Államigazgatás a gyarmati és a független Indiában

158 Pages·1985·0.911 MB·Hungarian

by  Gáthy Vera

GÁTHY VERA
ÁLLAMIGAZGATÁS
A GYARMATI
ÉS A FÜGGETLEN
INDIÁBAN
(Körösi Csorna Kiskönyvtár 19.)
A három tanulmányt tartalmazó kis
kötet magyar nyelven első ízben fog­
lalkozik a szubkontinensnyi India tör­
ténetének és jelenének egy szeletével,
a közigazgatással. A szerző áttekinti
a történeti előzményeket, és különö­
sen nagy figyelmet szentel a brit gyar­
mati kormányzati apparátus kiépü­
lésének. Sokoldalúan mutatja be az
évszázados kísérletet, melynek során
egy kereskedő társaság főhivatású
kormányzó szervezetté alakult.
Az új, függetlenné vált India a sza­
badság első pillanataiban még nem
rombolhatta le ezt az egyre mere­
vebbé és nehézkesebbé váló struktú­
rát, hanem kénytelen volt a korszerű­
sítés, a gazdasági és társadalmi mo­
dernizáció összetett, addig soha nem
próbált feladatait ezzel az öröklött
szervezettel megvalósítani. Ennek a
folyamatnak máig ható jellegzetessé­
geit, valamint'a több mint félmillió
falut rendszerbe foglaló pancsájatok
megszervezését elemzi a másik két
tanulmány.
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST
Államigazgatás
a gyarmati és a független Indiában
Kőrösi Csorna
Kiskönyvtár
19
.
Szerkeszti:
Tőkei Ferenc
és Ecsedy Ildikó
Gáthy Vera
Államigazgatás
a gyarmati
és a független
Indiában
Akadémiai Kiadó, Budapest 1985
ISBN 963 05 3907 1
© Akadémiai Kiadó, Budapest 1985 • Gáthy Vera
Printed in Hungary
Előszó
Az állam minden társadalom életében igen jelentős szerepet
játszik, funkcióival, formáival, fejlődésével, elméleti problé­
máival évezredek óta könyvtárnyi irodalom foglalkozik.
Az indiai állam múltjáról és jelenéről szóló néhány tanulmány
célja az volt, hogy megismertesse az olvasót az indiai politikai
rendszer egyik lényeges részével, annak bizonyos elemeivel.
Napjainkban azonban az államproblematika új elemmel gaz­
dagodott. Azzal a kérdéscsoporttal, hogy milyen a gyarmati
sorból felszabadult társadalmak állama, mennyire képes meg­
felelni a társadalom átalakításából, a gazdasági fejlesztésből fa­
kadó feladatoknak. E nagyon is aktuális probléma megközelí­
tése aligha nélkülözheti a történetiséget, annak ismeretét, hogy
az állam milyen viszonyba kerül a volt gyarmati társadalmak
legjellemzőbb népességével, a falvak lakosságával, és kik azok
az emberek, akik a kormányzati feladatokat ellátják. E kérdé­
sekre a választ, még pontosabban a megértéshez vezető utat
India példájának segítségével keressük.
A szubkontinensnyi India évezredes kulturális tradíciójával,
nagy szívósságot tanúsító társadalmi berendezkedésével bizo­
nyos értelemben túlságosan is jó példa, hiszen dimenzióival,
viszonylagos fejlettségével, monopolista jegyek által meghatá­
rozott kapitalista típusú gazdaságával számos gyarmati sorból
felszabadult ország előtt jár, ugyanakkor a korszerű nagyipari
5
technológia mellett párhuzamosan tovább él a faekés földmű­
velés, az elszigetelt törzsek gyűjtögető életmódja. India volt
mégis a legtovább angol gyarmati uralom alatt, az onnan rab-
lott kincs döntően befolyásolta az angliai ipari forradalom ki­
bontakozását, és maguk az angolok is modellnek tekintették
gyarmati uralmi módszereik kialakításánál. Az indiai viszonyok
és a gyarmati uralom vizsgálata egyebek között arra is alkal­
mas, hogy leszűrjük belőle az angol gyarmati uralom főbb jel­
lemvonásait általában. Első tanulmányunkban az indiai brit ter­
jeszkedéssel, a gyarmati kormányzat kiépülésével, intézményei­
vel foglalkozunk, és bemutatjuk e gyarmati struktúra tovább­
élését a független Indiában, melynek politikai vezetése ezt az
örökséget nem zúzta szét, mert osztályérdekeinek alapvetően
megfelelt, de igyekezett alkalmassá tenni a nemzetállam új fel­
adatainak ellátására. Az átalakításhoz a reformok eszközét alkal­
mazza inkább kevesebb, mint több sikerrel. A gyakorlat azon­
ban azt bizonyítja, hogy e gyarmati struktúra részleges refor­
mok sora után (de egy igen lényeges változtatás bevezetésével,
nevezetesen azzal, hogy a közigazgatást alárendelték a válasz­
tott hatalmi szerveknek) képes 1947 óta biztosítani a független
India politikai rendszerének és államának kontinuitását, illetve
egy igen jelentős gazdasági-társadalmi átalakulás útját egyen­
getni.
Második tanulmányunk igyekszik nyomon követni az indiai
közigazgatási struktúra hiányzó elemének megteremtését. A
gyarmati uralom a falvakban csak az adójövedelem forrását
