Table Of ContentA HARMADIK BIRODALOM HATALMON
RICHARD J. EVANS
A HARMADIK
BIRODALOM
HATALMON
Hogyan állítottak a nácik könyörtelenül
céljaik szolgálatába egy egész népet
P K
ARK ÖNYVKIADÓ
A fordítás alapjául szolgáló kiadás:
Richard J. Evans: The Third Reich in Power.
Penguin Books Ltd, London, 2006
Fordította
Sóskuthy György (1–6. rész)
Szántó Judit (7. rész)
Copyright © 2005 Richard J. Evans
All rights reserved
Hungarian translation © Sóskuthy György és Szántó Judit, 2013
ISBN 978–963–355–024–3
Magyar kiadás © 2013 Park Könyvkiadó, Budapest
Borítófotó © Scherl/Süddeutsche Zeitung Photo
Térképek © Bereznay András: www.historyonmaps.com
A fordítást szakmai szempontból ellenőrizte Ungváry Krisztián
Szerkesztette Zsolt Angéla
Felelős szerkesztő Szalay Marianne
A szöveget gondozta Lovass Gyöngyvér
Műszaki szerkesztő Kuha Zulejka
A borítót, valamint a belső oldalakat tervezte és a könyvet tördelte Köböl Vera
Matthew-nak és Nicholasnak
ELŐSZÓ
Ez a kötet a Harmadik Birodalomnak – Hitler és a nemzetiszocialisták
rendszerének – a történetét mutatja be 1933 nyarától, a hatalomra kerüléstől
1939. szeptember elejéig, az Európára rákényszerített háború kitöréséig.
Folytatása A Harmadik Birodalom születése címen megjelent első kötetnek,
amely ismertette a nemzetiszocializmus eredetét, elemezte eszméinek fejlődését,
és sorra vette, miként került mind közelebb a hatalomhoz a balsorsú weimari
köztársaság éveiben. A Harmadik Birodalom háborúban című, harmadik kötet az
1939 szeptembere és 1945 májusa közti eseményekkel foglalkozik majd, és azt
az örökséget is vizsgálja, melyet a nemzetiszocializmus hagyott Európa és a
világ történetére a 20. század hátralevő évtizedeiben, egészen a jelenig. A három
kötet általános koncepcióját A Harmadik Birodalom születése előszavában
körvonalaztam, így annak részleteit itt nem ismétlem meg. Akik olvasták az
előző kötetet, azok nyugodtan ugorjanak az Első fejezetre – bár bizonyára akad
néhány olvasó, aki örül, ha emlékezetébe idézzük az ott ismertetett legfontosabb
érveket –, akik viszont nem olvasták, azoknak mindenképpen javaslom e kötet
Bevezetését, amely nagy vonalakban leírja, mi is történt a rákövetkező oldalakon
elbeszélt történet kezdete, 1933 júniusa előtt.
A könyvben szükségszerűen tematikus megközelítést alkalmaztam, de az
egyes fejezetekben, az előző kötethez hasonlóan, arra törekedtem, hogy
vegyítsem a személyes beszámolókat, a leírásokat és az elemzéseket, s
feltérképezzem az időben igen gyorsan változó helyzet kibontakozását. A
Harmadik Birodalom nem statikus és monolitikus diktatúra volt, hanem
dinamikus és gyorsan alakuló képződmény, amelyet kezdettől fogva sokféle
zsigeri gyűlölködés és ambíció emésztett. Mindent uralt a háború vágya, azon
háborúé, amellyel Hitler és a nemzetiszocialisták reményei szerint el kellett érni,
hogy bekövetkezzen Közép- és Kelet-Európa német szempontú faji átrendezése,
valamint hogy Németország ismét vezető hatalommá váljon az európai
földrészen, sőt azon túl is, az egész világban.
