A második világháború története

267 Pages·1991·1.923 MB·Hungarian

by  H. S. Commager

H. S. COMMAGER
A második világháború
története

HOLNAP KIADÓ
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
The Pocket History of the Second World War
1945 by Steele Commager

FORDÍTOTTA MÁTHÉ ELEK

A fordítást az eredetivel egybevetette és átdolgozta
SZÉKELY GYÖRGY

Ötödik kiadás

Hungarian translation © Máthé Elek jogutója, 1991

Holnap Kiadó Kft., 1996
Felel(cid:1)s kiadó a kiadó ügyvezet(cid:1) igazgatója
A fedelet Horváth Péter tervezte
M(cid:2)szaki vezet(cid:1) Szántai Ágnes
Megjelent 27,5 (A/5) ív terjedelemben. HO 242
ISBN 963 346 117 0
Szedte a Fényszed(cid:1) Központ Kft., (910512/20)

Nyomta és kötötte: Szekszárdi Nyomda Kft., 1996
Felel(cid:1)s vezet(cid:1): Vadász József ügyvezet(cid:1) igazgató
Tartalom

HOGYAN KEZD(cid:3)DÖTT A HÁBORÚ

Nemzetközi bizonytalanság
Diktátorok
A lélekharang megkondul
A háború

EURÓPAI HALÁLTÁNC

A hadvisel(cid:1) felek
Lengyelország
Finnország
Különös háború
Dánia és Norvégia
Hollandia és Belgium
Dunkerque
Franciaország összeomlása

MÁR CSAK ANGLIA ÁLL

A Blitz
A legragyogóbb óra
Élethalálharc az óceánon
Kölcsönbérleti szerz(cid:1)dés

HÁBORÚ A FÖLDKÖZT-TENGEREN

A tengereken Britannia az úr
Gy(cid:1)zelem a sivatagban és a hegyek között
A Balkán meghódítása
Vereség
El-Alamein és ami utána történt
Invázió
Egy hadsereg halála

A VISZTULÁTÓL A VOLGÁIG

Támadás Oroszország ellen
A történelem legvéresebb háborúja
A moszkvaicsata
Gerillaharcok és a „felperzselt föld” taktikája
Leningrád
Ogyessza és Szevasztopol
Sztálingrád

A FELKEL(cid:3) NAP

Pearl Harbour
Harcok a Dél-kínai-tengeren
Bataan
Wake
Szingapúr
Tengeri csata Jávánál
Ausztrália védelme
Midway
A burmai visszavonulás

EURÓPA MEGHÓDÍTOTT NÉPEINEK SZABADSÁGHARCA

Harc a becsületért
Lengyelország
Norvégia
Belgium
Franciaország
Jugoszlávia

AKI SZELET VET…

Könyörtelen harc a leveg(cid:1)ben
A szövetségesek légi hadviselése Németországban

„EGY ELESETT, KETT(cid:3) MÉG HÁTRA VAN”

Szicília és a kapituláció
Salernótól Nápolyig
Lassú araszolás Dél-Olaszországban
Cassino és Anzio
Róma és Firenze
A Gót-vonal

A VOLGÁTÓL AZ ODERÁIG

Oroszország felkészül a támadásra
Murmanszktól Iránig
A nagy orosz ellentámadás: Leningrád
Orjol és Harkov
A Kaukázustól Szevasztopolig
Oroszország felszabadítása
Harcok német földön
A D-NAPTÓL A V-NAPIG

Az invázió
A partraszállás
Cherbourg és Caen
A második angliai csata
Az áttörés
Párizs felszabadítása
Partraszállás Dél-Franciaországban
Harcok német földön
Ellentámadás az Ardennekb(cid:1)l
Átkelés a Rajnán
A pályát megfutottam

A LENYUGVÓ NAP

Guadalcanal
Az Aleut-szigetek
Új-Guinea
Taratyától Saipanig
A visszatérés
Iwo Jima
Okinawa
Burma
Felh(cid:1)k felett, víz alatt

A GY(cid:3)ZELEM

A háború vége Olaszországban
A háború vége Németországban
A háború vége Japánban
(cid:1)
Hogyan kezd dött a háború?

