Table Of ContentFranka Tibor
Azok a szép napok
Scannelte: Szörp 2005. január 11. -12.
Javította: Majvaldo
Franka Tibor
Azok a szép napok
Budapest, 2004
ISBN 963 214 910 6 Franka Tibor, 2004
Kiadja a Zsófialiget Kkt.
Nyomta Codex Print Kft.
Előszó
Franka Tibor új interjúkötete minden valószínűség szerint mindenki számára izgalmas
dokumentum lesz, aki érdeklődik a magyar sorskérdések, a történelem és a politika iránt.
Tizenöt évvel a „rendszerváltozás" után ugyanis már lehet némi történelmi rálátásunk,
távlatunk a múlt megértéséhez, ám legyünk őszinték, még mindig ott csetlünk-botlunk
lélekben a Kerekasztalnál, a különböző vélt és valóságos paktumoknál, időközben már kétszer
is visszajöttek régi, kádárista kínzóink, s mintha egy helyben járnánk 1989 óta. Persze közben
akarva-akaratlan tagjai lettünk a NATO-nak és az Európai Uniónak, adósságaink tovább
halmozódtak, életszínvonalunk tovább romlott, gazdaságunk és kultúránk lehanyatlott, a
népességfogyás pedig már megállíthatatlan.
Franka Tibor merész és vérbeli újságíró: saját pályája is többször megbicsaklott emiatt,
miközben kollégái ott sütkéreznek valamelyik nagy politikai erő áldásos védelmében és
biztonságában. Franka Tibortól sokan félnek, mert politikai újságíró ugyan, de nem politikus,
rögtön kimondja és leírja, amit gondol, néha provokatív és sértő is, de mindig az igazság
érdekli, mindig a hallgatót, az olvasót képviseli, a kisembert, a kíváncsit és kiszolgáltatottat.
A Horn-villa körüli botrányt ő hozta címoldalon az akkori Új Magyarország
főszerkesztőjeként, ő készített remek televíziós riportokat, s miatta maradtak fent éjfélig a
megboldogult Pannon Rádió hűséges hallgatói minden kedden és csütörtökön.
A szemünk láttára és az orrunk előtt végbement „rendszerváltás" olyan volt, mint valami
nagystílű bűvészmutatvány: hiába figyeltük az arcokat és kezeket, közben szőrén-szálán eltűnt
minden mozdítható, s a bűvészek mosolyogva dörzsölték itt-ott még véres vagy ragadós
kezüket. Az azóta eltelt idő nem hozott köznyugalmat, a sebek nem gyógyultak be, a politikai
árkok mélyültek, a megválaszolatlan kérdések szaporodtak. A történelmi mozaikkép, melyet
Franka felmutat, korántsem teljes vagy végleges, az is sokat mond, hogy a ma kormányzó
posztkommunista elitből és kollaboránsaik közül gyakorlatilag senki sem vállalta az interjút:
baloldalon csak Szűrös Mátyás és Thürmer Gyula, liberális oldalon senki sem volt hajlandó
válaszolni. Pedig érdekes lett volna hallani mondjuk az Ügynök, esetleg Horn Gyula, Németh
Miklós, Pető Iván vagy Mécs Imre, Fodor Gábor véleményét is, s az sem örömteli, hogy
hiányzik Mádl Ferenc, Orbán Viktor, Dávid Ibolya személyes véleménye is a tervbe vett
interjúalanyok közül.
Az ábécésorrendben közölt interjúk Magyarország tízezer napját villantják fel, az 1970-es
évektől napjainkig szövődnek a szálak, s újkori, szánalmas magyar történelmünk
történelemkönyvé állnak össze. Ezt a könyvet bizonyára sokan forgatják majd diákok és
tanárok, kor- és pályatársak, külföldiek és magyarok egyaránt, mert minden vallomás a
Titokról szól, az elmulasztott lehetőségről, a közös bűnről, a kommunista csalásról és a
liberális trükkről, s ennek a kis országnak a szerepéről a most kiépülő globalista államban.
