelmi jogi
vitarendezési módszerekről szóló következtetéseket fogadott el, amelyek-
ben megállapította, hogy az alapelvek kidolgozása e területen
nélkülözhetetlen lépés a polgári és kereskedelmi ügyekben folyó viták
rendezésére szolgáló, bíróságon kívüli eljárások fejlesztésének és

18 Commission Recommendation of 30 March 1998 on the principles applicable to the
bodies responsible for out-of-court settlement of consumer disputes
http://eur-
lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:1998:115:0031:0034:EN:PDF
(Letöltve: 2011. szeptember 19.)
19 GYEKICZKY Tamás, A mediációról, mint a polgári és kereskedelmi jogviták bíróságon
kívüli rendezésének lehetőségéről, Gondolat Kiadó, Budapest, 2010, 47-48.
20 Commission Recommendation of 4 April 2001 on the principles for out-of-court bodies
involved in the consensual resolution of consumer disputes
http://eur-
lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2001:109:0056:0061:EN:PDF
(Letöltve: 2011. szeptember 19.)
416 TRUNKOS ANITA
működésének lehetővé tétele felé, az igazságszolgáltatáshoz való
hozzáférés egyszerűsítése és javítása érdekében.
2002 áprilisában a Bizottság Zöld könyvet21 nyújtott be a polgári és
kereskedelmi törvény szerinti alternatív vitarendezésről, számba véve az
Európai Unióban az alternatív vitarendezési módszereket illetően fennálló
helyzetet, és széles körű konzultációkat kezdeményezett a tagállamokkal
és az érdekelt felekkel a közvetítés használatának előmozdítására irányuló
lehetséges intézkedésekről.
A Zöld könyv 21 kérdés felvetésével az alternatív vitarendezés
megvalósíthatóságát tárgyalja, melyek között szerepel az egyeztetési
eljárások igénybevételének feltételei, az elévülési idő, az eljárások bizal-
mi jellege, a megegyezés érvényessége, a közvetítők képzése, a mediátor
eljárási hatásköre és felelőssége. Összefoglalja továbbá a tagállamok
2002-ig összegyűjtött tapasztalatait is.
A kereskedelmi és polgári ügyekben alkalmazható közvetítés két
alapvető formáját különbözteti meg: a bírósági eljáráson belüli, és a
bírósági eljáráson kívüli közvetítést.
A MIR-ben a Tanács azt hangsúlyozza, hogy az igaz-
ságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés biztosításának részeként a
bírósági és a bíróságon kívüli vitarendezési módszerekhez való hozzá-
férést egyaránt lehetővé kell tenni, figyelemmel arra, hogy a közvetítés a
polgári és kereskedelmi ügyekben a viták takarékos és gyors, bíróságon
kívüli rendezését biztosíthatja a felek igényei szerint kialakított eljárások
révén. A közvetítés eredményeképpen létrejött megállapodások önkéntes
betartásának nagyobb a valószínűsége, és sokkal nagyobb az esély arra is,
hogy a felek között korrekt és fenntartható kapcsolat marad. Ezek az
előnyök még inkább szembetűnőbbek a határokon átnyúló elemeket is
tartalmazó ügyekben. Ezért a közvetítés igénybevételének további
támogatása és a közvetítést igénybe vevő felek számára kiszámítható jogi
keret biztosítása érdekében a polgári eljárás kulcsfontosságú szem-
pontjaival foglalkozó keretjogszabályok bevezetését szorgalmazta.
A MIR tárgyi hatálya csak a határokon átnyúló vitákban történő
közvetítésre terjed ki, azonban a tagállamoknak lehetősége van arra, hogy
ezeket a rendelkezéseket belföldi közvetítési eljárásokban is alkalmazzák.
A MIR biztosítja a felek eljárási autonómiáját, ezen túlmenően
kibővíti rendelkezési jogukat az állami kényszer igénybevételének a felek
autonómiája alá rendelésével.

21 Green paper on alternative dispute resolutionin civil and commercial law Brussels,
19.04.2002 {COM(2002) 196 final }
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/site/en/com/2002/com2002_0196en01.pdf
(Letöltve: 2011. szeptember 19.)