Table Of ContentGILBERT RYLE
A szellem fogalma
Osiris könyvtár
Filozófia
Sorozatszerkesztő
Boros Gábor
Geréby György
Steiger Kornél
GILBERT RYLE
szellem fogalma
Második kiadás
Első kiadás: Gondolat, 1974
Osiris Kiadó • Budapest, 1999
A mű eredeti címe:
The Concept of Mind
Hutchinson and Co. (Publishers) Ltd. 1969
Fordította
ALTRICHTER FERENC
A fordítást az eredetivel egybevetette
BENCE GYÖRGY
A mutatót összeállította
LÁNG RÓZSA
© Gilbert Ryle, 1949
© Osiris Kiadó, 1999
Hungarian translation © Altrichter Ferenc, 1974
TARTALOM
Előszó a magyar kiadáshoz 9
Bevezetés 13
I. fejezet
DESCARTES MÍTOSZA 17
1. A hivatalos doktrína 17
2. A hivatalos doktrína abszurditása 22
3. A kategóriahiba eredete 26
4. Történeti megjegyzés 31
II. fejezet
„TUDNI, HOGYAN" ÉS „TUDNI, HOGY MI" 33
1. Előszó 33
2. Intelligencia és intellektus 33
3. „Tudni, hogyan" és „tudni, hogy mi" 36
4. Az intellektualista legenda motívumai 42
5. A „fejemben" 46
6. A „tudni, hogyan" pozitív jellemzése 51
7. Értelmes képességek és szokások 54
8. Az intelligencia működése 58
9. Megértés és félreértés 65
10. Szolipszizmus 76
III. fejezet
78
AZ AKARAT
1. Előszó 78
2. Az akarások mítosza 78
3. Az önkéntes és az önkéntelen különbsége 86
94
4. Az akarat szabadsága
96
5. A mechanikus világszemlélet rémképe
IV. fejezet
104
ÉRZELEM
104
1. Előszó
105
2. Érzések és hajlandóságok
116
3. Hajlandóságok és izgalmak
123
4. Hangulatok
130
5. Izgalmak és érzések
134
6. Élvezni és kívánni
137
7. A motívumok kritériumai
141
8. A cselekedetek indokai és okai
143
9. Konklúzió
V. fejezet
145
DISZPOZÍCIÓK ÉS ESEMÉNYEK
145
1. Előszó
146
2. A diszpozicionális állítások logikája
Szellemi képességek és tendenciák 156
3.
4. Szellemi események 169
5. Eredmények 186
VI. fejezet
192
ÖNISMERET
192
1. Előszó
1
194
2. Tudat
203
3. Introspekció
4. Önismeret - privilegizált bejárás nélkül 208
224
5. A keresetlen szavak lelepleznek
6. Az én 230
7. Az „én" rendszeres illanékonysága 241
VII. fejezet
246
ÉRZET ÉS MEGFIGYELÉS
1. Előszó
246
6
2. Érzetek 248
3. Az érzetadatok elmélete 259
4. Érzet és megfigyelés 273
5. Fenomenalizmus 288
6. Utólagos észrevételek 295
VIII. fejezet
KÉPZELET 301
1. E lőszó 301
2. Elképzelni és látni 302
3. A sajátos státusú képek elmélete 304
4. Elképzelni 313
5. Színlelni 316
6. Színlelni, képzelni és elképzelni 324
7. Emlékezet 333
IX. fejezet
AZ INTELLEKTUS 343
1. Előszó 343
2. Az intellektus körülhatárolása 344
3. Elméletek 350
4. Az episztemológiai kifejezések helyes és helytelen
alkalmazása 358
5. Mondani és tanítani 378
6. Az intellektus elsőbbsége 384
7. Episztemológia 387
X. fejezet
390
PSZICHOLÓGIA
1. A pszichológia programja 390
2. Behaviorizmus 399
Utószó 405
Mutató 407
7
ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ
szellem fogalma
Már negyedszázad telt el A megírása óta. Ennyi
idő alatt a filozófiai klíma szükségképpen átalakult, s az 1948-
ban a filozófiai diszkusszió középpontjában lévő kérdések helye
és súlya 1973-ra bizonyos mértékig megváltozott.
A kartéziánus dualizmus ellen kifejtett érveim akkortájt szük
ségképpen valamiféle behaviorizmus bizonyítékainak tűntek a
könyv olvasói számára, sőt gyakran még írója számára is, ugyan
úgy ahogy hajdanán az idealizmus ellenfelei szükségképpen a
materializmus bajnokainak látszottak. Az igazság persze az,
hogy a könyv megkérdőjelez bizonyos sajátos behaviorista „re
dukciókat". Ám azt is bizonyítanom kellett volna, hogy a beha
viorista elképzelés ellenkező előjellel, de ugyanúgy hibás, mint
a kartéziánus elképzelés, azaz ugyanúgy helytelen, ha a sze
mélyt csak testnek fogjuk fel minden más nélkül, mint ha testtel
rendelkező szellemnek képzeljük el. A behaviorizmus ugyan
olyan rossz, mint a kartezianizmus.