Franka Tibor könyve arra is példa, mit kellett volna tennie a magyar sajtónak, ha valóban
magyar és valóban tisztában van felelősségével. Be kellett volna mutatnia a politika
résztvevőit és folyamatait, le kellett volna lepleznie a bűvészek trükkjeit, s nem Pulitzer-
emlékdíjakkal és állami kitüntetésekkel jutalmazni a szervilitás és elhallgatás bajnokait.
Ebben a történelmi kaleidoszkópban fellépnek főszereplők és epizodisták, szürke
eminenciások és statiszták. Jómagam afféle statisztaként szólalok meg a gyűjteményben, egy
akkori külügyi középtisztviselőként, s csak azt erősíthetem meg, ami az egész könyvből
kiderül: nem volt túl nagy a játéktér, minden előre el volt döntve, minden kártya le volt
osztva, s a szegény magyar nép csak bámult, mint a moziban, kik ezek, akik helyette és a
nevében döntenek megint. Mára kiderült: nagyjából ugyanazok.
Az interjúkötet külön érdekessége, ahogyan Franka Tibor ütközteti a véleményeket, rákérdez
a pletykákra és a kósza hírekre is. Bár politikában jártas, tevékeny és tájékozott embernek
tartom magam, minden interjúban leltem valamit, ami az újdonság és a döbbenet erejével
hatott rám, s új megvilágításba helyezett már ismertnek vélt arcokat és eseményeket. Az
interjúkból kirajzolódik Magyarország mai politikai térképe is, szövetségek és vádak, bukások
és bosszúk hihetetlenül izgalmas és drámai históriája. Néha azt érzi az olvasó, „nem lehetett
másképp", valóban így kellett mindennek történnie, máskor feltámad bennünk a kétségbeesés
és a harag, hátha mégis tetszettünk volna forradalmat csinálni. Illúzióromboló gyűjtemény ez,
de nem reménytelenséget sugall, inkább azt bizonyítja, hogy a történelem valóban az élet
tanítómestere lehet, ha helyesen értelmezzük eseményeit. Az elpuskázott rendszerváltás
szereplőinek véleménye még segíthet abban, hogy kijelöljük az új irányt és tizenöt esztendős
késéssel ugyan, de végrehajtsuk a rendszerváltozást, melyet a nagytakarítással kell ma is
kezdeni - mielőtt el nem takarítanak bennünket végképp a globalista hatalom felszámoló
biztosai.
Olvasd ezeket a véleményeket, magyar, és ítélkezz magad! Ne bízd másokra sem a döntést,
sem az ítéletet! Franka Tibor könyve segít, hogy 2006-ban (ha ugyan nem előbb) végre
helyesen dönts, s ne légy te magad is tettestárs a nagy, közös bűnben, Magyarország végleges,
iszonyatos eltiprásában.
Szentmihályi Szabó Péter
Balogh Gyula:
„A FIDESZ és az MSZP paktumot kötöttek "
- Ön a legújabb magyar pártelnök, hiszen az uniós parlamenti választásokon való önálló
indulás érdekében mindössze néhány hete jegyeztette be a Magyar Nemzeti Szövetséget,
amely igazából választási párt. Manapság hazánkban a pártokkal Dunát lehetne rekeszteni,
miközben a választópolgárok egyre inkább kiábrándulnak az Önéhez hasonló szervezetekből.
Mire számít?
- Igazuk van azoknak, akik kiábrándultak, hiszen tudomásom szerint több mint kétszáz pártot
jegyeztek be az elmúlt tízegynéhány esztendő alatt Magyarországon. Mégis a Magyar
Nemzeti Szövetség más, hiszen meglévő pártok, mint a megújult Kisgazdapárt, a Nyugdíjasok
Pártja, a Magyar Nemzeti Front és civil szervezetek alkotják. Mondhatom úgy is, ez egy
nemzeti mozgalom, amely nem új pártot, hanem éppen párttömörítést takar. Ilyet
Magyarországon még senki sem hozott létre...
- Önök tehát nem tagságot toboroznak, hanem pártokat és civil szervezeteket.
