Table Of ContentDimitri Obolensky
AB izánci Nemzetközösség
Kelet-Európa 500-1453
Bizantinoló8iai lnlézeti /\lapílvány
Budapesl
1999
A könyv az Oktatási Minisztérium támogatásával, a Felsőoktatási
Pályázatok Irodája által lebonyolított felsőoktatási tankönyvtámogatási
program keretében jelent meg.
A fordítás alapjául szolgáló kiadás
Dimitri Obolensky: The Byzantine Commonwealth.
Eastern Europe, 500-1453
St. Vladimir's Seminary Press, Crestwood, New York, 1982
(Első kiadás: London: Sphere Books, 1974.)
Fordította
BóDOGH-SZABÓ PÁL
Szerkesztette és a szöveget gondozta
BAÁN ISTVÁN
© Dimitri Obolensky, 1974.
© Bizantinológiai Intézeti Alapítvány, Budapest, 1999
© Bódogh-Szabó Pál, Hungarian translation 1999
Minden jog fenntartva. Bánnilyen másolás, sokszorosítás, illetve
adatfeldolgozó-rendszerben való tárolás a kiadó előzetes írásbeli
hozzájárulásához kötött.
TARTALOM
Térképek jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6
Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
Bevezetés ..................... : . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
1. Földrajzi áttekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
2. Barbárok a Balkánon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61
3. A Balkán a 9. században: Bizánc elvirágzása . . . . . . . . . . . . 93
4. A Balkán a 10. században: A birodalmi eszme válsága ..... 133
5. Bizánc és Kelet-Közép-Európa ....................... 171
6. A Fekete-tengeri partvidék, az eurázsiai
steppe és Oroszország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205
7. A Nemzetközösség kötelékei ........................ 249
8. Bizánc és Kelet-Európa a középkor végén .............. 289
9. A kultúra áramlásának tényezői ...................... 331
10. Vallás és jog ..................................... 355
Zárszó ............................................ 439
Rövidítések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 449
Jegyzetek .......................................... 451
Irodalomjegyzék .................................... 469
Mutató ............................................ 513
5
TÉRKÉPEK JEGYZÉKE
l.ABalkán ....................................... 19
2. Konstantinápoly . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
3. Oroszország és az észak-pontuszi terület . ·. . . . . . . . . . . . . . 45
4. A Balkán 900 körül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95
5. Kelet-Közép-Európa a koraközépkorban ............... 173
6. Az észak-pontuszi terület a 9. és a 10. században ......... 207
7. A Bizánci Nemzetközösség a 11. században ............. 252
8. Kelet-Európa 1350 kö1iil ........................... 291
9. A nemzetközösség kulturális központjai I. .............. 356
10. A nemzetközösség kulturális központjai II. . . . . . . . . . . . . . . 357
6
Dicsőség nekik, akik életükben
Thermopülét megszállták s őrzik immár.
KONSZTANTINOSZ KAVAFISZ
(Vas István fordítása)
KONSTANTINÁPOLY 1453.
H. Schedel: Liber Chron.icarum (Nürnberg, 1493)
ELŐSZÓ
Ebben a könyvben, amelyet éveken át tervezgettem és írtam, te
kintélyes adósságot kell törlesztenem számos barátomnak, taná
roknak és munkatársaknak, akiknek gondolatai és írásai befolyá
solták nézeteimet. Az ő nevük gyakran visszatér majd a jegyze
tekben és az irodalomjegyzékben a kötet végén. A. Gieysztor
professzor beleegyezett, hogy átolvassa az egyik első, gépelt vál
tozatot. I. Dujcsev professzor pedig elvállalta a kefelevonat
korrigálását. Hálás vagyok nekik éles és éber kritikájukért, vala
mint R. Auty meg A. Szolovjov professzoroknak, tisztelendő
Gervase Mathewnak, nagytiszteletű Kal listos T. Warenek, Dr. W.
H. Parkernak, azonkívül tanítványomnak, J. Shepard úrnak, aki
jónéhány részt elolvasott. Némely kérdés megvitatásáért sokkal
tartozom tisztelendő F. Dvornik professzornak, a néhai Romilly
Jenkinsnek, Dr. G. S. R. Kitson Clarknek, I. Sevcenkó profesz
szornak és Dr. P. Sherrardnak. Ezek a tudósok nem felelősek a
könyvben található esetleges tényleges, vagy interpretációs hi
bákért. Feleségem kétszer gépelte le az egész kéziratot, és sok
szor támaszkodtam az ő ítéletére.
Különösen örömteli kötelességem köszönetet mondani azok
nak a barátaimnak, akik biztattak a könyv elkészülése során, s
biztosították a megfelelő körülményeket a zavartalan munkához.
Meg szeretném említeni Marcelle Uxkull von Gyllenband, Philip
és Anna Sherrard nevét, akik segítettek, hogy befejezhessem az
első változat nagyobb részét 1965 és 1968 folyamán Görögország
ban, azonkívül munkatársaimat is a Dumbarton Oaks Bizantino
lógiai Központnál, Washingtonban.
Sokat tűrt kiadóimnak kellett nagy türelemmel elviselniük
elhúzódó munkálataimat, különösen hálás vagyok Julian Shuck
burghnak és Mary O'Connellnek segítségükért és határtalan szívé
lyességükért. Szeretnék egy megjegyzést tenni a görög és szláv
helynevek használatával kapcsolatban. A józan észre hivatkozva
megkockáztatom a történelmi következetlenség vádját, amikor
11
valamely helynév esetében kiválasztok egyet a jónéhány létező
változat közül'. A legfontosabb változatok szerepelnek a muta
tóban, abban a reményben, hogy a megfelelő utalások megköny
nyítik majd az azonosítást.
