A lengyel fejedelmek avagy hercegek krónikája és tettei

303 Pages·2008·8.013 MB·Hungarian

by  Gall Névtelen

GagNé~elen
A
lengyel
fejedelmek
hercegek
krónikája
és tettei
•t
FORDÍTOTT A,
BEVEZETÖ TANC'LMÁNNYAL
fSJEGYZETEKKELELLÁTTA
BAGI DÁNIEL
A kiadást támogatta
az Instytut Ksiéizki ©POLAND Program Translatorski.
INSTYJVT KSl4Íll
©POLAND
This publication has been funded by
the Book Institute - the ©POLAND Translation Program.
Fordította, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta:
BAGI DÁNIEL
A verseket fordította:
JANKOVITS LASZLÓ
A magyar szöveget a latin eredetivel egybevetette:
GALÁNTAI ERZSÉBET
© Bagi Dániel, 2007
ISBN 978-963-446-465-5
TARTALOM
A LENGYEL FEJEDELMEK A VAGY HERCEGEK
KRÓNIKÁJA ÉS TETTEI CÍMŰ MŰ SZERZŐJE
ÉS SZÖVEGE ...... „.„.......................................................... 7
A szerző.................................................................................. 8
A m(í ....................................................................................... 17
Gall Névtelen:
A LENGYEL FEJEDELMEK
AVAGY HERCEGEK KRÓNIKÁJA
ÉS TEITEI
ELSŐ KÖNYV
Episztola ......... ........................................................................ 81
Kezdődik az epilógus ......... „................................................ 84
Kezdődik a lengyel fejedelmek avagy hercegek krónikája
és tettei .................................................................................... 87
MÁSODIK KÖNYV
Kezdődik az episztola .......................................................... 154
Kezdődik az epilógus ........................................................... 156
Kezdődik III. Boleszló második könyve ............................ 157
HARMADIK KÖNYV
Kezdődik a harmadik könyv episztolája ........................... 221
5
Kezdődik az epilógus ............... „ ........................ „ ........ „ .. .. .. 225
III. Boleszló viselt dolgairól 227
„.„„„„ ... „„„„ .. „„„„„„„„„„„„.
RÖVIDÍTÉSEK 269
.„ ..... „. „ .. „ .... „.„„ ............. „. „ .„ „ .. „ .... „ ......
IRODALOM
Források 271
.„„„„„„„ ..... „„„„ .. „„ .. „ .. „„ .„ .. „„„ ...... „.„.„„„„ .... „.
Feldolgozások 278
.„„ ... „„.„„ .... „ ....... „ .. „ ... „.„ ..... „ .... „„„ .. „.„....
NÉVMUTATÓ 297
„.„.„„.„ ...... „.„„ .. „„„ .. „„„.„„.„„ .... „ .. „„„.
6
A LENGYEL FEJEDELMEK
AVAGY HERCEGEK KRÓNIKÁJA ÉS TETTEI
CÍMŰ MŰ SZERZŐJE ÉS SZÖVEGE
A latin kultúrájú Kelet-Közép-Európa, azaz Magyarország,
Lengyelország, Csehország, illetve a 12. század végéig még
sok tekintetben e régióhoz tartozó, de eredendően a bizánci
kultúrkörbó1 kinövő Kijevi Rusz korai történetének egyik leg
értékesebb forrása a Gall Névtelen, azaz a szakirodalomban
széles körben ismert neve szerint Gallus Anonymus gesztája.