- Pontosan. Nálunk a tizenkét alapító tag mindegyike valamelyik párt vagy egyesület, esetleg
szövetség elnöke is egyben. Az alakulás célja? Soha nem volt akkora szükség szerintem a
nemzeti oldal összefogására, mint most az Uniós Parlamenti választások küszöbén.
- Bennfentesek állítják, indulhat, aki csak akar, mert úgyis a két nagy párt, a FIDESZ utána
pedig az MSZP esélyes.
- Aki figyeli a politikai mozgásokat, az tudja, nagyon nagy baj van. A két nagy párt magkapta
a tolvaj jelzőt. Én úgy tapasztaltam, a magyar mindenkire szavaz, csak a korrupt csapatokra
nem. Egy a kérdés. Milyen gyorsan tudja meg a lakosság azt, hogy az MSZP és a FIDESZ
között pénzügyi összefonódás alakult ki. Ha ehhez hozzátesszük, hogy derékig állunk az
erkölcstelenség mocsarában, és hárommilliónál több a szegény ember, akkor a választó
ezerszer meggondolja az ügynökök által vezetett MSZP-t, a szakadás szélén álló és pénzszaga
FIDESZ-t támogatja, vagy helyettük más, tisztességesebb erőkre szavaz. Az SZDSZ-ről szót
ejteni is felesleges, hiszen adócsökkentést ígértek, és Lop Stop táblával a hónuk alatt
csábították az embereket. Ma meg lehet nézni az adók a csillagos eget súrolják, a lopósok
pedig az MSZP— SZDSZ soraiban lapítanak. Egy ilyen feliratú táblát éppen a
kormányüléseken kellene felmutatni a Juhászoknak, a Gyurcsányoknak, a Kellereknek, az
ifjabb meg az öregebb Gáloknak, és így tovább... Megemlítem még név szerint Szanyi Tibort,
aki a saját lánytestvérét támogatja állami pénzből, és aki rágalmazásért még mindig tartozik
nekem ötvenezer forinttal, amelyet a bíróság ítélt meg.
- A választásokig néhány hét van hátra, úgyhogy nem tudni mennyit ismer meg a
választópolgár az Ön által felsorolt vádakból. Elfordulhat a két párttól oly mértékben, hogy
inkább a Magyar Nemzeti Szövetség jelöltjére szavazzon?
- Ugye az egyes szám csak szóbotlás volt? Mi jelölteket szeretnénk Brüsszelbe juttatni.
Meggyőződésem, hogy nem a két rossz közül kell választani, hanem mind a kettőt ki kell
söpörni... Azokra kell szavazni, akik nem voltak ügynökök, és akik el tudnak számolni a
vagyonukkal az utolsó gombig. Magyarországon kiderül az igazság. Úgy érzem, még soha
nem álltunk hozzá olyan közel, mint most. Ha kiderül, akkor a FIDESZ-re, az MSZP-re, az
SZDSZ-re, és az MDF-re csak a volt munkásőrök, az ügynökök, a rokonaik, és azok a
meggazdagodott személyek fognak szavazni, akik a magyar nép vagyonát magukévá tették.
Mert mi történt az elmúlt tizennégy esztendőben? Csak a gazdasági rendszerváltás történt
meg, de a politikai nem. Ma már mindenki tudja, paktumot kötöttek és kötnek a
kommunizmus túlélésére, a nemzeti pártok szétverésére és a vagyon megszerezésére... Ez
maga az Antalli örökség.
- Nem fél attól, hogy azt mondják az emberek, mit beszél ez a Balogh Gyula, aki kisgazda volt,
majd FIDESZ-es lett, ma pedig csak egy független képviselő... ?