NEMZETKÖZI BIZONYTALANSÁG

1939. szeptember 1-jén a kora hajnali órákban bombázók és vadászrepül(cid:1)gépek szálltak nagy
rajokban keletre, Lengyelország felé. Útjukban mindenütt halált és pusztulást zúdítottak a teljesen
védtelen városokra és falvakra. Közben repül(cid:1)tereket, vasútvonalakat, hidakat és gyárakat
romboltak le. Kelet-Poroszországból, Pomerániából és Szlovákiából indulva el hatalmas, szürke
hadak özönlöttek egy halálra ítélt ország belseje felé. Így kezd(cid:1)dött a világtörténelem legnagyobb
háborúja, amely végül az egész földkerekséget lángba borította.
Miként történhetett, hogy az a nemzedék, amely még alig gyógyult ki az els(cid:1) világháború
fájdalmas sebéb(cid:1)l, belefogott ebbe a második és sokkal szörny(cid:2)ségesebb háborúba.
Erre a kérdésre válasz az, hogy a nemzetközi biztonság rendszere teljes mértékben cs(cid:1)döt
mondott. Az els(cid:1) világháborút követ(cid:1) években erkölcsi és politikai téren egyaránt növekedett a
világban az anarchia.
A demokratikus államok nem készültek fel az erkölcsi anarchiára. Pedig a nemzetközi
biztonsági rendszer összeomlása nem következett be máról holnapra, így nem is volt váratlan.
Okait megtalálhatjuk már az els(cid:1) világháború fejleményeiben, valamint azokban a politikai és
gazdasági viszonyokban, amelyek a háborút követ(cid:1)en kialakultak. Biztonságról egyáltalán nem
lehetett beszélni. Igaz, hogy béke honolt, hiszen a nemzetek általában elismerték a
békeszerz(cid:1)déseket és a nemzetközi törvényeket. Kés(cid:1)bb azonban, a 30-as években, súlyos
sérelmeket szenvedett a nemzetközi jog, aminek következtében a világ békéje alapjaiban
megrendült. Az els(cid:1) világháború után a gy(cid:1)ztes demokratikus hatalmaknak módjukban lett volna
a békeszerz(cid:1)déseknek érvényt szerezni, és fenntartani a békét. Ehhez azonban szükség lett volna
az együttm(cid:2)ködés pozitív politikájára, valamint arra, hogy a gy(cid:1)ztes hatalmak ugyanolyan
lelkesedést és kitartást tanúsítsanak a béke problémáinak megoldásával szemben, mint ahogyan
ezt a háború gy(cid:1)ztes befejezése érdekében tették. Ehelyett mindegyik nemzet csak a saját javát
kereste, s nem tör(cid:1)dött azzal, hogy a nemzetközi biztonság egyetlen érvényesíthet(cid:1) eszköze – a
Népszövetség – er(cid:1)tlenné vált és általános megvetésben volt része. Abban a tévhitben éltek, hogy
minden bajt elkerülhetnek, ha nem nyúlnak er(cid:1)szakhoz. Így indult meg az a politika, amit az
angolszász világban megbékítésnek – appeasementnek – neveznek.

