Table Of ContentA római katolikus felekezet napjainkban béke
jobbot nyújt az egész világnak. Valóban teljesen
megváltozott volna - mint azt sokan állítják - az
„Egyház”?
A világszerte ismert szerző és előadó, Dave Hunt
a kereszténység kialakulását és az utána követ
kező tizenkilenc évszázad eseményeit vizsgálva
igyekszik pontos képet adni a történelem egyik
legtitokzatosabb és legvitatottabb szereplőjéről,
a Vatikánról.
Könyvünket mindenekelőtt olyan szabadgondol-
kozású és a tabuktól nem rettegő, kereső-kutató
emberek figyelmébe ajánljuk, akik a Szentírás
igazságait nem az egyházi hierarchia szemüve
gén keresztül, hanem a szellem szabadságában
közelítik meg. Azoknak, akik az új évezred
küszöbén végre tömjénfüst nélkül, pusztán
a történelmi tények alapján kívánnak
szembenézni a „hét dombon trónoló asszony”
töténelmi praktikáival.
Dave Hunt
A Vatikán
árnyékában
Budapest
1997
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
A WOMAH RIDES THE BEAST
HARVEST HOUSE PUBLISHERS
Eugene, Oregon 97402
Copyright © 1994 by Dave Hunt
Published by Harvest House Publishers
Eugene, Oregon 97402
Printed in the United States of America
All rights reserved
ISBN 1 56507 199 9
Minden jog fenntartva
Hungárián edition copyright © 1997
Schlachter Verlag und Buchhandlung
© 1997 Hungárián edition
Tartalom
A reformáció visszafordítása 5
1. A fene vadon egy asszony ül! 12
2. Miért higgyünk? 16
3. Húsvéti összeesküvés? 24
4. A kijelentés 32
5. A Titok: a Nagy Babilon 44
6. A hét hegyre épült város 59
7. Meghamisított történelem 77
8. Töretlen apostoli vonal? 88
9. Tévedhetetlen eretnekek? 96
10. Tévedhetetlenség és zsarnokság 105
11. Ezen a kősziklán? 127
12. Paráznáknak anyja 141
13. Lelkek megrontója 157
14. Hihetetlen metamorfózis 176
15. Elvtelen szövetségek 190
16. Uralkodás a föld királyain 203
17. A szentek vére 216
18. A holocaust háttere 236
19. A Vatikán, a nácik és a zsidók 248
20. A szerbek lemészárlása 264
21. Vatikáni egérutak 275
22. Sola Scriptura? 294
23. Az üdvösség kérdése 311
24. A miseáldozat 334
25. Az elárult reformáció 354
26. Aposztázia és ökumenizmus 377
27. És mi a helyzet Máriával? 398
28. Az eljövendő új világrend 414
Függelék A) Purgatórium 435
Függelék B) Búcsúk 445
Függelék C) Királyok feletti uralom:
további dokumentáció 453
Függelék D) A pápai csalatkozhatatlanság
és a pápai vonal 458
Függelék E) Pápai eretnekek, a Biblia
és Galilei 464
Függelék F) És a hagyományok? 467
Szójegyzet 474
Bibliográfia 477
A könyvben szereplő bibliai idézeteknél
- ha külön nem jelöltük -
a Károli Gáspár^féle fordítás revideált változatát vettük alapul
A reformáció visszafordítása
1994- március 29-én olyan eseményt hoztak nyilvánosságra, ami mél
tán tekinthető az elmúlt közel 500 év egyháztörténetének legnagyobb
jelentőségű eseményének. Ezen a napon amerikai teljes evangéliumi
és katolikus vezetők aláírtak egy közös nyilatkozatot TELJES EVANGÉ-
LIUMIAK ÉS KATOLIKUSOK EGYÜTT: A KERESZTÉNY KÜLDETÉS A HAR
MADIK ÉVEZREDBEN címmel. Az azonnal életbe lépő nyilatkozat visz-
szafordította a reformációt, és kétségtelenül óriási hatással lesz majd az
egész keresztény világra az elkövetkezendő években.
Ez a meghökkentő nyilatkozat az elmúlt két év során folytatott tárgya
lások és gondos tervezések eredményeképpen született meg. A Vati
kán minden egyes lépést folyamatosan ellenőrzött és jóváhagyott. A
New York Times és más országos napilapok is lehozták magát a nyilat
kozatot március 30-án. így hangzik egy részlete:
„Fej fej mellett küzdöttek az abortusz és a pornográfia ellen; és
most katolikus és teljes evangéliumi vezetők egy jelentős hitbeli lépés
megtételére kérik a híveket: fogadják el egymást kereszténynek.”
Ebben a történelmi jelentőségű nyilatkozatban teljes evangéliumi
ak, Pat Robertson és Charles Colson (ők kerten voltak a fő kezdemé
nyezők) a mai nap folyamán konzervatív római katolikus vezetőkhöz
csatlakoztak, hogy erősítsék azt a hitet, amely összeköti az ország leg
nagyobb és politikailag legaktívabb vallásos csoportjait. Arra szólítot
ták fel a katolikusokat és a teljes evangéliumi keresztényeket..., hogy
hagyjanak fel az egymás felé való erőszakos evangélizálással.