- Tévedés, mert én mindig a Kisgazdapárt tagja voltam, és vagyok, sőt maradok. Igaz, 2002-
ben a vásárosnaményi körzetben FIDESZ támogatással indultam, pedig függetlenként is
megnyerem, de Orbán Viktorék felajánlották a támogatásukat, én pedig elfogadtam. Ma
bánom az egészet, mert én az első fordulóban már a parlamentbe kerültem. Semmi közöm
nincsen a FIDESZ-hez. Az úgynevezett rendszerváltoztatást követően Vaján, a lakóhelyemen
választottak polgármesternek. Akkor ismertem meg Torgyán Józsefet, akinek a kifelé
közvetített politizálásával egyetértettem, sőt, tetszett. Éreztem, a vidékkel kezdeni kell
valamit, mert az egyszerű parasztember segítségre szorul. A pártba jóval később, 1997-ben
léptem be. Ha Torgyán megmarad az eredeti politikájánál, és nem önti el a rózsaszín álom a
felesége, majd pedig az ő fejét is, akkor a Kisgazdapárt ma csaknem száz fővel lenne jelen a
parlamentben. Az eszme szép, a vezetői viszont tönkretették a pártot.
- Maradjunk még Vaján, ahol jól menő mezőgazdasági vállalkozást irányít, és ahol négy
esztendeig a falut is irányította.
- Függetlenként óriási többséggel nyertem meg a polgármesteri választást. Azonnal
munkalehetőséget teremtettem a helyi cigányoknak. Adtuk a földet, az öntözőrendszert, az
uborka palántát, kétszázhatvan roma pedig a munkáját. Ezt hívták abban az időben a vajai
modellnek. Mivel a vállalkozásom nyeresége lehetővé tette, a falu óvodásai és kisiskolásai
ingyen étkezhettek minden nap. Létrehoztuk az Alternatív Kossuth-díjat. Legutóbb éppen
Döbrentei Kornél írónak ítélte oda a kuratórium. Ennek a lényege, hogy akik kimagasló
teljesítményt nyújtottak a nemzeti oldalon, azokat akkor is ismerjük el, ha Horn Gyulának
vagy Medgyessy Péternek hívják a miniszterelnököt.
- Az Ön szereplése kapóra jött a könyvemben, hiszen az önkormányzati törvény hatásairól
csak kevesen tudnak személyes tapasztalatok alapján beszámolni, pedig a helyi demokrácia
működése talán még a választási törvénynél is fontosabb, sőt, a legfontosabb.
- Kezdjük azzal, hogy az önkormányzati, a választójogi és az egyesületi törvény is lyukas
törvények... Úgy hozta meg őket a parlament, hogy nyújthatók, akár a rétestészta, és
ragaszthatók, mint a műanyag. Tegnap szólaltam fel a parlamentben, mert képtelenség, hogy a
pártokra ugyanaz a törvény vonatkozik, mint például a bélyeggyűjtőkre. Ilyen körülmények
között a küldött emberek, a csókosok, a bomlasztók, olyan galibát csapnak, amilyet
parancsoltak nekik. Azok az emberek, akik annak idején az Ellenzéki Kerekasztalt uralták,
azokat a kutya sem választotta, azokat odaküldtek, vagy önként mentek oda. Nekik
köszönhetjük az önkormányzati törvényt is, amely gyakorlatilag őrültség. Egyrészt, mert
átmentette a nomenklatúrát, másrészt mert finanszírozhatatlan. Más címszó alatt, de
hatalomban maradtak a párttitkárok, a tanácselnökök, a téeszvezetők meg a munkásőrök... Ma
már látjuk, hová vezetett ez az út. A nemzeti vagyon elveszítéséhez, ötvenhétmilliárd dolláros
eladósodáshoz, és az önkormányzatok tönkretételéhez.
- Szidja a mai magyar politikai elitet, akár szódás a lovát. Ne tessék már elfelejteni, hogy Ön
is tagja ennek a grémiumnak.
- Mit gondol, miért ültem ki a pártfrakcióból? Pontosan azért lettem független, mert a
gyomrom felfordult. Magyarországon nincsen önkormányzatiság. Létezik olyan település,
amelyben csak a képviselők meg a polgármester rendelkezik némi jövedelemmel... Ja, meg a
rokonaik és az ismerőseik, akik a hivatalban dolgoznak. Több munkahely nincs. Persze, pénz
nélkül nem lehet csodát művelni, csak totyogni a falu élén, mint a béna kacsa.