DIKTÁTOROK

Miközben a demokratikus hatalmak belenyugodtak abba, hogy felboruljon a nemzetközi jogrend,
a nem demokratikus országok ezeket a törvényeket egyre s(cid:2)r(cid:2)bben szántszándékkal lábbal
tiporták. Az európai kontinensen és Ázsiában, anélkül hogy err(cid:1)l az átlagos amerikai vagy az
átlagos angol tudomást szerzett volna, olyan hatalmi viszonyok keletkeztek, amelyek aláásták a
béke és a nemzetközi jog rendjét. Az új politikai rendszer neve: totalitarizmus. Ez öltött testet
Olaszország, Németország és Japán gyorsan fejl(cid:1)d(cid:1), új politikai berendezkedésében. Ez a
totalitarizmus minden egyéni és társadalmi érdeket az „uralkodó faj” érdekeinek rendelt alá. Az
új politikai rendnek az volt a célja, hogy a világot érdekszférákra tagolja, és azokat az uralkodó
faj és nemzet szolgálatába állítsa. A totalitarizmus az er(cid:1)szak minden tekintet nélküli
alkalmazásán alapszik. Az els(cid:1) totalitárius államot Benito Mussolini építette ki 1922-ben. Adolf
Hitler, miután 1933-ban a Német Birodalom kancellárja lett, továbbfejlesztette az olasz mintát.
Japán népe évszázadokon át megszokta az önkényuralmat, és ezért a japán totalitarizmus
megalkotói az európai példaképekt(cid:1)l inkább csak módszereket és technikákat kölcsönöztek, nem
pedig filozófiát.
A totalitarizmus olyan államokban fejl(cid:1)dött ki, amelyek vereséget szenvedtek az els(cid:1)
világháborúban vagy hátrányos helyzetbe kerültek a békeszerz(cid:1)dések megkötésekor, kés(cid:1)bb
pedig gazdasági összeomlást és társadalmi viszonyaik demoralizálódását kellett elszenvedniük.
Ezen államok türelmetlen vezet(cid:1)i úgy gondolták, hogy a demokratikus módszerek túlságosan
lassúak és hatástalanok az országukban szükségessé vált reformok megvalósítására. Ezenkívül azt
a meggy(cid:1)z(cid:1)dést vallották, hogy a nemzetközi törvények tiszteletben tartása és a béke fenntartása
egyben azt is jelentené, hogy belenyugszanak a status quo igazságtalanságaiba és
méltánytalanságaiba. A totalitarizmus azt hirdette, hogy a gazdasági élet egész rendszerét
pontosan el(cid:1)írt szabályoknak kell alávetni, el kell nyomni minden szembenállást vagy
különvéleményt, és arra kell összpontosítani minden er(cid:1)t, hogy növekedjen az ország területe és
kifelé ható politikai súlya. A totalitarizmus hívei azt is ígérték, hogy megoldják országuk minden
megoldatlan kérdését, szembehelyezkednek a nemzeti érdekeket sért(cid:1) vagy veszélyeztet(cid:1)
nemzetközi kötelezettségekkel, továbbá hogy a népnek hatalmat és jólétet adnak az új
világrendben. Az ország újjászervezésének ára a szabadság volt. Ez azonban nem nagy ár
olyanok számára, akik a szabadságot veszedelmesnek s a demokráciát dekadensnek hirdetik. Az
expanziós politika szükségszer(cid:2)en maga után vonta a nemzetközi törvények szabályainak és
kötelezettségeiknek megtagadását, de még a háború vagy annak lehet(cid:1)sége sem térítette le
útjukról azokat, akik a háborút saját céljaik elérésére határozottan jónak és szükségesnek
tartották. A demokratikus társadalmak hosszú éveken át nem ébredtek tudatára annak, hogy a
totalitarizmus filozófiai alapvetése közvetlenül fenyegeti a világbékét, és kétségbe vonja azokat
az értékeket, amiknek szentségét eddig a keresztény kultúra hirdette. Ez a kultúra az emberi
méltóság tiszteletben tartásán alapult.