látta, ezért centralizációs törekvései közepette nem tartotta
szükségesnek a falvak integrációját, hiszen modernizációs poli­
tikáját az 1857—58-as katonai felkelés után jórészt feladta, az
adójövedelmet pedig a részben általa életre hívott földbirtokos
osztály biztosította. A független India politikai vezetése felis­
merte, hogy a korszerű ipar megteremtésével egy időben első­
rendű feladata a falvak társadalmi-gazdasági felemelése, átala­
6
kítása, demokratizálása. E célt szolgálta a pancsájat szervezet
kiépítése, amihez egy régi indiai falusi institúció kereteit, for­
máját használták fel.
Harmadik tanulmányunk arra kíván fényt deríteni, hogy a
hatalmas indiai közigazgatás milliós tömegei milyen társadalmi
rétegeket képviselnek, milyen eszmék hordozói, mennyiben
él tudatukban tovább az indiai tradíció, és mennyiben fogadják
el a demokratizálás, a korszerűsítés politikai célkitűzéseit.
Amikor ezeket a kérdéseket vizsgáljuk, szükséges felhívni a
figyelmet az európai gyarmatosítás előtti társadalom legfőbb
jellegzetességére és arra, hogy ebből mit és mennyire tudato­
san őrzött meg a brit gyarmati uralom. Legfőbb jellegzetessé­
gének azt tartjuk, amit Marx röviden így fogalmazott meg:
„Azok az ősrégi, kicsiny indiai közösségek ... a föld közös­
ségi birtoklásán, a földművelés és a kézművesség közvetlen
egyesülésén és a munka bizonyos szilárd megosztásán nyugsza­
nak ... A termékek fő tömegét a község közvetlen saját
szükségletére termelik, nem mint árut; maga a termelés ezért
független a munkának az indiai társadalom egészében árucsere
által közvetített munkamegosztásától . . . Ezeknek az önma­
gukkal beérő közösségeknek — amelyek magukat állandóan
ugyanabban a formában termelik újra és amelyek, ha véletle­
nül szétrombolják őket, ugyanazon a helyen, ugyanazon néven
megint felépülnek — az egyszerű termelő organizmusa szol­
gáltatja a kulcsot az ázsiai társadalmak ama változhatatlansá-
gának titkához, amellyel oly feltűnő ellentétben áll az ázsiai
államok folytonos felbomlása, újjáalakulása és az uralkodók
szüntelen váltakozása. A társadalom gazdasági elemeinek szer­
kezetét nem érintik a politikai felhőrégió viharai.” (Marx, K.:
A tőke. MÉM 23. kötet, Budapest 1967, 335—336. o.)
Ha az indiai brit uralom százkilencven esztendejének törté­
netét áttekintjük, annak legfontosabb folyamata egy idegen
társadalom viszonyainak, institúcióinak megjelenése és beha­
7
tolása a nagy stabilitást mutató indiai társadalomba. Egy olyan
exogén hatás, melynek eredménye a termelésben a többletter­
melés fokozódása, az árutermelés lassú terjedése, amely a füg­
getlenség kivívása után nagy lendületet vett. A gyarmatosító
Anglia mint a tőkés termelési mód hosszú ideig vezető hatalma
ennek megfelelően tőkés termelési viszonyokat fejlesztett ki
Indiában, de sem gazdasági, sem politikai érdekei nem fűződ­
tek az indiai gazdaság és társadalom gyökeres átalakításához.
Feltételezhetően erre nem is volt lehetősége még a westerni-
záció legdinamikusabb időszakában sem. A 19. század végére
kialakult tehát a gyarmati kapitalizmus, a tradicionális és a
kapitalista termelési viszonyok sajátos együttese, amely legké­
sőbb és a legkevésbé egyenletesen, általánosan az agrárviszo­
nyok bomlását indította el.
Valójában az árutermelés általánossá válásáról az indiai falu­
ban még ma is csak igen nagy regionális különbségekkel és
sokféle megszorítással beszélhetünk. A brit gyarmati uralom
190 éve volt az az időszak, amikor a tradicionális indiai társa­
dalom a nyugati eszmék, gazdasági és politikai viszonyok tar­
tós hatása alatt állt. Ekkor teremtette meg a gyarmati kormány­
zat a westernizáció intézményeit a viszonylag egységes jog­
rendszer kialakításával, a széles körű kodifikációs tevékenység­
gel, az angol nyelvű és tartalmú oktatás bevezetésével, a hier­
archikus társadalmi szemlélet helyében a polgári demokrácia
eszméinek meghonosításával. A westernizáció (az angol nyelv
használatának terjedése, egyes szavak átvétele, az angol típusú
bíróságok elfogadása, az európai ízlés elemeinek, az életmód
egyes formáinak átvétele, az ízlés módosulásai, új szokások,
főként a városokban a társadalmi érintkezés új formáinak kia­
lakulása) egyre nagyobb területeken terjedt el és nyert polgár­
jogot a hagyományos indiai életforma keretei között vagy
egyes elemeinek rovására. A gyarmati uralom végére Indiában
megszilárdult a társadalmi-gazdasági viszonyok részben tradicio­
8