- Ön viszont az almafeldolgozó üzeme révén gazdag polgármestere volt a falujának.
- A saját vállalkozásomból valósítottam meg huszonhatmillió forintért a cigányok
foglalkoztatását. A befektetés évek múlva megtérült, de önkormányzati pénzből nem lehetett
volna megvalósítani, mert egyszerűen nem volt. Ezzel én nem hencegni akarok, hiszen más
társadalmakban az adakozás természetes.
Magyarországon ezt úgy csinálják, hogy ellopják az emberektől a rengeteg pénzt és magukra
költik, esetleg hatalmat vásárolnak belőle... Hogyan? Járják az országot, ígérnek fűt-fát, és
bagóért felvásárolják a koldusok szavazatait, mint például Baktalórántházán tette az MSZP.
Mária országából ügynökök, ámokfutók, és tolvajok országa lett.
- Ha ilyen jól ment a polgármesternek, akkor minek vágyakozott a parlamentbe?
- Engem már 1994-től bíztattak a kisgazdák, induljak mandátumért. Négy évvel később
annyira egyetértettek az elhatározásommal, hogy a FIDESZ sem állított jelöltet, inkább engem
támogatott... Tárgyaltam Orbán Viktorral, Áder Jánossal, és másokkal. Tévedés ne essék, a
FIDESZ-ben, de az MSZP-ben is vannak rendes emberek, akik nem váltak tolvajokká, velük
beszélek a mai napig. Szabolcsból tizenkét FIDESZ-es ül a parlamentben. Abból legalább
négy nekem köszönheti... Ezt Orbán Viktor is tudja.
- Viszont Torgyán Józseffel, akit pedig nagyon kedvelt, nos, vele évek óta nem beszél.
- Igen, mert meg mertem neki mondani, hogy nézd Jóska, azt teszed a legjobban, ha most
hátrahúzódsz Marikával együtt. Akkor már ripacsnak nevezték, sajnos joggal. Aki a kokain
cserjére cseresznyét akar felkötni, arról nincs mit mondani...
- De Ön, Torgyán embere volt.
- Közel álltam hozzá addig, amíg tisztességesen vezette a pártot. Amikor azt láttam, hogy az
egyéni haszon többet ér számára a pártnál is, akkor besokalltam. Ha lemond és elnézést kér,
talán emelt fővel távozhatott volna a budai villájába. De nem! Ma is azt kérdezem minden
minisztertől, államtitkártól, én, mint vállalkozó, hogy miből tud évente két vagy három házat
is megvásárolni... Kérdezem Juhásztól, Magyartól, Gyurcsánytól...
- Akkor az Ön minősítésével élve, sok Torgyán József maradt a vezetésben?
- Ma már a legtöbb politikai vezető úgy viselkedik, mint Torgyán József, sőt, túl is tesznek
rajta. Úgy látom, a rablóbanda pártállástól függetlenül, kéz a kézben gyakorolja a hatalmat.
Antall József azt mondta, tetszettek volna forradalmat csinálni. Ha tudta volna a nép, hogy ezt
hozza el számára a békés átmenet, hát lett volna forradalom. Bár négy párt ül a Magyar
Parlamentben, de a gyökereik közös tőről fakadnak. Ha a választók többsége azon az
állásponton van, meneteljünk tovább a szakadék felé akkor szavazzon rájuk. Szíve joga...
Nem volt elég, hogy az ország harmincnyolc százaléka parancsolta be mindannyiunkat z
a
Unióba? De ugyanez történt a NATO esetében is. Most pedig magyar katonákat vezényelnek
Irakba, ahova a kiküldőjük Juhász Ferenc miniszter úr nem mer elrepülni, hogy meglátogassa
őket Ezek a bátor MSZP-s hazafiak. Tegnap, aljas módon, rakétával meggyilkoltak az
izraeliek egy tolószékes palesztin gondolkodót, és a magyar külügy, a Kovács miniszter úr
hallgat. Micsoda szolganépség az ilyen... Kit, vagy kiket süvegelnek ezen urak? A magyar
népet nem. Naponta százával pusztítják a palesztinokat, az irakiakat, de hullik az amerikai
meg az izraeli szerencsétlen katona is. Mi a biztosíték arra, hogy idővel nem lesz közöttük
tizennyolc vagy húsz magyar is? Semmi.