Európának ebben a két nagy keresztény nagyhatalom között
az ezredforduló táján létrejövő régiójában a latinitas megjele
nése, illetőleg az egyházi szláv íráskultúra átvétele egyidős
a kereszténység felvételével. Mégis, jól látszik, hogy az írás
kultúra önmagában nem vonta magával automatikusan a tör
ténetírás megjelenését. A hagiográfiai irodalom kezdetei Cseh
országban és Magyarországon már igen korán, a 10-11. század
fordulóján, illetve a 11. század folyamán megjelentek. Ez azon
ban nem érintette a történeti régió egészét: Lengyelországban
gyakorlatilag a 13. századig nem találkozunk sem vitákkal,
sem legendákkal. Ugyancsak korábbra tehetők a régióban az
annalisztika kezdetei, ám a területi megoszlás itt sem egyen
letes. Míg Lengyel- és Csehországban a történetírás genezise
egy-egy máig nem ismert „ősévkönyvben" rejlik, amelyekből
a feleltébb bonyolult és sok irányba továbbfejlődő annalisztika
leszármazolt, Magyarországon érdekes módon csak a Pozsonyi
Évkönyv áll a kutatók rendelkezésére.
Az első történeti szintézisek, melyeket szerzőik már az ez
redforduló táján hatalomra került helyi dinasztiák megbízá-
7
sából, és ami még lényegesebb: a királyi/fejedelmi udvarok
ízlése szerint készítettek el, legkorábban a 11. század utolsó
harmadában kelelkezhetlek.1 A latin nyelvű alkotásokat figye
lembe véve három ilyen mlivel számolhatunk ebben az idő­
szakban: a magyar történetírás gerincének tekinthető 14. századi
krónikakompozíció ősszerkesztményével, melynek keletke
zési idejében mindmáig nem tudott konszenzusra juh1i a ku
tatás, Prágai Kosmas a csehekről írott krónikájával, melyet
szerzője, a prágai egyház dékánja 1125-ben fejezett be, s Gal
lus Anonymus gesztájával, melynek keletkezési ideje 1113-
1115/1116 közé tehető.
A SZERZŐ
A névtelen szerző kilélének kutatása gyakorlatilag egyidős
az újkori lengyel történetírással, és hasonlatosan III. Béla
király Névtelenjéhez, gesztájának szövegén nőtt fel a modem
forráskritikai iskola. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy
minden, a szerző kilétét felfedni kívánó törekvés ellenére mind
a mai napig nem tudjuk, ki lehetett Gallus Anonymus.
A névtelen szerző „személyazonosságát" megállapítani kí
vánó történeti kutatásban létrejött fóbb irányzatok őse Marti
nus Cromer, a neves humanista, történetíró és warmiai püs
pök megállapítása, mely szerint Gallus Anonymus gall volt,
valamiféle szerzetes, és III. Boleszló fejedelem idején élt. Mivel
Cromer a birtokában levő heilsbergi kézirat alapján vonta
le következtetéseit, az utána következő tudósgenerációk min
digmáig ebből a három alapclvbó1 indultak és indulnak ki.
1 Vö.: KERSKEN 1994, KERSKEN 1995, l<RISTÓ 2003.; FONT 2005b ..
8
Cromer álláspontjától csak ketten tértek el lényegesen az
idők folyamán.
Legelőször H. Kownacki (1761-1854), a Schliemann-szerű
amatőr történetíró, aki elsőként fordította le lengyel nyelvre
Gallus Anonymus gesztájának bizonyos részeit és a Lengyel
Magyar Krónikát. Mivel mindenféle szakképzettség nélkül vá
gott bele a fordításba, úgy, hogy alapvető filológiai képzettséggel
sem rendelkezett, egyszerűen rosszul fordította le a szöveget.