A LÉLEKHARANG MEGKONDUL

A 30-as évek elején a totalitárius államok közül az egyik elég er(cid:1)snek érezte magát ahhoz, hogy
támadást kezdjen. Japánt már hosszú éveken keresztül elégedetlenné tette a kínai kérdésben
érvényesül(cid:1) nyitott ajtó politikája és a kilenchatalmi egyezmény. A japán totalitarizmus vezérei
elhatározták, hogy a japán nép uralmát kiterjesztik az egész Távol-Keletre. E terjeszkedés
Mandzsúria megszállásával kezd(cid:1)dött 1931 szeptemberében. A japánok gyorsan letörték a kínai
ellenállást, és egy évvel kés(cid:1)bb vazallus államot állítottak fel Mandzsukun néven. Az Egyesült
Államok kormánya tiltakozott a japán támadás ellen, és a Népszövetség is agresszornak
bélyegezte Japánt. Erre Japán otthagyta a Népszövetséget, és hódításai folytatására készül(cid:1)dött.
Japán sikere határozott biztatást jelentett a többi elégedetlen nemzetnek. Németország a 20-as
években állandó küzdelmet folytatott gazdasági élete rendbehozataláért, továbbá hogy
megszüntesse társadalmi viszonyainak azt a demoralizáltságát, amely a katonai téren elszenvedett
vereség következménye volt. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok komoly segítséget nyújtott
Németországnak, hogy bajait ki tudja heverni. Ennek ellenére a helyzet 1930 körül válságosra
fordult. A német demokrácia szemmel láthatólag képtelen volt megbirkózni a gazdasági válság
okozta bajokkal. ,Adolf Hitler és nemzetiszocialistái azt ígérték, hogy megmentik a nemzetet a
gazdasági gondoktól, felszabadítják a versailles-i békeszerz(cid:1)dés „szolgai igájából”, és hogy
egyetlen birodalomban egyesítik az egész német fajt. Az agg Hindenburg elnököt 1933-ban
sikerült rábeszélni, hogy kancellárrá Hitlert nevezze ki. Néhány nappal kés(cid:1)bb már a
nemzetiszocializmus valamennyi politikai ellenfele börtönben volt, és a nemzetiszocialista párt
hamarosan teljes mértékben kezébe kerítette a Németország fölötti uralmat, politikai és katonai
téren egyaránt. Hitler egyetlen percet sem mulasztott el, hogy hatalmát minél gyorsabban
megszilárdítsa és hogy a népnek a be nem váltott ígéretek helyett valamit nyújtson. A
legfontosabbnak azt tartotta, hogy Németországot a világ legnagyobb katonai hatalmává tegye.
Hogy a fegyverkezést megkönnyítse, otthagyta a genfi leszerelési értekezletet és a
Népszövetséget. Ugyanakkor hozzákezdett Németország nagyarányú felfegyverzéséhez. Ezután
pedig, hogy drámai formák között megmutassa a világnak, mennyire nem tör(cid:1)dik a Nyugat
erkölcsi szemléletével, törvénybe iktatta az árják fels(cid:1)bbrend(cid:2)ségét, mert ezzel is igazolni akarta
a zsidók ellen megindított kíméletlen üldözést.
Hitler 1935-ben eléggé bízott a demokratikus országok tehetetlenségében, és eléggé er(cid:1)snek
érezte magát a támadáshoz. A Saar-vidéken 1935 januárjában, a versailles-i békeszerz(cid:1)dés
értelmében, népszavazást tartottak, aminek következtében ezek a területek visszakerültek
Németországhoz. Két hónappal ezután Hitler, minthogy a versailles-i békeszerz(cid:1)dést(cid:1)l már
semmi jót nem várt, szembehelyezkedett annak rendelkezéseivel, és nyíltan kijelentette, hogy
Németország a nemzetközi szerz(cid:1)dések tilalma ellenére légier(cid:1)t szervezett, és bevezette a
kötelez(cid:1) katonai szolgálatot. A versailles-i békeszerz(cid:1)dés európai aláírói, részben egymás iránti
bizalmatlanságból, részben pedig a kommunista Oroszországtól való félelem hatása alatt,
belenyugodtak a történtekbe. Nagy-Britannia beleegyezését formálisan azzal adta meg, hogy
hozzájárult a német hadiflotta olyan mérték(cid:2) újjáépítéséhez, hogy ez nem haladhatja meg a brit
flotta összesített BRT számának 35 százalékát. Ugyanakkor elég nagy teret engedett
