Rácz Anita ADATOK A NÉPNÉVVEL ALAKULT RÉGI TELEPÜLÉSNEVEK TÖRTÉNETÉHEZ

248 Pages·2011·2.55 MB·Hungarian

Rácz Anita

ADATOK A NÉPNÉVVEL ALAKULT
RÉGI TELEPÜLÉSNEVEK TÖRTÉNETÉHEZ

Rácz Anita

Adatok a népnévvel alakult
régi településnevek történetéhez

Debreceni Egyetemi Kiadó
Debrecen University Press
2011
A Magyar Névarchívum Kiadványai 19.

Szerkeszt :
Hoffmann István

A publikáció elkészítését a TÁMOP 4.2.1./B-09/1/KONV-2010-0007 számú
projekt támogatta. A projekt az Új Magyarország Fejlesztési Terven keresztül az
Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az
Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
A megjelenést támogatta továbbá a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, valamint az
Országos Tudományos Kutatási Alap (62207 sz.).
Készült a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén.

Lektorálta:
Heged!s Attila

© Rácz Anita, 2011
© Debreceni Egyetemi Kiadó, beleértve az egyetemi hálózaton belüli
elektronikus terjesztés jogát, 2011

ISBN 978-963-318-099-0

Kiadja a Debreceni Egyetemi Kiadó, az 1975-ben alapított Magyar
Könyvkiadók és Könyvterjeszt k Egyesülésének a tagja.
Felel s kiadó: Dr. Virágos Márta f igazgató
Borítóterv: Varga József
Készült a Debreceni Egyetem sokszorosító üzemében.
Tartalom
Előszó .............................................................................................................. 7
A szótár felépítése és használata ..................................................................... 9
Szótár ............................................................................................................... 15
avar ................................................................................................................. 17
bajor ................................................................................................................. 17
besenyő ............................................................................................................. 17
bolgár ............................................................................................................... 27
böszörmény ...................................................................................................... 28
cigány ............................................................................................................... 31
cseh .................................................................................................................. 32
görög ................................................................................................................ 40
horvát ............................................................................................................... 40
jász ................................................................................................................... 45
káliz .................................................................................................................. 47
korontál ............................................................................................................ 49
kazár................................................................................................................. 49
kölpény ............................................................................................................. 51
kun .................................................................................................................... 51
komán ............................................................................................................... 53
lengyel .............................................................................................................. 54
polány ~ polyák ................................................................................................ 56
magyar ............................................................................................................. 57
maróc ~ marót – morva ................................................................................... 79
nándor .............................................................................................................. 83
német ................................................................................................................ 86
oláh ................................................................................................................. 111
olasz ................................................................................................................ 126
orosz ................................................................................................................ 134
örmény ............................................................................................................ 145
rác ................................................................................................................... 145
román .............................................................................................................. 146
sváb ................................................................................................................. 148
szász ................................................................................................................ 148
székely ............................................................................................................. 160
5
szerb ................................................................................................................ 166
szerecseny ....................................................................................................... 166
tatár .................................................................................................................. 167
tót ..................................................................................................................... 169
török ................................................................................................................. 196
úz ...................................................................................................................... 197
várkony ............................................................................................................. 199
zsidó ................................................................................................................. 202
Névmutatók ...................................................................................................... 205
A betűhív alakok mutatója .............................................................................. 207
Címszómutató ................................................................................................. 231
Irodalom .......................................................................................................... 241

A Magyar Névarchívum Kiadványai eddig megjelent kötetei ........................ 247