John White, a Geneva College elnöke, a National Assotiation of
Evangelicals (Teljes Evangéliumi Keresztények Országos Egyesülete)
korábbi elnöke kijelentette, hogy ez a nyilatkozat „győztes pillanatot”
jelent az amerikai vallási életben a több évszázados kölcsönös bizal
matlanság után...
További támogatók között szerepel a Home Mission Board (Hazai
Missziós Tanács) és a Christian Life Commission of the Southern Bap-
tist Convention (A Déli Baptista Gyülekezet Keresztény Élet Bizott
sága) vezetői, [akik független minőségben vettek részt az eseménye
ken], az ország legnagyobb protestáns felekezete, valamint Bili Bright,
a Campus Crusade Christ megalapítója, Mark Noll, a Wheaton Uni-
5
versityről..., [Os Guinnes, Jesse Miranda (Assemblies of God - Isten
Gyülekezetei), Richard Mouw, a a Fuller Teológiai Szeminárium elnö
ke és J. I. Packer és Herbert Schlosberg).
Róbert Simonds, a National Assotiation of Evangelicals (A Teljes
Evangéliumiak Országos Egyesülete) dél-kaliforniai elnöke „üdvözölte
a nyilatkozatot”, és kifejezte reményét, hogy „a teljes evangéliumiak és
a katolikusok közötti együttműködés növekedését fogja eredmé
nyezni...” Azóta más teljes evangéliumi vezetők is aláírták a nyilatko
zatot, míg mások a reformáció árulásának nevezték. A sors iróniája,
hogy ez a lépés, vagyis a „katolikusok és a teljes evangéliumi kereszté
nyek egyesítése”, sokkal nagyobb megosztást fog hozni a teljes evangé
liumiak között, mint bármi más - és erre a nyilatkozat támogatói már
bizonyára rájöttek.
A 25 oldalas dokumentum nyíltan beismeri a katolikusok és a tel
jes evangéliumi keresztények közötti néhány kulcsfontosságú különb
séget (mint például a keresztség fontossága és az Igének a tekintélye).
Sajnálatos módon azonban a legfontosabb különbséget - hogy mitől
lesz az ember keresztény - még csak nem is említi. Valójában tagadja,
hogy ilyen különbség egyáltalán létezik. Ez az evangéliummal szembe
ni megalkuvás képezi a nyilatkozat alapját.
Ennek a történelmi jelentőségű közös nyilatkozatnak egyik fontos
eleme, hogy ha valaki gyakorló hívő a katolikus egyházban, akkor már
kereszténynek kell tekinteni. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy
teljes evangéliumi keresztény vezetők elfogadjanak egy ilyen állítást.
Ha ez, valóban így van, akkor a reformáció egy tragikus tévedés volt.
Azok a milliók, akik mártírhalált haltak (a reformáció előtti ezer év
során, ill. utána, egészen napjainkig), mert a katolicizmust mint hamis
evangéliumot elutasították, mind hiába haltak meg. Ha viszont a re
formátoroknak igazuk volt, akkor ez az új nyilatkozat a katolikusok és
a teljes evangéliumiak között az egész egyháztörténelemben a legügye
sebb és a legvégzetesebb csapást jelenti az evangélium szempontjából.
Bárhogy is van, a következmények rendkívül súlyosak. A közös egyez
ményt méltatva az egyik evangéliumi vezető kijelentette:
[Ez a dokumentum] lehetővé teszi, hogy új alapokra kerüljenek az
évek óta zajló ökumenikus tárgyalások... Ez egy új kezdetnek a napja.
Mint evangéliumi keresztényeknek a kulturális és az alapvető teológi
ai feladatok elvégzésében a legközvetlenebb barátaink a római katoli
kusok.1
A katolikusok és a protestánsok közötti teológiai különbségek
olyan nagyok voltak, hogy milliók inkább mártírhalált haltak, mint'
hogy szemet hunyjanak fölötte, és katolikus kivégzőik is ugyanúgy meg
voltak győződve ezeknek a különbségeknek a fontosságáról. Hogyan
oldódtak fel ezek az ellentétek? Mi késztetett teljes evangéliumi veze-
tőket arra, hogy bibliainak ismerjék el a katolicizmus evangéliumát,
azt, amit a reformerek elítéltek mint eretnekséget? Az ő evangéliumuk
nem változott. Vagy talán azért került sor ennek a meggyőződésnek a
feladására, hogy kialakuljon egy szövetség a konzervatívok között tár'
sadalmi és politikai lépések megtételére?
A teljes evangéliumi keresztények eddig soha nem fogadták el azt
az önelégült magatartást, mi szerint attól lesz valaki keresztény, hogy
aktív tagja a protestáns egyháznak. Akkor most hogyan tehették ma'
gukévá azt a nézetet, hogy az összes aktív katolikus automatikusan ke'
resztény, és nincs szükség arra, hogy evangélizáljanak feléjük?