Németország számára tengeralattjárók építésére.
Benito Mussolini már 1927-ben kijelentette egyik beszédében, hogy 1935 fordulópontot hoz
az európai történelemben. Ugyanakkor nagy hangon azt jósolta, hogy erre az id(cid:1)re „mi már
abban a helyzetben leszünk, hogy hallathatjuk szavunkat, és gondunk lesz jogaink
érvényesítésére”. Mussolini 1935-ben valóban úgy gondolta, hogy elérkezett az id(cid:1), hogy az
ókori Római Birodalom modern változatát helyreállítsa. Tervei megvalósítására kezdetnek
Etiópiát választotta. Ezt a magasan fekv(cid:1) hegyi országot olasz gyarmatok zárták el a tengert(cid:1)l.
Mivel Etiópia gazdag volt értékes nyersanyagokban, katonailag pedig gyenge, könny(cid:2) prédának
látszott. Mussolini rávette Pierre Lavalt, a könnyen meggy(cid:1)zhet(cid:1) francia miniszterelnököt, hogy
adja beleegyezését Etiópia meghódításához. A szerencsétlen ország megszállása az 1935-1936.
év (cid:1)szén és telén valóban megtörtént. Hailé Szelasszié, Etiópia uralkodója, a Népszövetséghez
fordult. A Népszövetség hosszas habozás után agresszorként bélyegezte meg Olaszországot, és
szankciókat rendelt el ellene. E szankciók fegyverszállításra, hitelekre és áruszállításra
vonatkoztak. Olaszországnak fegyvere volt elég, és mivel a kereskedelmi blokád nem
vonatkozott a nyersvasra, acélra, rézre és nyersolajra, a szankciókat egy pillanatra sem vette
komolyan. Ezek az események világosan bebizonyították a Népszövetség tehetetlenségét, s
ugyanakkor az is kit(cid:2)nt, hogy Franciaország és Nagy-Britannia inkább választják a
félmegegyezések dicstelenségét, mint a nyílt szembeszállást az agresszorral.
1936. március 7-én, amikor Etiópia meghódítása már úgyszólván befejez(cid:1)dött, Mussolini
elvben hozzájárult egy dönt(cid:1)bírósági eljáráshoz. Hitler ugyanezen a napon jelentette ki, hogy
nem tartja magára nézve kötelez(cid:1)nek a locarnói szerz(cid:1)dés rendelkezéseit, pedig el(cid:1)z(cid:1)leg éppen
ennek ellenkez(cid:1)jét mondotta. Ugyanekkor parancsot adott, hogy a hadsereg vonuljon be a
demilitarizált Rajna-vidékre.
Világos, hogy hasonló filozófia hasonló következményekhez vezet a hatalmi politikában.
Németország és Olaszország különösebb szégyenérzet nélkül szegte meg a békeszerz(cid:1)déseket és
helyezkedett szembe a nemzetközi joggal. Ráadásul semmibe vette a Népszövetséget és a genfi
leszerelési értekezletet félszívvel támogató demokratikus hatalmakat. A két totalitárius állam
érdekazonossága rövidesen drámai módon megmutatkozott a legújabb kori európai történelem és
demokrácia egyik legnagyobb válságában: a spanyol polgárháborúban. A spanyol nép, ráunva
diktátorai tehetetlenségére és könyörtelen elnyomására, 1931-ben megdöntötte a dekadens
monarchiát, és az ország áttért a köztársasági államformára. Ezt követ(cid:1)en vad ellentét keletkezett
a széls(cid:1)ségesen konzervatív és a széls(cid:1)ségesen radikális politikai pártok és csoportok között. Az
1936. évben tartott általános választásokon megfelel(cid:1) szavazati többség hiányában az
úgynevezett népfront szervezett baloldali színezet(cid:2) koalíciós kormányt. Ugyanekkor reakciós
politikai csoportok mindjobban igénybe vették a katolikus egyház, a nagybirtokosok és f(cid:1)ként a
hadsereg támogatását. Erre a nacionalisták, akiket merésszé tettek Olaszország és Németország
ígéretei: nyílt lázadást robbantottak ki. 1936 júliusában ezzel megindult a pusztító polgárháború,
melyet találó módon neveznek a második világháború f(cid:1)próbájának.
Igaz hogy a spanyol köztársasági kormányt aligha lehetett a szó amerikai értelmében
demokratikusnak nevezni, és bár képtelen volt a rendet és a közbiztonságot az országban