A következő fejezetekben – melyeknek témái, sorban: az ellenőrzés és az
elnyomás, a kultúra és a propaganda, a vallás és az oktatás, a gazdaság, a
társadalom és a mindennapi élet, a faji politika és az antiszemitizmus, illetve a
külpolitika – világosan és közös nevezőként rajzolódik ki a mindennél
fontosabbnak tartott akarat arra, hogy Németországot és a német népet
felkészítsék egy nagy háborúra. Csakhogy ez az akarat önmagában sem volt
racionális, és a megvalósítása sem volt egységes. A különböző területeken sorra
bukkantak fel a rezsim ellentmondásai és belső irracionalitásai; a
nemzetiszocialisták pedig vakon rohantak a háborúba, ami magában hordozta a
Harmadik Birodalom majdani pusztulásának csíráit. A könyvön végigvonuló és
az egyes részeket összekötő egyik fő kérdés az, hogy mindez hogyan és miért
történhetett meg. Egy sor további kérdés azt firtatja, hogy a Harmadik
Birodalom milyen mértékben nyerte meg a német népet; milyen módon
működött; milyen fokig függött a politika magától Hitlertől, nem pedig a
Harmadik Birodalom egészének tágabb értelemben vett szerkezetéből adódó
tényezőktől; mennyire volt lehetséges szembeszegülni, ellenállni, egyet nem
érteni a nemzetiszocializmus parancsaival egy olyan diktatúrában, amely teljes
és feltétlen hűséget követelt valamennyi polgárától; volt-e lehetőség a belső
emigrációra; milyen jellegű volt a Harmadik Birodalom és a modern világ
viszonya; az 1930-as évek különböző területeken alkalmazott politikája
mennyiben volt más, illetve hasonló, mint amit Európa többi országában és
másutt gyakoroltak; és sok egyebet. A fejezetek sorba rendezése egyfajta
elbeszélői fonalat alkot, amely, ahogy halad előre, egyre közelebb kerül a
háborúhoz.
A Harmadik Birodalom különböző aspektusainak témák szerinti
különválasztása megkönnyíti ugyan egységes tárgyalásukat, ennek azonban
óhatatlanul ára van, hiszen nyilvánvaló, hogy ezen aspektusok számos
különböző módon egymásra is hatottak. A külpolitika hatott a faji politikára, a
faji politika az oktatáspolitikára, a propaganda szorosan összefüggött az
elnyomással, és így tovább. Következésképpen egy-egy téma egy fejezeten
belüli tárgyalása önmagában nem teljes, az egyes fejezetek nem tekinthetők az
adott téma átfogó kifejtésének. Emiatt például a zsidók gazdasági életből való
eltávolítását nem a faji politikát tárgyaló, hanem a gazdasággal foglalkozó
fejezet ismerteti; a Hitler háborús célkitűzéseit megfogalmazó, 1937-es
úgynevezett Hossbach-memorandumról a külpolitikai fejezet helyett az
újrafegyverkezést taglaló fejezetben lesz szó; azt a hatást pedig, amit Ausztria
német bekebelezése gyakorolt a Harmadik Birodalom antiszemitizmusára, az
utolsó fejezet fogja ismertetni, nem pedig az antiszemitizmus 1938-as
helyzetéről szóló. Remélem, a könyv szerkezetére vonatkozó döntések
ésszerűnek fognak bizonyulni, bár logikájuk csak azok számára lesz egyértelmű,
akik az elejétől kezdve folyamatosan olvassák végig a fejezeteket. Aki csupán
hivatkozási forrásnak használná a kötetet, annak célszerű a Név- és
tárgymutatóhoz lapoznia, ahol megtalálja a fontosabb témák, személyek,
események pontos helyét a könyvben.
E mű készítése során is óriási segítségemre voltak a Cambridge-i Egyetem
Könyvtárának, a londoni Wiener Librarynek és a londoni Német Történeti
Intézetnek az egyedülálló forráskiadványai. Hamburg Szabad- és Hanzaváros
Állami Levéltára és a hamburgi Jelenkor-történeti Kutatóintézet volt szíves
megengedni, hogy tanulmányozzam Luise Solmitz kiadatlan naplóit, Bernhard
Fulda pedig nagylelkűen rendelkezésemre bocsátotta egyes német lapok fontos
cikkeinek másolatát. Döntő jelentőségű tanácsot és támogatást kaptam számos
barátomtól és munkatársamtól. Irodalmi ügynököm, Andrew Wylie és
munkatársai, Christopher Oram és Michael Shavit sok ötletet és rengeteg időt
áldoztak erre a munkára. A kézirat korai változatait elolvasta, számos hibára
felhívta a figyelmemet és sok hasznos javaslatot tett Stephanie Chan,
Christopher Clark, Bernhard Fulda, Christian Goeschel, Victoria Harris, Robin
Holloway, Max Horster, Valeska Huber, Sir Ian Kershaw, Scott Moyers,
Jonathan Petropoulos, David Reynolds, Kristin Semmens, Adam Tooze,
Nikolaus Wachsmann és Simon Winder: segítségükért végtelen hálával tartozom.
