MESE ÉS TÁRSADALOM Ámi Lajos, egy cigány mesemondó élete

428 Pages·2014·13.39 MB·Hungarian

MESE ÉS TÁRSADALOM
Ámi Lajos, egy cigány mesemondó
élete és műve
•
TALE AND SOCIETY
Th e Life and Work
of Gypsy Storyteller Lajos Ámi
biczo.indb 1 2014.03.19. 8:30:05
Fabula aeterna
Szerkeszti / Edited by
BÁLINT PÉTER
II.
biczo.indb 2 2014.03.19. 8:30:09
Biczó Gábor
MESE ÉS TÁRSADALOM
Ámi Lajos, egy cigány mesemondó
élete és műve
•
TALE AND SOCIETY
Th e Life and Work
of Gypsy Storyteller Lajos Ámi
Debrecen, 2014
biczo.indb 3 2014.03.19. 8:30:09
Kiadó / Published by
Didakt Kft ., Debrecen
Debreceni Egyetem, GYFK
Alkalmazott Narratológiai Műhely, Hajdúböszörmény
(Debrecen University, GYFK Applied Narratology Workshop)
A kiadványt támogatta az Emberi Erőforrások Minisztériumának
Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkársága.
Th is publication is supported by Th e State Secretariat
for Social Inclusion at the Ministry of Human Resources
A kötet kereskedelmi forgalomba nem kerül.
Th e volume is not for commercial sale.
Lektorálta / Proofreader KOTICS József
Idegennyelvi lektor / English language proofreaders
Christina Aline NEUHAUS, Louis J. MATTIA, Paul SCOTT
Szerkesztette / Edited by DALLOS Csaba
ISBN 978-615-5212-20-8
Nyomdai munkák / Printed by
Kapitális Kft ., Debrecen
biczo.indb 4 2014.03.19. 8:30:09
TARTALOM / CONTENTS
MESE ÉS TÁRSADALOM
Előszó .............................................................................................................................7
1. ELMÉLETI KERETEK ........................................................................................9
1.1. Téma .......................................................................................................................9
1.2. Elméleti keretek, a mese olvasásmódjai ............................................................13
2. A MESEMONDÓ ÉLETTÖRTÉNETE .......................................................41
2.1. Erdész Sándor: Ámi Lajos életrajza ..................................................................41
2.2. Az élettörténet és a mese .................................................................................116
3. A MESEMONDÓ ÉS TÁRSADALMA .......................................................119
3.1. A népmese mint társadalomtudományi forrás ..............................................119
3.2. A mesemondás és élettörténet – a biográfi ai elemek ....................................147
3.3. Az etnicitás a mesében ......................................................................................175
3.4. A „modern” a népmesében ..............................................................................195
Bibliográfi a ...............................................................................................................213
Ámi Lajos a kötetben tárgyalt meséi .....................................................................220
TALE AND SOCIETY
Foreword ...................................................................................................................223
1. THEORETICAL BACKGROUND ..............................................................225
1.1 Th e Subject.........................................................................................................225
1.2. Th eoretical Framework: Methods of Interpretation ...................................229
2. LIFE STORY ......................................................................................................257
2.1. Sándor Erdész, Th e Biography of Lajos Ámi................................................257
2.2. Th e Life Story and the Tale ............................................................................329
(cid:10) 5 (cid:12)
biczo.indb 5 2014.03.19. 8:30:10
3. THE STORYTELLER AND HIS SOCIETY ...........................................331
3.1. Th e Folk Tale as a Source of Social Sciences .................................................331
3.2. Storytelling and Life Story – Biographical Elements ...................................357
3.3. Ethnicity in the Tales .......................................................................................383
3.4. ‘Modern’ in Folk Tales .....................................................................................401
Bibliography ..............................................................................................................417
A List of Ámi’s Tales Mentioned in this Book ....................................................427
(cid:10) 6 (cid:12)
biczo.indb 6 2014.03.19. 8:30:10
„Mutato nomine de te fabula narratur”1
(Horatius)
ELŐSZÓ
1.
A Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Karán működő Alkalmazott
Narratológiai Műhely kutatócsoportja Fabula aeterna címmel könyvsorozatot indít útjá-
ra. A kétnyelvű (magyar–angol) kötetek elsősorban a Kárpát–medencei roma és más népek
mesevilágának örökségét dolgozzák fel, értelmezik és teszik hozzáférhetővé az érdeklődő
közönség számára. Kutatási tapasztalataink alapján számos olyan kiemelkedő mesemon-
dó-személyiség hagyatéka áll rendelkezésre forrásanyagként, melyek tanulmányozása segít
megérteni a lokális társadalmak, a mesemondó és közössége mindennapi viszonyait. A soro-
zat vállalt célja, hogy a mese- és történetmondók életművével foglalkozó hazai kutatók szá-
mára publikálási lehetőséget és egyben fórumot teremtsen.
Hitünk szerint a mese kortárs reneszánsza, a közvélemény érdeklődése, az újabb szö-
vegközpontú és társadalomtudományi megközelítések elégséges alapot képeznek soroza-
tunkhoz. A kortárs mese-divat mögött álló okok közül minden bizonnyal kiemelkedik a
hagyományos mesében adott örök, óvatosabban fogalmazva időtálló egyetemes tartalom,
a műfaj keretei között kínálkozó szellemi alkotószabadság, ami a mesemondó és minden-
kori hallgatósága számára lehetőséget nyújt az értelmezői közösséggé szerveződésre. A me-
se-műfaj narratív gyakorlatában rendelkezésre álló tartalmi és formai hagyomány elemi
funkciója szerint évszázadokon átívelve közvetít jelenünk és múltunk között. Továbbá szem-
pontunkból kiemelkedő jelentőségű, hogy esélyt teremt az egymásnak első pillantásra ide-
gen kultúrák párbeszédére. Reményeink szerint sorozatunk sikeresen segítheti a kölcsönös
megértést a gazdag mesekultúrával (verbális és történetmondói kultúrával) rendelkező, de
megítélését tekintve perifériális kisebbségi roma közösség, illetve a többségi társadalom kö-
zött.
2.
Jelen kötet a műfaj társadalomtudományi jelentőségének kérdésével foglalkozik egyetlen
mesemondó, Ámi Lajos életművének tanulmányozásán keresztül. Célunk annak bizonyítá-
sa, hogy a mesemondó repertoárjában megőrzött és értelmezéseivel kiegészített vagy átdol-
gozott szöveghagyomány betekintést kínál életvilágába. Egyedi perspektívából világítja meg
1 „Miután megváltoztattad a nevet, a mese rólad szól.” (Quintus HORATIUS Flaccus: Szatírák. I.
69–70.)
• 7 •
biczo.indb 7 2014.03.19. 8:30:10
lokális szociokulturális közösségének jellemvonásait, beleértve saját személyes státuszának
önértelmezését, továbbá szövegeibe beépít korának tágabb társadalmi-történeti összefüggé-
seire vonatkozó refl exiókat is.
Mint minden tudományos vállalkozás, jelen kötet sem jöhetett volna létre a szerzőt
inspiráló szellemi közeg és alkotótársak közreműködése nélkül. Szeretném ezúton is kö-
szönetemet kifejezni Kotics Józsefnek, aki gondos szakmai-lektori véleményével segítette
munkámat. Ugyancsak hálás köszönettel tartozom Ratkó Lujza folklorista támogatásáért,
Erdész Sándor örököseinek és a Jósa András Múzeumnak, akik a gyűjtő hagyatékában fenn-
maradt Ámi Lajosra vonatkozó anyagot, kéziratokat és fotókat a rendelkezésemre bocsátot-
ták, így segítve a kutatómunkát. Szintén köszönetemet szeretném kifejezni kollégáimnak, az
Alkalmazott Narratológiai Műhely tagjainak, elsősorban Bálint Péternek és Bódis Zoltán-
nak, akikkel hosszú évek óta közösen foglalkozunk mesekutatással. Végül, de nem utolsó-
sorban köszönöm feleségemnek és gyermekeimnek, hogy nem csak türelemmel segítették,
de bölcs észrevételeikkel is támogatták a könyv létrejöttét: hisz a mese mindenkitől és min-
denkinek szól.