fenntartani, mégis kétségtelen, hogy a köztársaságiak veresége súlyosan érintette a demokrácia
ügyét, és diadalt jelentett a reakció er(cid:1)i számára. A náci Németország és a fasiszta Olaszország
els(cid:1) pillanattól kezdve tisztában volt ezzel, és nyomban késznek mutatkozott arra, hogy a
nacionalisták ügyét a magukévá tegye. Nagy-Britannia és Franciaország kormányai nem látták jól
a spanyol polgárháború által keletkez(cid:1) bonyodalmakat, vagy az is lehet, hogy attól féltek,
közbelépésük a fegyveres összecsapást túlvinné a spanyol határokon, és egész Európa háborúba
bonyolódna. Egyedül a Szovjetunió támogatta fegyverekkel a köztársaságiakat, de nem komoly
mértékben. Még az ilyen kismérv(cid:2) támogatása is er(cid:1)sítette a demokratikus országok
kormányaiban a vörös bolsevizmustól való félelmet. Így történhetett, hogy míg Németország és
Olaszország száz meg száz repül(cid:1)gépet, sok tízezernyi „önkéntes”-t és óriási mennyiség(cid:2)
hadianyagot szállított a nacionalistáknak, addig Nagy-Britannia és Franciaország megelégedett a
rövidlátó, minden h(cid:1)siességet nélkülöz(cid:1) be nem avatkozás politikájával. Ugyanakkor az Egyesült
Államok Kongresszusa kiviteli tilalmat rendelt el fegyverekre mindkét fél számára. A nemzetközi
helyzet ilyetén alakulása természetesen eldöntötte a polgárháború sorsát. A nacionalisták
gy(cid:1)ztek, és Franco tábornok diktátorként hatalomra került. A köztársasági Spanyolország bukását
a demokratikus nemzetek gyengesége és habozása idézte el(cid:1). A totalitárius hatalmak tisztában
voltak azzal, hogy ha az általuk támogatott nacionalisták gy(cid:1)znek, saját presztízsük is jelent(cid:1)s
mértékben növekszik.
Ezalatt Japán sem maradt nyugton. Mandzsukuóban elért sikereit folytatta Észak-Kína Jehol
tartományának, majd több más észak-kínai tartománynak a megszállásával. Amikor ez a
vállalkozás nem járt a várt sikerrel, 1937 júliusában a japán kormány formálisan is megindította a
háborút Kína ellen. Egy sebtében összehívott nemzetközi konferencia Japánt agresszornak
min(cid:1)sítette; sajnos azonban ennél több nem történt. S(cid:1)t, Anglia és az Egyesült Államok továbbra
is szállítottak a hadban álló Japánnak fontos és stratégiailag nélkülözhetetlen hadianyagokat,
nevezetesen nyersolajat és fémhulladékokat. A japán csapatok gy(cid:1)zelmet gy(cid:1)zelemre halmoztak
Kínában, és hamarosan kezükbe került úgyszólván egész Észak-Kína, valamennyi fontos tengeri
kiköt(cid:1)jével. Ugyanekkor a japán csapatok jelent(cid:1)s területeket hódítottak meg délen is, úgyhogy
Indokínából vagy Sziámból bármikor dönt(cid:1) támadást indíthattak. A kínaiak a rendíthetetlen
Csang Kaj-sek vezetése alatt visszavonultak az ország belsejébe, és igyekeztek feltartóztatni a
japánok további el(cid:1)renyomulását. Harcukat az Egyesült Államok és Nagy-Britannia
rokonszenvvel kísérte. Némi katonai segítséget is nyújtottak nekik, továbbá néhány kisebb
összeg(cid:2) kölcsönt, de egyedül a Szovjetunió adott olyan támogatást, aminek révén katonailag is
védeni tudták magukat.
Bármennyire is világossá vált, hogy a totalitarizmus hódítása igen súlyos fenyegetést jelent, a
demokratikus országok igyekeztek következetesen elkerülni a háború kockázatát: folytatták az
appeasement politikáját. A náci Németország nem habozott, hogy saját el(cid:1)nyére használja ki a
demokráciák katonai gyengeségét, egymástól való félelmüket és kölcsönös gyanakvásukat. Mind
merészebb lépéseket tett, hogy ráer(cid:1)szakolja a világra azt az „új rend”-et, amely Németország
világuralmát hozta volna meg. Hitler politikai pályafutása kezdett(cid:1)l fogva három nagyobb cél
elérését t(cid:2)zte maga elé: a németek egyesítését egy Nagy-Németországban, minél teljesebb német
