Table Of ContentSA RK A DI I MRE
GYÁVA
Q/^Ü//evwutvmi
EURÓPA
S A R K A D I IMRE
Q^fc
YÁVA
SAR KA Dl IMRE
Kisregények és elbeszélések
Európa Könyvkiadó • Budapest, 2001
Utószó
OszTOViTS Szabolcs
© Európa Könyvkiadó, 2001
Utószó © Osztovits Szabolcs, 2001
AZ ÖNÁMÍTÓ HALÁLA
Virág, a próféta, este hat óra tájban - krónikások ha lettek
volna, feljegyzik, hogy háromnegyed hatkor - megitta az első
házmestert, és megtartotta előadását az önámításról. Kevesen
hallgatták, a kevesek sem a legnagyobb lelkesedéssel, a hallga
tók a bor fogyasztásában tanúsítottak sokkal nagyobb szorgal
mat, s ez a körülmény állandó készenlétre kötelezte Samut, a
csapost, aki pedig a legfigyelmesebb hallgató volt.
A próféta minden prófétai póz nélkül beszélt. Fiatal volt,
mint mindenki húsz és harminc között, rövid ujjú nyári inget
viselt, fehéret, ezzel is jelezni akarván talán, hogy az ártatlan
tudás és a titoktalanság prófétája. Szép, egészséges nyári barna
színe volt, az agyarára vágott kurta pipa jelentett egyedül
különlegességet, ez azonban prófétai ismertetőjelnek még a
huszadik században sem tekinthető - nem is tekintette ennek
senki.
- Hazudunk - kezdte a próféta. - Képtelenek vagyunk még
magunk előtt is úgy vallani be a tényeket, ahogy megtörtén
tek. De ha a tényékhez nem is teszünk hozzá szándékosan
semmit, még mindig ott vannak a tények közötti összefüg
gések. Ezek aztán reménytelenül szubjektív összefoglalásba
szaladnak bele - szubjektivitás helyett itt egész nyugodtan
mondhatnék hazugságot is - s ezeknek az összefoglalásoknak
tulajdonsága, hogy mentségeket keresnek a történtek számá
ra. Ez az önámítás. Napóleon még Szent Ilonán is azzal ámí
totta magát, hogy a Waterlooi csatát megnyerhette volna, Car-
nera öszszefüggést keresett az előző este megivott whisky és a
Joe Louis-tól gyomorszájára kapott jobbegyenes közt, olyan
csökönyösen, hogy ennyi fáradsággal a tudatalatti és szexuális
vágyai közti összefüggést is megtalálhatta volna. Ebből is lát
szik, hogy a múlt összefüggéseinek keresése helyett a jelen ál
landó összefüggéseivel kell foglalkoznunk. Poharam kiürülése
5
és a Samura vetett aggódó pillantásaim közti összefüggés pél
dául világos és örökkévaló. Köszönöm, látom, hogy Samu a
legmegfelelőbben értékelte ki ezt az öszszefüggést.
De illusztráljuk részletes példával a tételt, hogy az álprófé
tákkal ne legyek összetéveszthető. Ezek csak a türelmes mon
datokat illesztik fogalomalkotó mondanivalókká - ez a kísér
let sokszor sikerül is, a gyanútlan hallgató azt hiszi, igazságot
hallott, pedig ez önmagában természetesen mechanikus mű
velet. Beszéljünk tehát az önámítóról - akit a többi önámítótól
csak pillanatnyi cselekvésre alkalmas idegrendszere, de sem
miképpen sem agybéli képessége különböztette meg. Talán
éppen ezért tudott rablógyilkos lenni.
Nem, az önámító semmiképpen nem volt bűnöző típus.
Koponyájáról Lombroso sem állapíthatott volna meg egyebet,
mint hogy ez a koponya meglehetősen nagy, varratai szorosan
kapcsolódnak, s a hozzá tartozó állkapocs jól illeszkedik.
Hogy az önámító fafejű lett volna - amit a későbbiek bizonyí
tani látszanak -, ezt Lombroso nem állapíthatta volna meg.
Néhány évtizeddel előbb egy falusi tanító megállapította
ugyan, de megállapítását nem jegyezte fel a történelem, s kü
lönben sem volt tudományos értékű: a tanítóról mindenki
tudta, hogy kártyázik, és az italt sem veti meg.
Az önámító alkatáról sem tudunk lényegeset mondani, ami
bizonyos fokig szerencse. Kretschmer utódai így nem vonhat
nak le törvényszerűségeket, hogy szkizoidok vagy cikloidok
válnak-e inkább önámítóvá. Az ilyen törvényszerűségek ugyan
is általában nem pontosak, de alkalmasak arra, hogy eltereljék
a figyelmet magáról az önámítóról. Túlzott fontosságot tulaj
donítanánk bordái szögének, forgócsontja illeszkedésének.
Nekünk pontosan elég ezekről annyit tudni, hogy az önámító
termete vékony volt, kezei rendesek, mindenesetre alkalma
sak arra, hogy egy kalapácsot ragadva áldozatát agyonverhesse.
Emiatt került a tárgyalóterembe s onnan a siralomházba. De
az út nem volt ilyen egyszerű.
Jogállam vagyunk, s ez tág teret ad a bíróknak. Hivatásukká
nemcsak a büntetés és igazságszolgáltatás válik, hanem egy
lélekbúvár és egy jóságos latin tanár lelkialkatának keveredé
séből adódó perverz kíváncsiság is: javítani, analizálni, lelkiis
meretet ébreszteni és felfedni a bűn titkos lélektani vezeté
6
keit. Az önámító bírája is ilyen bíró volt, s a tárgyalás alatt lelki
szemei előtt egy vaskos - bár nem túl vaskos - szürke kötésű
könyv lebegett, olyasmi címmel, hogy „A modern bűnözés
lélektana” vagy „A gyilkos ölni készül”- s ennek a könyvnek a
szerzője természetesen ő maga. Majdan megírandó hatalmas
művének gondolatával volt elfoglalva a bíró, amikor az önámí
tó utolsó ámításaihoz kezdett.