• 8 •
biczo.indb 8 2014.03.19. 8:30:10
1. ELMÉLETI KERETEK
1.1. Téma
Jelen kötet Ámi Lajos mesemondói hagyatékával foglalkozik. Az éppen fél évszázada el-
hunyt Ámi, akárcsak a hasonló nagy formátumú elbeszélők, mesemondó egyéniségek, élet-
művével a mese kulturális státuszára és funkcióira vonatkozó kérdések sokaságát veti fel.1
Miként lehetséges, hogy az élete jelentős részét Szamosszegen, a Szatmári-síkság keleti pe-
remvidékén leélt analfabéta, apai részről cigány, anyja révén magyar származású, ám roma
identitású mesemondó az 1960-as évek elején 263 történet kollekciójából álló repertoárt
hagyott örökül az utókorra? 2 Ki valójában az a személy, akinek a mai olvasó számára is
érdekfeszítő, cselekményes és roppant szórakoztató történetei több mint 1500 oldalnyi ter-
jedelemben láttak napvilágot? Mi jellemzi azt a lokális társadalmat, Ámi mesemondói kö-
zösségét, amely „kitermelte” és működésének teret kínálva, lényegében „művészetének”
keretfeltételét szolgáltatta?3 Mi az a szellemi tartalom, ami ebben a hatalmas szövegkor-
puszban rendelkezésre áll, és miként lehetséges az ehhez való hozzáférés? Sőt kérdés az is,
1 Ámi Lajos 1886-ban született Vásárosnaményban és 1963-ban halt meg Apagyon.
2 Ámi meséinek gyűjtője Erdész Sándor volt, akinek legfontosabb műve a szamosszegi mesemon-
dó repertoárjának kiadása. Ámitól 263 történet került lejegyzésre, ebből 252 jelent meg három
kötetben 1968-ban az Akadémiai Kiadó gondozásában. A gyűjteményből kimaradt 11 obszcén
történet és tréfa, amelyet nem közöltek. (ERDÉSZ Sándor (szerk.): Ámi Lajos meséi I–III., Akadé-
miai Kiadó, Budapest, 1968.) Erdész Sándor 1929-ben született Szobon, egyetemi tanulmányait a
budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem muzeológia szakján végezte el, ahol 1963-ban dok-
torált. Végzett muzeológusként első munkahelye az egykori Népművelési Minisztériumban volt
1953-tól. Az 1956-os forradalomban a jászberényi munkástanács vezetőjeként tevékenykedett,
amiért a bukást követően rövid időre bebörtönözték, majd Ortutay Gyula közbenjárására meg-
bízhatatlanként Nyíregyházára száműzték, ahol a Jósa András Múzeum munkatársa lett. Később
a Sóstói Falumúzeum vezetője lett, ami hátráltatta kutatásaiban, bár ennek ellenére a 60-as évek
életének leggazdagabb gyűjtőidőszaka. Ámi Lajos mellett, Ruszkovics István, Jóni Anna és Jóni
Ferenc életművét is felgyűjtötte. Erdész Sándor tudományos pályáján több mint háromszáz cik-
ket, tanulmányt, kötetet publikált. (vö. RICZU Éva: „Erdész Sándor szakirodalmi munkássága”,
In: Páli István (szerk.), Jósa András Múzeum évkönyve 2006., Jósa András Múzeum, Nyíregyhá-
za,) 1989-ben nyugdíjba vonult ugyan, de szakírói tudományos munkásságát 2001-ig folytatta,
majd 77 esztendős korában, 2006-ban hunyt el. (vö. PÁL István: „Erdész Sanyi bácsi meghalt”,
In: uő. (szerk.) Jósa András Múzeum évkönyve 2006., Jósa András Múzeum, Nyíregyháza,)
3 Általános és jól értelmezhető tapasztalat, hogy a mesemondói közösség leépülésével a mesemon-
dó történeteinek készlete fokozatosan beszűkül, a gyakorlás alkalmainak ritkulásával a felejtés a
repertoár, az aktív mesetudás megkopását eredményezi. „A mesemondást az életformában, men-
talitásban és a mindennapok kultúrájában bekövetkezett változások erősen érintették. Megrövi-
dültek és megritkultak az együttléti alkalmak. Az emberek szűkszavúbbak, zárkózottabbak lettek.”