- Az emberek ennek ellenére, vagy ezzel együtt némák, egykedvűek és viselik a sorsukat.
Kovács László például az 1970-es években, amikor Berecz János a pártközpontba vitte, még
támadta Izraelt, mert akkor az volt a parancs. De ezt tették mások, például a hazai újságírók
is. Most viszont jó pénzért meghazudtoljak akkori önmagukat. Csoda, ha belenyugvás, sőt,
némi cinkosság jellemzi az ország közvéleményét is?
- Nem tudom, meddig lehet még sokkolni az embereket Előbb-utóbb össze kell fogni, és
másfélmillió embernek a Kossuth térre kell vonulni. Addig nem megyünk haza, amíg ezek le
nem mondanak. Amíg ki nem áll Medgyessy, és azt nem mondja, hogy bocsánatot kérek,
takarodok mint ügynök, mert tönkre tettelek benneteket. Ráadásul nem csak most, hanem
amikor besúgtam, az ország gazdaságát kiárultam, és hiteleket vettem fel. Mar akkor
Másfélmillió ember elől futva menekülnének, hat felnek. Ebből is látszódna, hogy a szabad
véleménynyilvánítás még mindig nagyobb ellenség, mint a bankrabló vagy a merénylő. A
nyilvánosság és a szólásszabadság a demokratikus országok legfeltettebben őrzött kincsei
közé tartoznak, de ma még nálunk csak alkotmányos alapjog, amit ott és annyira korlátoznak,
amennyire csak lehetséges. Tudjuk hogy mitől fél a hatalom, mert oda összpontosítja a
védelmi erőit. Rá kellett jönnünk, hogy ismét visszaéltek a bizalmunkkal, megszegték a
nekünk tett ígéreteket, nehezült a megélhetésünk, s mind jobban bezárkóztunk saját kis
zugainkba. Észre kell vennünk, hogy újra fel kell építeni a saját közösségeinket, emberi
kapcsolatainkat. Meg kell találni az utat embertől emberig, újra beszélnünk kell egymással a
közös dolgainkról. Látni kell, hogy a minket kiszolgáló és eláruló hatalmat segítjük azzal, ha
továbbra is fásultan elzárkózunk, s elhisszük, hogy nincs lehetőségünk tenni a sorsunk ellen.
Rajtunk múlik, hogy a szólás és gyülekezési szabadság ne csak írott törvény, hanem valóság
legyen. Tudjuk, hogy az elmúlt közel fél évszázad fortélyos félelme, fekete autói, besúgói,
embertelen ideológiai alapokon nyugvó közösségekbe kényszerítése kiölték az együttlét, az
együttérzés, mélyen emberi oldalát.
- Ön nemrég azt nyilatkozta, az Uniós csatlakozás ára a magyar mezőgazdaság tönkretétele
volt.
- Az agráriumról csak múlt időben beszélhetünk, hiszen a parasztot földönfutóvá tették.
Hallott már olyanról, hogy a bővített újratermelésre nincsen pénz, de a műtrágyavásárlást
mégis védővámmal nehezítik? Ilyet csak azok tesznek, akik gyűlölik a mezőgazdaságból
élőket... Annak idején Raskó György kezdte, majd Medgyasszay László folytatta, Szabó
Tamás besegített, Szanyi pedig befejezi. Eladták a cukorgyártást, a növényolajipart, a
húsüzemeket, a növényfeldolgozókat, az egész feldolgozóipart. Persze, hogy nincs hová
termelni a magyar gazdának. Itt a Kométa húsüzem esete. Most zárják be csak azért, hogy
valamelyik szocialista káder húsüzeme éljen és viruljon... Arcátlanság. És hol van ilyenkor az
ellenzék? Hol van az ellenzék, amikor a tüntetőket szétzavarják, vagy bilincsben viszik el?