Így a III. könyv epistolájában olvasható részt, melyben szer
zőnk arról nyilatkozik, hogy „exul et peregrinus", azaz hazájá
tól távol élő vándor, pont ellenkező értelemben fordította le,
és végkövetkeztetésként arra jutott, hogy „mert annyira szereti
hazánkat és e földet, hát hogy is lehetne más, mint lengyel".2
Ugyancsak rossz kiindulópontot választott F. Bartos, aki
a második világháboní után szentelt figyelmet a névtelen gesz
taíró személyének. Ő abból a kétségtelen tényből indult ki,
hogy Gallus Anonymus igen kritikusan nyilatkozik a 12. szá
zad elejének lengyel-német háborúiról, és V. Henrik német
római király és császár személye sem a legkedvezóbb fényben
t(ínik elénk a történetben. Bartos ebből arra következtetett,
hogy a gesztaíró „németellenes" volt. Mindezt összekapcso
lata azzal, hogy szerinte a korban uralkodó cseh és morva
fejedelmek is hasonló gondokkal küszködtek, s így arra az
álláspontra helyezkedett, hogy Gallus Anonymus „cseh nem
zetiség(í" volt.3 Nézetei nem találtak kedvező fogadtatásra
szakmai közönségben. Nem hagyható ugyanis figyelmen kí
vül, és a jelen tanulmányban is részletesebben foglalkozunk
vele az alábbiakban, hogy Gallus Anonymus mindenkit nega-
2 KowNACKl, 115.
3 BARTO.S 1952, 2-5.
9
tív szfoben tűntetett fel, aki valamilyen módon veszélyeztette
a geszta főszereplőjének, Ill. I3oleszlónak a nyugodt uralmát.
A német birodalom mellett az egyik ilyen veszélyforrás Cseh-,
illetve Morvaország volt. Így elképzelhetetlen, hogy erről a te
rületró1 érkezett volna a mű megírásának helyszfoére.
Ha a történeti kutatásban ismert komolyabb elméleteket
kívánjuk részletesebben górcső alá venni, akkor három ilyen
nel kell számolnunk: a provanszál-magyar származáselmélet
tel, az északfrancia-flandriai eredet lehetőségével és az itáliai
származást hangsúlyozó iskolával. Mindhárom irányzatot ko
moly tudósok képviselték és képviselik mindmáig, és meg kell
jegyezni, hogy valamennyi mellett szólnak érvek és ellenérvek
is egyaránt, hiszen valamennyi megállapítást ugyanabból a szö
vegből vezették le.
Kétségtelen, hogy a legnagyobb szellemi befolyásra a pro
vanszál-magyar származáselrnéletet képviselő kutatótábor tu
dott szert tenni, melyhez olyan nagyformátumú tudósok tar
toztak, mint St. Ketrzytiski, W. Ketrzytiski, A. Brückner, T. Tyc,
R. Grodecki, P. David, M. Plezia.4 Valamennyien abból indul
tak ki, hogy a gesztában központi szerepet kap a Röhne tor
kolatánál fekvő Saint-Gilles du Gard bencés kolostora, illetve
patrónusának, Szent Egyednek a tisztelete. Ebből egyrészt arra
következtettek, hogy szerzőnk Szent Egyed szerzetese lehetett,
másrészt pedig (Brückner, Grodecki és Plezia) ezt kiegészí
tették azzal, hogy olyan szerzetesről lehetett szó, aki Saint
Gillesből Magyarországra jött, és a Szent László király által
1091-ben alapított somogyvári bencés apátságban töltötte
'Ki;rRZYNSKI 1899, 51.; Ki:rnzv~sK1 1910, 63.; BRüCKNER 1924, 119-121.; Tvc
1924, 112.; GRODECKl-PLEZIA, 6., DAVlD 1939, 219.; PLEZ!A 1947, 135--194.; PLEZIA
1959, 285-295.
10
szerzetesi szolgálatát. Mindezt Grodecki még azzal is meg
toldotta, hogy szerinte szerzőnk „szláv származású volt", aki
a magyar koronának volt alávetve, Brückner egyszer{íen ma
gyarnak tekintette, Plezia pedig a Szent László-kori Gesta
Ungarorum szerzőjével azonosította. A provanszál-magyar
származáselmélet szerint szerzőnk tehát Provence-bál érke
zett Magyarországon át Lengyelországba 1112 körül, és on
nan ismeretlen helyre távozott.