(Keszeg Vilmos idézi Hermann Bausingert, In: KESZEG Vilmos: A történetmondás antropológi-
• 9 •
biczo.indb 9 2014.03.19. 8:30:10
hogy korunkban, jelöljük így, a késő-modernitás korában, a mese műfajával, illetve a mese
fogalmához kötődő képzetekkel kapcsolatos gyanakvás, előítéletek árnyékában van-e egy-
általán értelme általános tudományos vizsgálat tárgyaként kezelni a lokális folklór szemé-
lyes teljesítményeit? Ugyanis manapság a mese és az abban teremtett „világ”, amint erre a
köznyelvi használat világosan utal, a mindennapi gondolkodásban a realitással szembeállí-
tott fenoménként tűnik fel, gyakran pejoratív konnotációt vesz fel.4
A fenti kérdéseket sorra véve jelen elemzés természetesen és reményeink szerint konklú-
ziói mentén meggyőzően érvel amellett, hogy a mese, az ezt megalkotó és átörökítő me-
semondó fi gurája, a működésének keretét képező közösség szociokulturális jellemvonásai
fi gyelemre méltó tanulságokkal szolgáló tárgyát képezhetik a tudományos igényű vizsgá-
latnak.
Hipotézisünk szerint egyrészt bizonyítható, hogy a mesei gondolkodás műfaji adottságai
a valóságértelmezés sajátos és paradigmatikus formájaként kínálnak esélyt a mesemondó
és közössége számára a saját lokális szociokulturális életvilág közvetlen refl exióján keresz-
tül általános egzisztenciális, társadalmi és etikai kérdések megfogalmazására és kifejtésére.
A kötet fejezetei – a mese társadalomtudományi forrásszövegként történő értelmezésének
lehetősége; a mesemondó biográfi ai motívumainak kérdése; az etnikai identitás kérdése; a
„modernitás” témája a mesében – Ámi Lajos életművének tükrében a lokális közösség per-
spektívájából megfogalmazott komplex világmagyarázatot tárnak elénk.
ája, Kriza János Néprajzi Társaság, BBTE Magyar Néprajz és Antropológiai Tanszék, Kolozsvár,
2011. 119.)
4 A „meseszép” a magyar nyelvben egy jelenség szinte valószerűtlen, illuzórikus esztétikai mi-
nőségére utal. A „mesés” jelzői használata arra vonatkozik, hogy az adott jelenség mesébe illő,
hihetetlen, ezzel jelezve, hogy a minősítés tárgya létjellegét tekintve kívül esik mindazon, ami
valóságos (reális). A „mesebeszéd” alaptalan, koholt híresztelés, ami lényegénél fogva olyan do-
logra utal, ami nem igaz. Sőt a mese igei használata a magyarban gyakorlatilag a hazugság szi-
nonimája: „Ne mesélj!”, azaz mondj igazat!
A mesének a közgondolkodásban tulajdonított alacsony státuszérték jut kifejezésre abban az álta-
lános meggyőződésben is, mely szerint a mese gyermeki műfaj. A példabeszéd igényével és morá-
lis tanulság megfogalmazásával operáló elbeszélésforma azoknak a szórakoztatására és okítására
jött létre, akik (mint a gyerekek) hajlamosak és/vagy képesek a realitás és a fi kcionalitás közöt-
ti határok fi gyelmen kívül hagyására. A szembeállításban kétségtelenül fontos szerepet játszik
az elitkultúra és a népi kultúra szétválása, amely a mesét az utóbbi reprezentatív terrénumaként
fogja fel. (vö. KOVÁCS Ágnes: „Népmesegyűjtés”, In: Morvay Péter (szerk.), Útmutató füzetek a
néprajzi adatgyűjtéshez, 3. sz., Magyar Nemzeti Múzeum – Néprajzi Múzeum Etnológiai Adat-
tár, Budapest, 1956. 4–5.) A gondolat továbbá közvetett szerepet játszott a mese leértékelődésé-
ben, és teret nyitott hanyatlástörténeti értelmezésnek, amint erről Hermann Bausinger Hans
Naumann-nak az első világháborút követően a „leszálló kultúrjavakkal” (gesunkenen Kulturgut)
kapcsolatban kifejtett téziseivel összefüggésben írt. (vö. BAUSINGER, Hermann: „Folklore und
gesunkenes Kulturgut,” In: Deutsches Jahrbuch für Volkskunde, Bd.12, 1966, Akademie Verlag.
15–25.)
• 10 •
biczo.indb 10 2014.03.19. 8:30:10