Table Of ContentKÖZTES-EURÓPA
ÁLLAMALKOTÓ NEMZETEI
A gyűjtemény a Köztes-Európára települt birodalmak ellen kibontakozó nemzetállami törekvéseket vizsgálja az utóbbi negyed
évezredben.
A történetírás (Nyugat-)Európa és Oroszország történetét bőven tárgyalja. "Határsávjukat" elhanyagolja. A heterogén régió
behatárolása sem könnyű. Más kísérletekhez (Közép-Európa, Kelet-Európa, Kelet-Közép-Európa, Közép-Kelet-Európa) hasonlóan
politikai indíttatású definiálása értékválasztást rejt: a független kisállami régiót mint Európa és Oroszország ütközőzónájának
ideáját.
Köztes-Európa (Europe-Between, Zwischen-Europa) mint a modernkori történelem mozgó "határsávja" alatt a Finnországtól
Görögországig, Csehországtól Moldáviáig terjedő kisnemzeti régiót értjük, melyet etnikai sokszínűség, kevertség és töredezettség
jellemez, továbbá rövid időszakoktól eltekintve az, hogy kisnemzeti államegyüttesét külső birodalmi központokból (Bécs, Berlin,
Pétervár, Isztambul) irányítják, valamint a permanens protestálás e birodalmi irányítás ellen: a nemzetállami törekvés mint már -
már e kisnemzetek mozgásformája.
Birodalmaink (Oroszország, Poroszország, Ausztria) a régió utolsó önálló államának (Lengyelország) megsemmisítésével
stabilizálják érdekközösségüket. Ettől kezdve a történések fontos összetevője a nemzetállami törekvések (nacionalizmusok)
küzdelme a nemzetekfölötti birodalmakkal. Az első világháború a birodalmiságtól a nemzetállamiság irányába rendezi át a régiót.
A rövid függetlenség után a német, majd a szovjetorosz birodalom telepszik rá. Nemzetállamai az orosz birodalom 1989-es
összeomlásával nyerik vissza függetlenségüket.
A kötet bemutatja Köztes-Európa 15 államalkotó nemzetét (A), majd a birodalmak "felállását" 1763 - 1815 között (B). Az 1815 -
1878 (C) és 1878 - 1914 (D) közötti nemzeti mozgalmak ábrázolása után az I. világháborúval (E) és az eredményeként
konszolidálódó nemzetállamokkal (F) foglalkozik. Részletezi a modern birodalmak korát 1926 - 1945 (G) és 1945 - 1989 (H)
között, majd bemutatja Köztes-Európa második nemzeti forradalmát (I). Végül a területi változásokra koncentrálva áttekintést ad a
régió nemzetállamainak útjáról (J).
A gyűjtemény az etnikai viszonyok és politikai határok közötti összefüggések kimutatására, valamint a világtörténelem szokásos
ábrázolása során a látószögből kieső, a régió és önismerete szempontjából fontos kérdések bemutatására törekszik (az Åland-
szigetektől Krétáig, a lausitzi szorboktól Kárpátaljáig). Nem törekszik szisztematikus történetírásra, a szövegek valóban csak a
térképek magyarázatai.
Terveink szerint a gyűjteményt három szöveges kötet egészíti ki a térképek alapjául szolgáló statisztikákkal, földrajzinév-szótárral
és kronológiával.
Szeged, 1994. jún. 30
Pándi Lajos
ADAMS, A. E. - MATLEY, I. M. - MCCAGG, W. O.: An Atlas of Atlas zur Geschichte Ostsiedlung. Bielefeld - Berlin - Hannover,
Russian and East European History. London, Heinemann, 1966. Velhogen und Klasing, 1958.
Administrativno-Territorial'noe Ustrojstvo Zakarpatskoj Oblasti Atlas zur Geschichte. Bd. I - II. Berlin (-Ost), Velhagen und
Ukrainskoj SSR. Kijev, Kartografija, 1989. Klasing, 1958.
ANDREES, R. von: Allgemeiner Handatlas. Bielefeld - Leipzig, BARRACLOUGH, G. (ed.).: The Times Atlas of World. London,
Verl. von Velhagen - Klasing, 1887. Times Books Ltd., 1978.
ANTONESCU, I. (dreptulire lor): Romanii - Origena, trecutul, BARRACLOUGH, G. - Stone, N.: The Times Atlas: Világtörténe-
sacrificile. Editura Moldova, é. n. lem. Budapest, Akadémiai, 1992.
Atlas de Finlande 1910. Helsinki, Société de Géographie de BAZEWICZ, J. M.: Atlas historyczny Polski. Warszawa, 1923.
Finlande, é. n.
BERGHAUS, H.: Stieler's Hand-Atlas. Gotha, Justus Perthes,
Atlas der Republik Österreich. 6. Lieferung (3. Teil). Wien, 1873.