6
Előszó
A népnevek a korai magyar történelem megismerésében igen fontos szerepet
játszanak. A Kárpát-medencében való megtelepedés kérdése a régészeket,
történészeket ma is foglalkoztatja, s a rendelkezésre álló források feldolgozása
után még mára is számos probléma maradt tisztázatlanul. A témát olyan kiváló
nyelvészek vizsgálták, mint Melich János, Kniezsa István és Benkő Loránd,
újabban azonban több kutató, Benkő Loránd mellett a történész Kristó Gyula azt
hangsúlyozta, hogy alapos forrásfeltárással együtt szükséges lenne az eddigi
kutatási eredményeket újabb vizsgálatok eredményével szembesíteni. E vélemé-
nyektől is indíttatva s a problémakör fontosságát átérezve és belátva úgy ítéltem
meg, hogy a jelenleg rendelkezésre álló források feldolgozásával monografikus
munkában érdemes, sőt szükséges megvizsgálni a Kárpát-medence ómagyar kori
népnévi eredetű településneveit.
Célkitűzésemet leginkább ahhoz a kutatómunkához látom hasonlónak, mint
amelynek során korábban KÁZMÉR MIKLÓS annak a helynévcsoportnak a teljes
monografikus vizsgálatát végezte el, amelyben a falu földrajzi köznév, illetve
annak valamely változata van jelen (A »falu« a magyar helynevekben. Bp.,
1970), vagy ahogyan MEZŐ ANDRÁS szintén egy zárt névcsoportot dolgozott fel
minden olyan településnevet összegyűjtve, elemezve, amelyet patrocíniumi név-
nek szokás nevezni (A templomcím a magyar helységnevekben. 11–15. század.
Bp., 1996). Magam e munkában a kutatómunka első szakaszaként a népneveket
tartalmazó településneveket gyűjtöttem össze, s e nevek névrendszertani vizsgá-
latát kívánom elvégezni a továbbiakban.
Az ilyenfajta munkát azért tartom különösen fontosnak, mert a névtudomány-
ban bizonyos névfajtákra az idők során tett különféle megállapításokat ma
magától értetődően fogadjuk el, holott a tudomány némely megkövesedett
nézetét mára már túlhaladta az idő. Az e témakörre vonatkozó alapvető
fogalmak, elvek és kutatási módszerek elsősorban az 1930–40-es évek felfogását
tükrözik, újabb szempontok csak egy-egy részproblémát illetően vetődtek fel.
Ezzel összefüggésben is fontos hangsúlyozni e kutatás interdiszciplináris
jellegét, mivel eredményei nem csupán a nyelvtudomány számára lehetnek
lényegesek, de a névtudomány megállapításaira alapozó más tudományok — a
történettudomány, a településtörténet, a történeti földrajz, a néprajztudomány —
számára is hasznosíthatónak bizonyulhatnak. KRISTÓ GYULA 2003-ban monog-
ráfiában dolgozta fel a középkori Magyarország nem magyar etnikumainak
történetét (Nem magyar népek a középkori Magyarországon. Bp., 2003), ám a
7
felhasznált források között (részben éppen a kérdéskör nyelvészeti alapjának
bizonytalansága miatt) nem szerepeltette a helyneveket, amelyek elemzését e
tárgyban figyelmen kívül hagyni azonban KRISTÓ véleménye szerint sem lehet.
E munka megjelenése is inspirálóan hathat a tekintetben, hogy a nyelvészet
eredményeit is hozzátegyük múltunk e fontos kérdésének ismeretanyagához.
Azok a kutatók, akik eddig hasonló adatok gyűjtésébe belefogtak (KRISTÓ
GYULA–MAKK FERENC–SZEGFŰ GYULA, Adatok „korai” helyneveink ismereté-
hez. I. Acta Historica Szegediensis Tomus XLIV., Szeged, 1973), munkájukat a
településtörténet és a névtudomány határterületén egyensúlyozónak tartották, ám
szükségszerűen inkább a történészek szemével tekintettek a forrásokra, ezért a
települések névadatainak teljes összegyűjtését nem tekintették feladatuknak. Én
viszont éppen ezt a célt tűztem ki magam elé: a népneveket tartalmazó település-
névi adatokat a lehető legkorábbi időtől, a honfoglalástól 1526-ig, az ómagyar
kor végéig egybefoglalni. Így most munkám első szakaszának eredményét tartja
kezében az olvasó: a rendelkezésemre álló oklevéltárak, okmánytárak és egyéb
forráskiadványok népnevet tartalmazó településneveinek rendszerezett gyűjtemé-
nyét.
Fontos megjegyezni, hogy a népnevek között csak azokat az etnonimákat tartom
számon, amelyeket a vizsgált korszak magyar nyelvhasználói ismereteink szerint
valóban használhattak különböző etnikumok megnevezésére. Ezek a szavak az
ómagyar korban gyakran előfordultak személynévként is. Mivel pedig a helynevek
alapjául népnevek és személynevek egyaránt szolgálhattak, a helynevekben való
előfordulásukat e szempontból következetesen elkülöníteni lehetetlen vállalkozás
lenne. Ezért tehát nem voltam, mert többnyire nem lehettem arra tekintettel, hogy
egy-egy helynévben a népnévi jelentésű szó közvetlenül ilyen értelemben szerepel-e,
vagy pedig személynévi áttétellel lett a helynév részévé.
Dolgozatom elkészítéséhez komoly támogatást jelentett a 2007-ben elnyert, és
három évre szóló Bolyai János Kutatási Ösztöndíj. Szintén e helyen köszönöm meg
Hoffmann Istvánnak a munkafolyamat során tett értékes javaslatait, észrevételeit és a
gyakori együtt gondolkodást, illetve a könyv lektorának, Hegedűs Attilának a
munkáját.
8
A szótár felépítése és használata
I. A szócikkek közlési rendje
A szótárban egy szócikkben közlöm az egy-egy településhez tartozó, akár