befolyást Közép-Európában és a Közép-Keletre vezet(cid:1) utak mentén, végül totalitárius alapon
megszervezett katonai szövetség felállítását a kommunizmussal szemben. Ezeknek a céloknak a
megvalósítására jött létre 1936-ban a sokat emlegetett Róma-Berlin-tengely, majd a
kommunistaellenes szövetség, amelyhez rövidesen csatlakozott Japán, Spanyolország,
Olaszország és Magyarország. Ilyen el(cid:1)készületek után Hitler elég er(cid:1)snek érezte magát ahhoz,
hogy elinduljon a hódítás veszedelmes útján.
A dolog természeténél fogva a német terjeszkedés els(cid:1) áldozata Ausztria lett. A kis ország
csaknem teljesen védtelen volt hatalmas német szomszédjával szemben. Lakói csekély kivétellel
németek. Területe fontos stratégiai helyzetet foglal el Olaszország és Csehszlovákia felé.
Lerohanása Hitler számára jó kísérletnek ígérkezett arra, hogy felmérje, milyen sikerre számíthat
további hódításai során. Az Ausztriával való egyesülést 1937 végén Hitler sürg(cid:1)s feladatnak
tartotta. A következ(cid:1) év februárjában dicsekedve hirdette, hogy közel van az a pillanat, amikor a
német határokon túl él(cid:1) 10 milliónyi németet hozzácsatolja az anyaországhoz. A végzetes döntés
a következ(cid:1) hónapban valóban megtörtént. Miközben Nagy-Britannia és Franciaország hiábavaló
tanácskozásokat folytatott, Mussolini pedig egyszer(cid:2)en nem adott életjelt magáról, egy nácikból
álló csoport kezébe kerítette Ausztriában a hadsereg és a rend(cid:1)rség feletti irányítást. A bátor
osztrák kancellár, Schuschnigg, a végs(cid:1)kig ellenállt a német támadásnak, de végül mégis
lemondott. Március 11-én éjszaka német gépesített hadsereg özönlötte el a Németország
szomszédságában lév(cid:1) osztrák területeket. Két nappal kés(cid:1)bb a náci Németország kormánya
hivatalosan bejelentette a világnak Ausztria és Németország egyesülését. Németország egyetlen
ágyúlövés nélkül 7 millió lélekkel növelte erejét, határait pedig kitolta a Brenner-hágóig. Oldalba
fogta Csehszlovákiát, és sikeresen alkalmazta „a stratégiai megfélemlítés” eszközét.
Alig tértek a demokráciák magukhoz els(cid:1) rémületükb(cid:1)l, Hitler máris készen állt a következ(cid:1)
lépésre. Ezúttal még sokkal fontosabb területi terjeszkedésr(cid:1)l volt szó. Csehszlovákia elzárta
Németország közvetlen útját a Duna völgye felé. A csehek országa természeti kincsekben
gazdag, és annak idején fejlett iparral rendelkezett. Hadserege, légi hadereje jelent(cid:1)s katonai er(cid:1)t
képviselt, de nem volt elég nagy ahhoz, hogy sikeresen szembeszálljon egy esetleges német
támadással, demokratikus kormányzati rendszere miatt pedig lehetetlen volt kiegyeznie a
totalitarizmussal. Szudétaföldön, a cseh-német határ mentén mintegy 3 milliónyi német élt. Hitler
mind türelmetlenebbül követelte a szudétanémetek egyesítését Németországgal, bár jól tudta,
hogy ez a követelés kockázatokkal jár, mert a kis Csehszlovákiának er(cid:1)s barátai és szövetségesei
voltak. Franciaországot különösen szoros baráti és szövetségi szálak f(cid:2)zték a csehekhez. A
Szovjetunió elszánta magát arra, hogy ha Csehország válságba kerül, megsegíti. Nagy-Britannia
és az Egyesült Államok is a legnagyobb rokonszenvvel kísérték a kicsiny demokratikus állam
sorsát. Hitler 1938 tavaszán és nyarán szünet nélküli fenyegetésekkel igyekezett rémületet kelteni
a csehekben, ugyanakkor nyugtatgatta Nagy-Britanniát és Franciaországot, hogy szándékai
békések. Taktikája teljes sikerrel járt. Amikor szeptember elején azt követelte, hogy Csehország
haladéktalanul engedje át a szudétanémet területeket, a brit kormány azt a tanácsot adta a
cseheknek, hogy Hitler követelését teljesítsék. A magukra maradt csehek nem tehettek mást, mint