Sehol. Értse meg, a Magyar Parlamentben nem létezik ellenzék. Ott mindenki egy kasszára
dolgozik, cinkelt lapokkal játszik, pofátlan sajtótámogatással. Cáfoljanak meg! Kérem,
tessenek megfigyelni az országgyűlés munkáját. Ha olyan kérdésben kell szavazni, mint
például az iraki katonák hazahívása, vagy a gyűlölettörvény elfogadása, akkor vagy
érzékelhetően kevesebb a FIDESZ képviselő, vagy ha nem küldték őket haza, akkor ott ülnek
bent, de nem nyomják meg a gombot. Nem feltűnő, hogy a költségvetés elfogadásakor
mennyien hiányoztak az ülésteremből? De hiányoznak az ellenzékiek máskor is. Amikor kell.
Számukra kötelező, mert erről szól az MSZP-FIDESZ-paktum. A kibékülés 2000-ben történt,
amikor megbolygatták az ügynökmúltakat. Mivel a FIDESZ rájött, közöttük is szép számmal
akad besúgó, hát lepaktáltak...
_ igaztalan a FIDESZ-t az MSZP-vel összemosni, hiszen korban és hatalomgyakorlásban, de
irányultságban is óriási a különbség közöttük Orbánék javára. Nem tart attól, hogy
feljelentik, például azért, amit most nyilatkozik?
- Nem félek.
- Hogyan bizonyítja, hiszen mondhatják, csak beszél össze-vissza.
- Nem engem kell jelentgetni, hát beszéljék meg ezt egymás
között vagy beszéljék meg Csintalan Sándorral, aki a HÍR televízióban a hálózatról
nyilatkozott, arról, hogy annak idején 1994-ben honnan kerültek elő a soha nem látott
emberek, a Medgyessyk, a Szanyik, meg a többiek. Amikor az ügy terebélyesedni kezdett,
akkor megijedtek, elhallgattak, féltek, hogy lelepleződnek, mint a brókerbotrány esetében. Ki
beszél arról, hogy az autópálya építéseken megszerzett pénzeket az MSZP és a FIDESZ
hetven, illetve harminc százalékban zsebre teszi? Felülszámlázzák a bekerülési költséget és a
hasznon osztoznak. Számításaink szerint ez kilométerenként mintegy félmilliárd forintot
jelent. No, kérem szépen, a brókereknek ezeket a pénzeket kellett tisztára mosni. Megforgatni
külföldi cégekben és bankokban, majd visszautalni a pénzmosó magyar bankokba... És akkor
jött Gyuszi sofőr, majd ment Gyuszi sofőr az MTI-be, ment a televízióba, éjszaka pedig
államtitkárokat fogadott. Zacskóban hordták szerte-széjjel a pénzt. Érdekes módon a VIP-lista
nem akar nyilvánosságra kerülni, pedig a VIP-listán szereplők ugyanolyan elkövetők az én
meglátásom szerint, mint amilyen elkövető Kulcsár Attila ebben az ügyben. Vajon a
nemzetbiztonsági tisztek miért nem fogták el, miért kísérték inkább a határig Kulcsár Attilát?
Hogy menjen Isten hírével, csak bajt ne hozzon rájuk.
_ Szerintem az, amit Ön most elmond, az ha igaz, akkor is annyira romlott állapotokat mutat,
hogy az: emberek el sem hiszik.
- Pedig igaz, ezért vállalom a felelősséget. Annál többet, hogy elmondom, nem tehetek. Ez az
út az ország felégetéséhez, a nemzeti gondolkodás elsorvasztásához vezet. Csak Medgyessy
kettőezer nyolcszázmilliárd forintnyi hitelt vett fel eddig. Hová vezet ez az út? Az Unióban a
legdrágábban élünk és a legkevesebbet keressük. Hogy lehet megélni huszonhatezer forintos
téesznyugdíjból, amikor a gáz, és a villanyszámla huszonnyolcezer forintot kóstál? De úgy
látom, valami megindult, hiszen a parlamenti pártok népszerűsége folyamatosan csökken,
tehát az emberek változtatást akarnak. Ha elmennek június tizenharmadikán szavazni, és nem
történik csalás, akkor reménykedhetnek is benne.