különböző alakváltozatokra vonatkozó adatokat. Az egyes népnevek betűrend-
ben követik egymást. Mivel azonban munkámmal többet szerettem volna adni,
mint egy egyszerű adattárat, a nevek közlésénél bizonyos névrendszertani
szempontokat érvényesítettem. Az etnonimákhoz tartozó településnevek között
szerkezeti felépítésüket tekintve öt fő típust különítettem el. E típusok és az
alájuk sorolható településnevek közlési rendje a következő:
1. A népnév alapalakban szerepel település neveként
Mivel az alapalakban feltűnő népnevek gyakran jelzős szerkezetben fordul-
nak elő településnévként, az ebbe a névtípusba sorolható településnevek közlési
sorrendjének alapja a betűrend, amelyen belül az azonos alakú nevek az első
előfordulás időrendjében jelennek meg.
2. A népnév képzős alakban szerepel település neveként
Ebben a névcsoportban a felsorolás sorrendjében elsődleges szempontként a
népnévben megtalálható képzőmorfémák elkülönítése szolgál: -d, -i, -j, -ka/-ke
stb. A könnyebb tájékozódás, az átláthatóság érdekében a betűrendben egymást
követő képzőelemeket a csoporton belül dőlt betűvel, önálló sorban ki is eme-
lem. Az adott képzők csoportján belül szereplő nevek ugyancsak betűrendben
állnak, az azonos alakú településnevek pedig az első előfordulásuk sorrendjében
követik egymást.
3. A népnév települést jelentő földrajzi köznévvel szerepel település neveként
A névtípushoz tartozó településnevek közlésekor elsődleges szempont volt,
hogy az azonos földrajzi köznevet tartalmazó nevek együtt, egymás után
szerepeljenek a szótárban, mégpedig a bennük előforduló földrajzi köznevek
(egyház(a), falu(va), ház(a), telek(e) stb.) ábécérendje szerint. Az azonos
földrajzi köznevet mutató elnevezések közötti sorrendet első renden ugyancsak a
betűrend jelöli ki, s ha e csoportokon belül szerepelnek azonos alakú nevek,
azok közlését az első előfordulásuk ideje határozza meg. E típusban előfordul
néhány olyan helynév is, amelyben a népnévi elem nyilvánvalóan személynév
részeként szerepel (pl. Bitakunpéterfölde), ezeket nem soroltam külön alpontba,
csupán a 3. pontban szereplő nevek között utolsóként említem meg őket.
4. A népnév jelzőként szerepel település neveként
4a. nincs névpárja
4b. népnévi jelzős párja van
4c. más, nem népnévi jelzős párja van
9
Az egyes altípusokhoz sorolható településneveket betűrendben közlöm. Az
esetlegesen előforduló azonos alakú nevek sorrendjét pedig az első előfordulá-
suk ideje határozza meg.
5. A népnév nem települést jelentő földrajzi köznévvel áll település neveként
A névtípushoz tartozó településnevek közlésekor a besorolási elv azonos a 3.
típusban alkalmazottakkal. Az elsődleges szempont az volt, hogy az azonos föld-
rajzi köznevet tartalmazó nevek együtt, egymás után szerepeljenek a szótárban,
mégpedig a bennük előforduló földrajzi köznevek (hegy, kút, patak, tő, sziget
stb.) betűrendje szerint. Az azonos földrajzi köznevet mutató elnevezések közöt-
ti sorrendet első renden ugyancsak az ábécé határozza meg, s ha e csoportokon
belül jelennek meg azonos alakú nevek, azok az első előfordulásuk ideje alapján
követik egymást.
Abban az esetben, ha egy adott településnév több csoportba is besorolható
lenne, a fenti sorrend szerinti első típusban jelenik meg. Így például Németiszeg
a nem települést jelentő földrajzi köznévi utótagja miatt az 5. kategóriába is
kerülhetne, de a népnévhez kapcsolódó -i képző miatt a 2. csoport alá soroltam,
a Szászdmonostora a települést jelentő földrajzi köznév okán a 3. típushoz is
tartozhatna, a -d képző miatt azonban a 2. kategóriában található meg.
A fentebb leírt közlési rend az egyes típusokban megjelenő utaló címszókra
is érvényes.
II. A szócikkek felépítése
A szótárban egy egységet, egyetlen szócikket alkot morfológiai szerkezetétől
függetlenül minden olyan adat, amely azonos helyet jelöl. A szócikkek
felépítése a helynévszótárak szokásos formáját mutatja: a kövér betűtípussal
szedett címszót a név jelöltjének, denotátumának meghatározása, lokalizálása
követi. Majd az adatközlő rész következik, amelyben a forrás(ok) évszáma után
az adatok betűhíven szerepelnek, s utánuk a források megjelölése áll. Az egyes
adatok időrendben követik egymást. Amennyiben a forrásokban az adathoz
tartozó latin nyelvű értelmezés is szerepel, azt a névforma után rövidítve
tüntetem fel. A szócikk adatközlő része után, ha szükséges, az elnevezések
kialakulása szempontjából lényeges, rövid településtörténeti információk
olvashatók. Ahol a település ómagyar kori elnevezése valamilyen formában
(településnévként vagy mikronévként) később is élt, azt is közlöm a szócikk
végén.
1. A címszók
1.1. A címszók alakja
A címszók alakjának megállapításánál a fő szempontot a mai névformák
jelentették. Ezt a módszert használták az utóbbi időkben megjelent nyelv- és
névtörténeti szótárak is (RMGl., SzT., HA., KMHsz., a megyei névanyagokat
közlő monográfiák) nyilván azzal a megfontolással, hogy ez a megoldás nagy-
10