Ugyancsak nagy tábora volt és van azoknak a kutatóknak,
akik úgy vélik, hogy szerzőnk valahonnan Észak-Franciaor
szágból vagy Flandriából származhatott.5 Elképzeléseik elter
jedésének nagyban kedvezett, hogy a jelenleg is érvényes kri
tikai kiadást jegyző K. Maleczynski, s az ő nyomán a szöveget
legutóbb kiadó nemzetközi szerzőgárda is ilyen irányban fog
lalt állást. E tudósok elméletük megindoklásaként általában
azt szokták felhozni, hogy a korabeli Észak-Franciaország és
Flandria sokkal pezsgőbb irodalmi életnek adott helyet, mint
Provence, és hogy a korban mérvadó, a kereszteshadjáratok
nyomán kialakuló új irodalmi m(ífajok bölcsője is ez a terület
volt. Mások, mint a kérdésben már több tanulmányt is meg
jelentetett J. Bujnoch és J. Fried arra az álláspontra helyez
kedtek, hogy szerzőnk egyenesen Lüttichből érkezett a mű
megírásának színhelyére. Indoklásként Bujnoch Szent Lőrinc
szerepére figyelmeztetett, aki a III. könyvben több alkalom
mal is segítséget nyújt a lengyel uralkodóháznak az ellen
séggel vívott csatában. Máshonnan közelített a kérdéshez
J. Fried, akit 1989 óta, mikor napvilágot látott első nagyobb
szabású munkája, melyben a kelet-közép-európai térség kez-
5 MGC11, XJ-XII.; Gt:MPLOW!CZ 1895; Gt:MPLOW!CZ, 1902, 568-497.; GALLUS
XCIII-XCV., BVJNOCH 1977, 301.; BVJNCX:H 1978, 10-12.
11
deteit, közelebbről az 1000. évi gnieznói találkozót vetette alá
alaposabb vizsgálatnak/ egy cél vezérel. Nevezetesen, hogy
sikerüljön bebizonyítania: Kelet-Közép-Európa történeti és
kulturális kezdetei elválaszthatatlanok, sőt megérthetetlenek
a birodalom, közelebbről III. Ottó léte és működése nélkül,
ezért megkísérelt szoros kapcsolatot felállítani Szent Adalbert
harmadik, ismeretlen életírásának kelekezési körülményei és
Gallus Anonymus munkája között. Mivel álláspontja szerint
a vértanú püspök első, a tudományban Római életrajzként
ismert vitája nem vélelmezett keletkezési helyén, hanem
Aachenban vagy Lüttichben keletkezett, és az elveszett szen
vedéstörténet kétségtelenül inkább ezzel a szöveggel mutat fel
rokon vonásokat, mint Querfurti Brúnó Adalbert-életrajzával,
Fried úgy vélte, hogy Gallus Anonymus is vagy Aachenben,
vagy Lüttichben férhetett hozzá a néhai prágai püspök életét
és vértanúhalálát taglaló munkákhoz.7
Kisebb tábort tudhat a háta mögött, bár a közelmúltban
„erősítést" kapott a tudósoknak azon csoportja, mely szerint
Itáliából, Velence környékéről érkezhetett Közép-Európába
a szerző. Jelentősebb képviselői, mint T. Wojciechowski, D. Bo
rawska és legutóbb T. Jasirí.ski úgy vélik, hogy Gallus Anony
mus Itáliából, közelebbről Velencébó1 is származott.8
Wojciechowski és Borawska csak arra vállalkozott, hogy
feltételezésként fogalmazza meg véleményét. W ojciechowski
azért tartotta elfogadhatónak a velencei származást, mert e város
esik legközelebb Magyarországhoz, melyen keresztül szerinte
a szerző Krakkóba ment. Borawska a geszta 1. könyvének
6 FRIED 1989.
7 FRIED 2002, 113-141.
8 WOJCIECHOWSKI 19513, 254.; BORAWSKA 1965, 114-115.; JASINSKI 2005.
12