Christian Goeschel volt szíves ellenőrizni a jegyzetek és a bibliográfia
levonatait. Simon Winder és Scott Moyers példás szerkesztőnek bizonyult,
tanácsaik és lelkesedésük mindvégig nélkülözhetetlenek voltak.
Beszélgetőpartnereim – Norbert Frei, Gavin Stamp, Riccarda Tomani, David
Welch és sokan mások – felbecsülhetetlen értékű ötleteket osztottak meg velem.
David Watsonnál jobb olvasószerkesztőt keresve sem találhattam volna; Alison
Hennesy rengeteg munkát fordított a képek felkutatására; s rendkívül hasznos
volt az a munka, amelyet Bereznay Andrással a térképek elkészítése során
végeztem. Christine L. Corton az egész kéziratot elolvasta, és szakértelmén felül
az évek során nélkülözhetetlen gyakorlati támogatást is nyújtott a könyv
megírásához. Fiaim, Matthew és Nicholas, akiknek az előzőhöz hasonlóan ezt a
kötetet is ajánlom, jóleső kikapcsolódást jelentettek a meglehetősen komor
témából. Valamennyiüknek hálás vagyok.
Cambridge, 2005. május
BEVEZETÉS
I
A Harmadik Birodalom 1933 első felében született, Németország első
demokratikus próbálkozásának, a balsorsú weimari köztársaságnak a romjain. A
nemzetiszocialisták júliusra már szinte az összes alapvető vonását
megteremtették annak a rezsimnek, mely Németországot a csaknem 12 évvel
későbbi, 1945-ös összeomlásáig irányította. Minden területen felszámolták a
nyílt ellenzéket, pártállamot hoztak létre, és a hadsereg meg az egyházak
kivételével a német társadalom valamennyi intézményét egységesítették, azaz
gleichschaltolták. Sokan próbálták már magyarázni, hogyan sikerült ennyire
gyorsan elérniük ezt a maradéktalanul egyeduralkodó pozíciót a német
politikában és társadalomban. A magyarázatok egyik hagyománya a német
nemzeti jelleg régi gyengeségeire mutat rá, amelyek ellenségessé tették a
németeket a demokráciával szemben, könyörtelen vezetők követésére
hajlamosították, militarista és demagóg szólamokra tették fogékonnyá őket.
Ámde a 19. századot vizsgálva alig találni nyomát efféle vonásoknak. Az akkori
liberális és demokratikus mozgalmak semmivel sem voltak gyengébbek, mint
sok más országban. Ennél talán helytállóbb az a vélemény, amely a német
nemzetállam viszonylag kései létrejöttében keresi az okot. Nagy Károly ezer
évvel korábban létrehozott Német-római Birodalmának 1806-os összeomlása
után – ez az a híres „ezeréves birodalom”, amelyet Hitler újra akart alkotni –
Németország kisebb államokra széttagolva létezett egészen az 1864 és 1871
közötti bismarcki háborúkig, amelyeknek a nyomán létrejött a később Második
Birodalomként emlegetett államalakulat, azaz a császár irányítása alatt álló
Német Birodalom. Ez már sok tekintetben korszerű állam volt: nemzeti
parlamentjét, ellentétben például a brit helyzettel, az általános szavazójoggal
rendelkező férfilakosság választotta; a választásokon 80 százalék feletti volt a
részvételi arány; a kitűnően szervezett pártok pedig a politikai rendszer
elfogadott szereplői voltak. Az 1914-ben legnagyobbnak számító
Szociáldemokrata Párt taglétszáma meghaladta az egymilliót, s eltökélten harcolt
a demokráciáért, az egyenlőségért, a női egyenjogúságért, valamint a faji
előítéletek és a diszkrimináció, egyebek közt az antiszemitizmus ellen. A német
gazdaság fejlődött a legdinamikusabban az egész világon, a századfordulóra már
megelőzte a britet, s a legkorszerűbbnek számító területeken, például a villamos-