A dokumentum kifejti, hogy mind a katolikusok, mind a teljes
evangéliumi keresztények elfogadják az apostoli megvallást: Krisztus
„szenvedett Pontius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemet'
ték”. Ez a hitvallás azonban - hasonlóan a niceai és a többi hitvallá-
sokhoz - nem tartalmazza azt az evangéliumot, amitől az ember üdvös'
séget nyor (Róma 1,16), vagyis, hogy „Krisztus meghalt a mi bűneim
kért” (lKorintus 15,1-4).
A mormonok is elfogadják az apostoli hitvallást, és mégsem bibliai
keresztények. A katolikusokat sem (és a protestánsokat sem) teszi ke-
reszténnyé az, hogy elfogadják a hitvallást. Ezenkívül a katolikusok
teljesen mást értenek azon, hogy Krisztus meghalt a bűneikért, mint a
teljes evangéliumi hívők.
Jóllehet valamikor a római katolicizmus volt a hivatalos államvab
lás, és bármilyen más vallás gyakorlását megtiltották egész Latin-Ame'
rikában és Európa legnagyobb részén, ez ma már nem így van. Róma
más stratégiát választott. Vannak országok, pl. Franciaország, ahol a
katolikus egyház nyomást gyakorol a kormányra, hogy „kormányéi'
lenesnek” ítéljék a térítést - pontosan úgy, ahogy ennek a közös nyb
latkozatnak a támogatói is megegyeztek. Más helyeken a katolikus
egyház azt követeli, hogy a teljes evangéliumiak írjanak alá egy ahhoz
hasonló egyezményt, mint ami most itt az Egyesült Államokban meg'
született. Egy nemrégen napvilágot látott beszámoló kijelenti:
7
A Brazíliában található teljes evangéliumi „szekták” hihetetlen
növekedése miatt a Római katolikus egyház vezetői azzal fenyegetőz
nek, hogy „szent háborút” indítanak a protestánsok ellen, hacsak nem
hagyják abba a katolikus nyájhoz tartozó emberek kiszakítását. A bra
zíliai püspökök XXXI. országos konferenciáján... Sinesio Bohn püspök
véleménye az volt, hogy a teljes evangéliumiak komolyan fenyegetik
a Vatikánnak országára gyakorolt befolyását.
„Szent háborút fogok indítani, efelől nincs semmi kétség” - jelen
tette ki. „A katolikus egyháznak olyan erőteljes a felépítése, hogy ha
egyszer megmozdul, akkor mindenkit összezúz a lába alatt.”... Bohn
szerint elkerülhetetlen egy totális szent háború, hacsak a tizenhárom
legnagyobb protestáns egyház és felekezet nem ír alá egy megállapo
dást, [ami] azt követelné a protestánsoktól, hogy hagyjanak fel min
denféle evangélizációs kísérlettel Brazíliában. Viszonzásképpen a ka
tolikusok beleegyeznének abba, hogy feladnak mindenféle üldözést,
amely a protestánsok ellen irányuld
A püspök elismeri, hogy a protestánsok üldözése még mindig a ka
tolikus egyház hivatalos politikájának részét képezi. Az, hogy ez az ül
döztetés milyen óriási volt a történelem során (ezt dokumentumokkal
is alá fogjuk támasztani), nagyon meglepné mind a katolikusokat, mind
a protestánsokat. Fontos megjegyezni, hogy a püspökök konferenciáján
nem az evangélium igazsága, vagy a lelkek megmentése volt napirendi
ponton, hanem az, hogy hogyan tartható fenn továbbra is a Vatikán befő'
lyása, illetve, hogyan lehet az embereket a katolikus egyházban tartani.
Érdemes felfigyelni arra is, hogy a Bohn püspök által Brazíliában
követelt egyezmény az Egyesült Államokban Colson, Packer, Bright,
Robertson és a többiek jóvoltából már megszületett. Az, hogy Bohn fe
nyegetései befolyásolták az amerikai teljes evangéliumi vezetőket nyil
vánvaló Colsonnak egy interjú során adott nyilatkozatából: őt és a do-
kumentum többi aláíróit „aggodalommal töltötték el azok az összeüt
közések, melyek a tradicionálisan katolikus latin-amerikai országok
ban következtek be a teljes evangéliumi protestantizmus növekedése
miatt...”3
Míg a teljes evangéliumiak aláírják a fegyverszünetet, Róma hozzá
kezd ahhoz, hogy a protestánsokat beépítse a katolikus egyházba. Ró
ma hat „Evangélizáció 2000” elnevezésű evangélizációs kampányt
szándékozik indítani csak 1994-ben egész Amerikában, melyben olyan
csoportok tervezik részvételüket mint a „Paulist Evangelization
Training Institutes” (Washington D. C.-ben június 26-30. között és
július 24-26. között), vagy a „The Association of Coordinators of