Először is sírt. Az orra megvörösödött a sírástól, és aprókat
szipogott, de elmondta gyermekkora történetét, ami szerinte a
gyilkosság előzményeihez tartozott. Az összefüggéseket bárme
lyik laikus rögtön láthatta volna: kiderültek olyan hallatlan
izgalmas momentumok is, mint hogy az önámító harmadik
elemista korában lakkcipőt kapott, volt három nagynénje és
két cselédjük (természetesen nem egyszerre, hanem az idők
folyamán) s végül, mint igen fontos körülmény: gyermekko
rában eleinte jó tanuló volt, de a gimnáziumban már hárma
sokat is kapott. Lendületesen beszélt az önámító, József Attila
curriculum vitaeje pontatlan fecsegés volt ehhez képest. Pom
pásan, meghatóan és bőbeszédűen tárta fel az összes részle
teket, negyedóra múlva meghatódva győződött meg róla, hogy
íme, a világ gonosz, környezete és hozzátartozói részéről soha
sem talált megértést, s ennek a megértésnek a hiánya kergette
előre végzetes útján a vádlottak padjáig. Ennek a megértésnek
a hiánya s a véletlenek, amik egyöntetűen ellene dolgoztak. Az
önámító nagy lélegzetet vett, hogy folytassa.
Önmagát már meggyőzte, minden habozás nélkül kész lett
volna aláírni saját felmentő ítéletét. A bírókkal azonban nehe
zebb volt az eset, a négy szavazóbíró nem figyelt rá - s mond
juk még, hogy van rettenetesebb az emberi lélek iránt megnyil
vánuló közönynél -, a lélekbúvár vezetőbíró pedig más irány
ban tapogatta a pszichoanalitikai összefüggéseket. Az önámító
igyekezett bizonygatni, hogy az elhagyatottság, a meg nem ér
tés és a véletlenek juttatták egyre és sorozatosan olyan hely
zetekbe, amik nem feleltek meg az ő szelíd muzikális lelkének.
A vezetőbíró viszont egy bulldog következetességével szimatolt
áruló nyomok után, kutatott a tudat alatt, hogy innen bányász-
sza elő, mint bűvész a cilinderből szokott, az alapvető és le
tagadhatatlan indító okokat, amiért az önámító ide került
a vádlottak padjára és nem az angol alsóházba, amiért az
7
önámító gyilkolt, és nem Amerikát fedezte fel. Az önámító
nem is sejtette, hogy vádbeszédét mondja. Amália nénjéről
beszélt, aki moziba járt az udvarlóival, miközben neki foltos
volt a nadrágja -sa bíró vizslaszemei rögtön felfedezték a mé
lyen levő féltékeny gyűlöletet Amália iránt: világos, hogy
előbb-utóbb véres tettekben robban ki. A bíró megírandó
könyvére gondolt, első három fejezete szinte teljesen készen
állt már gondolatban - ah, pillantott hirtelen a jegyzetébe,
hiszen az áldozatot, akit baltával vert agyon a vádlott, Máj
Bálintnak hívták! Amália, Amál(y)ia, világosan következik
belőle a mály vagy máj iránti gyűlölet. Szereti a borjúmájat, vá
gott közbe vádlóan a bíró, és összeráncolta a homlokát. Az
önámító nem szerette. Nyilvánvaló, ez egy elvetemült, beteg
lelkű ember. A mályvát is gyűlöli, lehet, hogy az állatokat is
(árnál - animal) s hirtelen eszébe jutott, hogy feleségét Mal
vinnak hívják; fürkészve nézett az önámítóra, lehetséges, hogy
ez az ember Malvint ölte volna meg, ha vele találkozik? Mal
vint Máj helyett, ahogy mindkettőt Amália helyett. Szeren
csétlen, persze nem tehet róla, de mégsem lehet a társadalom
örök veszélyére ilyen embereket életben hagyni... kopogott a
ceruzájával, jóságos szemekkel végignézte az önámítót, és ké
sőbb javasolta a halálos ítéletet. Amit a másik négy unatkozó
bíró helyben is hagyott.
A cellájába visszavezetett önámítóra most már tízszeres erő
vel tört elkövetett tette végzetes jelentősége. Hát még mikor
néhány nap múlva értesült az ügyvédtől elítélése okairól.
Az ügyvéd csütörtök esténként együtt kaláberezett a vezető-
bíróval, s itt értesült a pszichoanalitikai megfejtésről, a bírói
zsenialitásról - hogyne lenne az, mikor felfedezi elejtett sza
vakban tettek indítóokait. Elmondta védencének is, s az ön
ámító végleg kétségbeesett - hát nem a rettenetes balszerencse
üldözi itt is, a múlt árnyai kinyúlnak, hogy ne hagyják itt se
nyugodni, s mindennek a gyermekkori események az okai.
Ezzel fejeződött be tulajdonképpen az önámító önámításá
nak első része. Ez az első rész, mint láthatjuk, a tényekkel való
kibékíthetetlen szembenállás periódusa volt, az önámító té
nyeket ámított magának, s ezek szokott összefüggése magya
rázatot adott arra, hogy gyilkolt. Az emberek élete valami sé
rülésen megy tönkre, így olvasta valahol az önámító, s mióta
8