Bizonyos kartéziánus koncepciók eredetét a könyv, helyesen,
két vagy három sajátos kategóriazavarra vezeti vissza. Hogy
tudást
csak egy példát említsek, a gyakran olyasvalamihez ha
sonlították, amit valaki egy meghatározott pillanatban csinál,
vagy amivel bizonyos ideig el van foglalva, vagy amin időnként
keresztülmegy. Ezeket a föltételezett tudásaktusokat, tudásfo
lyamatokat vagy tudásélményeket (metaforikusán) „belsőnek",
„rejtettnek" vagy „magántermészetűnek" kellett tekinteni, hi
szen nem tudjuk megfigyelni, hogy mások végrehajtják-e, el-
végzik-e őket, vagy keresztülmennek-e rajtuk. A színészek sem
játszanak el ilyesmit a színpadon. Ezek a kísértetszerű epizódok
szertefoszlanak, ha a tudást inkább a képességekhez, a jártas
ságokhoz, a hajlandóságokhoz és a szokásokhoz hasonlítjuk.
Ahogy Arisztotelész egész világosan felismerte, a „tudni" a
„birtokolni"-hoz hasonlóan diszpozicionális ige, nem pedig
9
olyan eseményige, mint a „megszerezni", a „felfedezni" vagy a
A szellem fogalmában
„feltárni". azonban a diszpozíciók kategó
riájának és néhány más kategóriának a jelentőségét vitathatat
lanul eltúloztam, és nemegyszer határozottan rosszul alkalmaz
tam e kategóriákat. Az 1940-es években ugyanis éppen csak
kezdtük gyanítani, hogy a kategóriák rendelkezésünkre álló ap
parátusa még mindig milyen szánalmasan szegényes. Később
post mortem
azután Wittgenstein számos példán keresztül meg
mutatta nekünk, hogy néhány „pszichológiai" ige jelentése lé
nyegét tekintve hogyan kötődik azokhoz a körülményekhez,
amelyek között a személynek - akire ezek az igék vonatkoznak
- lennie kell. Például ma nem akarhatom vagy nem próbálha
tom meg, hogy valamit tegnap csináljak; az akarat és a próbál
kozás alá van vetve a naptár szabályszerűségének. Robinson
Crusoe nem ígérhet, nem bocsáthat meg vagy nem sikkaszthat,
mert ezek a tevékenységek társadalmi feltételeknek vannak
alávetve. Nem rúghatunk gólt a teniszpályán, és bár tehetek
pénzt a jobb kezemmel a bal kezembe, a jobb kezem nem adhat
pénzadományt vagy kölcsönt a bal kezemnek.
Szóljunk itt néhány olyan jól ismert életrajzi kifejezésről, ame
lyet eddig még nem vizsgáltak meg. Ezek egyáltalán nem ha
cselekedetekhez, a folyamatokhoz, élményekhez,
sonlíthatók a az az
állapotokhoz, lehetőségekhez körülményt jelölő „pszichológi
a vagy a
ai" tartózkodom elhalasztóm
kifejezésekhez. Ha a húsevéstől, ha a
várok megtartok
levélírást, ha egy vonatra, ha egy titkot, ha
pihenek, nem veszek tudomást megengedek
ha egy sértésről, ha
megbízok
valamit" vagy valakiben, akkor ezt tudatosan és ön
ként teszem. Bár tudatos, önkéntes, órával mérhető és valóságos
dolgokról van szó, ezek mégsem cselekedetek, hanem, hogy 1
úgy mondjam, nem-cselekedetek, mivel éppen valamilyen sajá
tos, pozitív tettől való tartózkodást jelentenek. Meg lehet örökí
teni filmen a levélírást, és fel lehet venni magnetofonra a titok
kifecsegését, de nincs olyan film, amelyen meg lehetne örökíteni
a levélírás elhalasztását, és nincs olyan magnetofon, amire fel
lehetne venni a titok megtartását. Ha egy hónapig megtartom a
titkot, akkor nem kell semmi olyan sajátos dolognak lejátszód
nia az egész hónapon át, vagy megismétlődnie a hónap folya
mán, ami - túl azon, hogy nem fecsegek - a nem fecsegést
alkotná.
10