Österreichischen Akad. der Wissenschaften, 1977.
BERTIC, I.: Geografski Atlas Jugoslavije. Zagreb, SNL, 1988.
Atlas Histori e Shqipërisë. Tiranë, 1972.
BOYD, A.: An Atlas of World Affairs. London, Methuen, 1983.
Atlas i Historise se Kohes se Mesme. Tiranë, 1963.
BRAUN, F. - ZIEGFELD, A. H.: Geopolitischer Geschichtsatlas.
Atlas Istorii SSSR 10-11. klassi. Moszkva, Glav. Upr. Geodezii i Dresden, Verl. von L. Ehlermann, 1934.
Kartografii pri Sovete Ministrov SSSR, 1989.
Carte Géographique de la Dobroudja. Berne, Lips, é. n.
Atlas Istorii SSSR 8. klass. Moszkva, Glav. Upr. Geodezii i
Kartografii pri Sovete Ministrov SSSR, 1992. CATCHPOLE, B.: A Map History of the Modern World, 1890 to
the Present Day. London, Heinemann, 1969.
Atlas of the Second World War. New York, Putman's Sons, 1973.
CHALIAND, G.: Atlas des Européens. Paris, Fayard, 1989.
Atlas SSR Priesvitka na Identifikáciu Obci Okresov. Bratislava,
Slovenská Akadémia Slovensky Urad Geodézie a Kartografie, CHALIAND, G.: Atlas stratégique, géopolitique des rapports de
1980. forces dans le monde. Paris, Fayard, 1983.
CHEW, A. F.: An Atlas of Russian History. New Haven - London, HUBER, R.: Empire Ottoman. Division Administrative. H. n., F.
Yale Univ. Press, 1967. Loeffler, 1899.
CRKVENCIC, I. (ed. by): Geopolitical and Demographical Issues Jevropejskoj Casti SSSR. Moszkva, Kartoizdatelstvo NKVD,
of Croatia. Zagreb, Department of Geography University of 1927.
Zagreb, 1991.
JUHÁSZ V. (szerk.): A régi és az új Európa atlasza. Budapest,
CZAPLINSKI, W. (etc. ed.): The Historical Atlas of Poland. Dante, É. n. [1939?].
Warszawa, PPWK, 1981.
Karta Okregu Wolnego Miasta Krakowa. Kraków, D. E. Friedlein,
CZAPLINSKI, W. - LADOGÓRSKI, T. (red.): Atlas Historyczny 1855.
Polski. Warszawa, Panstwowe Przedsiebiorstvo Wydawnictw
Kartograficznych, 1977. Karte der Balkan-Halbinsel und Angrenzenden Gebiete nach den
Friedenschlüssen von Bukarest und Konstantinopel. H. n., é. n.
DAMI, A.: Les frontieres européennes de 1900 á 1975. T 1 - 2.
Genéve, Médicine et Hygiéne, 1976. Karte der Balkan-Halbinsel und der Angrenzenden Gebiete.
Wien - Leipzig, A. Hartleben's Verlag, é. n.
DARBY, H. C. - FULLARD, H. (ed.): The New Cambridge
Modern History. Vol. XIV. Atlas. C.U.P., 1970. KEEGAN, J.: Zones of Conflict; An Atlas of Future Wars. London,
Cape, 1986.
Densité de la Population des États Européens d'aprés leurs
Provinces, Districts ou autres Grandes Divisions. Recensement KEINANEN, J.: Suomen kartasko. Helsinki, 1976.
Voisins de 1910. La Haye, Imprimerie Société Anonyme
"Drukkerij Trio", é. n. KEYNÄS, M. V. (réd. par): Carte ethnographique et statistique de
la population de la Carélie de l'Est et de péninsule de Kuolla. H.
Deutsches Reich. Verbreitung der hauptsächlichsten fremden n., 1921.
Muttersprachen am 1. Dez. 1900. Berlin, Kaiserl. Stat. Amt.
1901. KIDROM, M.: The War Atlas. London, Heinemann, 1983.
DEWDNEY, J. C.: USSR in Maps. London, Hodder and KINDER, H. - HILGEMANN, W.: SH atlasz: Világtörténelem. Bu-
Stoughton, 1982. dapest - Berlin, Springer - Verlag, 1992.
DOLLINGER, H.: Atlas zur Kulturgeschichte. München, Südwest KINDER, H. - HILGEMANN, W.: Pipers Weltgeschichte in
Verlag, 1979. Karten, Daten, Bilden. München, R. Piper and Co. Verl., 1970.
DROYSENS, G.: Historisches Handatlas. Bielefeld und Leipzig, Kisatlasz. Budapest, Magyar Állami Térképészeti Intézet, 1934.