D.O.
Oxford, 1971. március 21.
'A cirill betűs szláv nevek átírásánál a Magyar Tudományos Akadémia
által elfogadott elveket alkalmaztuk (lásd: Hadrovics L.-Zoltán A.
(szerk.): A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása, Akadé
miai Kiadó, Budapest, 1985.)
12
BEVEZETÉS
Ez a könyv két tárgykört érint. Az első, amely sokrétűbb és job
bára elbeszélő jellegü, Bizánc Kelet-Európa népeivel való kap
csolatainak története. Ezeket a politikai, diplomáciai, gazdasági,
egyházi és kulturális kapcsolatokat meg fogjuk majd vizsgálni
mind a Bizánci Birodalom külpolitikájának fényében, mind pe
dig azoknak a kelet-európai népeknek a szemszögéből, amelyek -
akár saját indíttatásukból, akár válaszképpen a Bizáncból kisu
gárzó hatásokra - vonzáskörébe kerültek. A középkor folyamán
ezeknek a népeknek Bizánccal létesített kapcsolatain keresztül
uralkodó és iskolázottabb rétegeik a bizánci civilizáció számos
elemét magukévá tették azzal az eredménnyel, hogy osztozni
tudtak abban, s esetenként hozzá is járulhattak a közös kulturális
hagyományhoz. Ez a hagyomány különböző elemekből tevődött
össze. Ezek között szerepelt a keleti kereszténység közös gyakor
lata, a konstantinápolyi egyház elsőségének elismerése, továbbá
annak a - legalábbis hallgatólagos - elismerése, hogy a bizánci
császár fennhatóságot gyakorol a teljes ortodox kereszténység
felett, azonkívül a hit abban, hogy a birodalom iskoláiban, kolos
toraiban és mühelyeiben élő irodalmi formák, színvonal és
müvészi technikák egyetemes értéküek, és méltóak az utánzásra.
Azt hiszem, hogy ezeknek a kelet-európai orszagoknak a bizánci
öröksége középkori hagyományuk elég jellegzetes összetevője
ahhoz, hogy megerősítse azt a nézetet, miszerint némely tekintet
ben egyedülálló nemzetközi közösséget alkottak.
Megkísérelve leírni a közösség történetét, számos nehézség
gel kellett szembenéznem. Először is, Bizánc európai „örökösei"
által lakott terület az idő múlásával természetesen megváltozott,
néhány régióban kibővült, míg másokban összehúzódott. Közép
pontja a Balkán-félsziget volt, a görögök, bolgárok, szerbek és
albánok hazája. A 9. és a l 0. században ezekhez társult még Orosz
ország, a középkor végén pedig a román földek is. Azonkívül a
bizánci civilizáció századokon át befolyással bírt a Duna középső
13
folyásának mindkét partján, s ily módon hatott a morvák, a csehek
és a magyarok koraközépkori kultúrájára. Kelet-Európa fogalma,
amit ebben a könyvben ezeknek a régióknak a megjelölésére
használunk, kicsivel több, mint egy tág, empírikus kategória, és
szükségessé teszi a földrajzi és a kulturális tényezők összeveté
sét. Ez kizárja Lengyelországot, amelynek kultúrája a koraközép
kortól a latin világgal függött össze, s ugyanígy Velencét és a kau
kázusi országokat is, amelyekkel - habár századokon át bizánci
kultúrpályán haladtak - földrajzi okok miatt csak futólagosan
foglalkozunk. Az a tény, hogy Kelet-Európa határai változtak és
nem állandósultak, némileg korlátozza történelmük folyamatos
tanulmányozását.
További nehézséget tartogat az a tény, hogy a rendelkezésre álló
iratokból úgy tűnik, a középkori kelet-európaiak csak elvétve és
tökéletlenül voltak tudatában ennek a nemzetközi közösségnek a
természetével. Méretei, összetettsége, az alkotóelemeket összefűző
kötelékek kuszasága, növekedésének lassúsága kétségtelenül min
den emberi képzeletet felülmúlt. Legnyilvánvalóbb és leginkább
érthető a kérdés vallási oldala volt. Mikor erre a közösségre mint
egészre gondoltak, a kelet-európai népek főleg az ortodox keresz
ténységre gondoltak, melynek a konstantinápolyi egyház volt az
elismert feje és adminisztratív központja. Politikai, jogi és kulturális
jellegzetességeit már kevésbé világosan látták. Mindazonáltal ural
kodóik felismerték, hogy a bizánci császár igen nagy hatalommal
rendelkezik a felett az egyház felett, amelyhez tartoztak, és hogy ő a
jog végső forrása, hatalma pedig átnyúlik a birodalom politikai
határain. Ezek az uralkodók annyira égtek a vágytól, hogy kinyilvá
nítsák igényüket a nemzeti függetlenségre, hogy valószínűleg szük
ségtelennek, vagy talán egyenesen nemkívánatosnak tartották, hogy
pontosan meghatározzák hozzá való viszonyukat. A bizánciak a
maguk részéről azt hitték, hogy az evilági politikai berendezkedés az
isteni rend része, s úgy tűnik nem érezték szükségét annak, hogy
komolyabban foglalkozzanak a nemzetközi társadalom aktuális
mechanizmusaival. Legtöbbjük elfogadta császáruk egyetemessé
gének eszméjét. Még külön szavuk sem volt szatellit-népeik teljes
közösségének megjelölésére. ,,Barbárok" - mondták róluk megtéré
sük előtt, megkeresztelkedésükkel pedig a kelet-római császár alatt
valóivá lettek. Jellemző kétértelműséggel használták a bizánciak
kifejezéseiket államuk leírásakor - baszileia (,,birodalom"), oiku-
14