- Ön a nagy igazságosztó szerepében nyilatkozik, mégis, amikor 2000-ben botrányos ügyekbe
keveredett, sem a sajtó, sem a politika, nem védte meg.
- Akkor a kisgazdapárt feljövőben volt. Például Szabolcsban kilenc időközi választásból
kilencet nyertünk meg. No, ettől besokalltak, hiszen a pártszervezéssel akkor én foglalkoztam.
Rövid időn belül a média aljas és mocskos rágalmaival kikezdték. Összesen harminc bírósági
tárgyalásom volt...
- Elsősorban Balogh Gyula vállalkozót kezdték ki?
- Vállalkozót is, meg politikust is. A harminc perből harmincat nyertem meg, és nagyon
komoly kártérítéseket követeltem, különösen a Népszabadságtól... Később Torgyán Józsefet
is bepereltem, a ceglédi nagygyűlésen tanúsított viselkedése miatt, őt nyolcszázezer forintra
büntette a bíróság. Szanyi Tiborral ellentétben Torgyán elküldte a pénzt. Sokan mondták
barátok, képviselők, ne pereskedjek, csak rosszabb lesz. Ha én akkor visszahúzódom és
lenyelem a békát, hamarosan eltüntettek volna a politikai süllyesztőben. Végül rám küldték az
APEH-et, de háromévi pereskedést követően, fél tucat perből kerültem ki győztesen. Most én
perlem az APEH-ot, a követelésem százmillió forint károkozásért.
- Ha már a károkozásnál tartunk, Ön szerint mekkora károkat okozott a privatizáció, a
kárpótlás és a felelősségre vonás a gyakorlatban?
- Rossz és tétova törvények sorozatáról beszélhetünk, hiszen azt mindenki tudta, hogy a
kárpótlási törvényt jól végrehajtani nem lehet. A privatizációt arra találták ki, hogy a saját
zsebüket megtömjék, miközben az országot kiárulják. A felelősségre-vonásra pedig most jött
el az idő...
- Kövér László és a FIDESZ szerint, a felelősség kérdésével ma már nincs mit kezdeni.
- Ez Kövér László véleménye, elgondolkoztat, miért jutott erre a következtetésre. Én azt
mondom, a felelősségre vonás elkerülhetetlen és soha nem késő. Ha nem történik meg, akkor
ezzel a néppel mindent meg lehet csinálni. Meg kell indítani az eljárást a bűnösökkel
szemben. A mindenkori miniszterelnök, belügyminiszter, nemzetbiztonsági miniszter, és
országos rendőrkapitány felelősséggel tartozik azért, ami az elmúlt tizennégy esztendőben
Magyarországon történt. A bűnösök köre ennél jóval nagyobb. Ha a brókerbotrány esetében
zárolni lehetett a külföldi és az itthoni számlákat, akkor miről beszélünk. Fél esztendő alatt
kiderülnének a piszkos ügyek, és az elrabolt javakat visszaszármaztatnánk a nemzetnek.
Ehhez nem csak kormányt, hanem ellenzéket is váltani kell. Nem mindenkit, hiszen sok rendes
szocialista és nem szocialista ember került a parlamentbe egyéni választókerületekből. De az
országot azok irányították és vezetik félre ma is, akik pártlistákon, választási óhajtól
függetlenül kerültek hatalomba. No, ezek az igazán kártékony figurák. Ha kiderül az igazság,
és a nép saját kezébe veszi sorsa irányítását, akkor ezek a vezetők nem Kubába és a
Bahamákra mennek, hanem csak Szegedig, a Csillag börtönbe.
2004. március 23.