1886.
KOGUTOVICZ K. - LITTKE A.: Világatlasz. Budapest, Magyar
DUDAR T. (főszerk.): Történelmi világatlasz. Budapest, Kar- Földrajzi Intézet RT, é. n.
tográfiai, 1991.
KOGUTOVICZ K.: Balkán háború térképe. Budapest, MFI, 1912.
Ethnographische Karte von Mazedonien. H. n., é. n.
KRALLERT, W.: Atlas zur Geschichte der deutschen Ostsied-
Ethnographische Übersichtskarte von Osteuropa. Wien, Kartogr. lung. Bielefeld, Velhagen-Klasing, 1964.
Anstalt G. Freytag und Berndt GmbH, é. n. [c. 1900.]
KRAUS, T. - MEYNEN, E.: Atlas östlieches Mitteleuropa. Bie-
Euro-Atlas. Germany, Mairs Geographischer Verlag, 1993. lefeld, 1959.
European Territory of the USSR. Edinburgh, Geographical KREBS, N.: Atlas des deutschen Lebensraumes in Mitteleuropa.
Institute, é. n. Leipzig, 1937 - 1942.
FOX, E. W. (ed.): Atlas of European History. Oxford U.P., 1957. KUSNER, P. I.: Russkie. Istoriko-etnograficeskij atlas. Moszkva,
1967.
Föderative [das] Gross-Österreich auf Grund der Nationalitäten-
Abgrenzung. Berlin, Lithogr. und Druck und D. Reimer, é. n. LANGHANS, P. (entw.): Das litauische Sprachgebiet in Ost-
preussen. Gotha, Justhus Perthes, 1921.
FREEMAN, M.: Atlas of Nazi Germany. London - Sydney, Croom
Helm, 1987. MAGOCSI, P. R.: Historical Atlas of East Central Europe.
Toronto, Univ. of Toronto Press, 1993.
FULLAND, H.: Soviet Union in Maps. London, 1961.
MAGOCSI, P. R.: Ukraine: A Historical Atlas. Toronto, Univ. of
Geograficeskij Atlas 9. klass. Moszkva, 1989. Toronto, 1985.
GILBERT, M.: Atlas of the Holocaust. London, Joseph, 1982. MC EVEDY, C. - JONES, R.: Atlas of World Population History.
Penguin, 1978.
GILBERT, M.: Russian History Atlas. London, Weidenfeld and
Nicolson, 1972. Meyers Grosses Weltatlas. Wien - Zürich, Bibiliographisches
Institut, 1974.
HÄUFBEN, V.: The Ethnographic Map of the Czech Lands 1880
- 1970. Praha, Akademia, 1973. MOORE, R. I. (gen. ed.): The Hamlyn Historical Atlas. London,
Hamlyn, 1981.
HAWES, G. K.: Atlas of Man and Religion. Oxford, The Religious
Education Press, 1970. NATKIEL, R. - SUMMERVILLE, D. - WESTWOOD, J.: Atlas of
20th century history. London, Hamlyn Bison, 1982.
HILGEMANN, W.: Atlas zur deutschen Zeitgeschichte 1918 -
1968. München, Piper, 1968. NATKIEL, R.: Atlas of the 20th Century. New York, Facts on File,
1982.
HORRABIN, J. F.: An Atlas of Current Affairs. London, Victor
Gollanz Ltd., 1939. NOUR, A. (incomita): Harta etnografica [Bessarabiei]. H. n., É. n.
[1918].
Officina Képes Világatlasz. Budapest, Officina Nova, 1992. Russland und Skandinavien. Gotha, Justus Perthes, 1877.
OLAY F.: Térképek a nemzetiségi terjeszkedés szolgálatában. Rzeczpospolita Polska Atlas Statystyczny. Warszawa, 1930.
M.N.SZ., 1932.
SALLNOV, J.: An Electoral Atlas of Europe, 1968 - 1981. Lon-
PAPP-VÁRY Á. (szerk. biz. elnök): Földrajzi világatlasz. don, Butterworth Scientific, 1982.
Budapest, Kartográfiai, 1992.
Skolszki Isztorijszki Atlasz. Beograd, Zavod za Ucbenike i
Penguin [the] Atlas of Recent History. Nasztavna Szredsztva, 1982.
Physische Übersichtskarte der Ukraina und der Angrenzende SKUJENIEKS, M.: Latvijas statistikas atlass. Riga, Valsts
Länder. Wien, Kartogr. Anstalt G. Freytag und Berndt GmbH, é. Statistiska Parvalde, 1938.
n.
SOTERIADIS, G. (comp.): Hellenism in the Near East. H. n., é. n.
POGONOWSKI, I. C.: Poland, A Historical Atlas. New York,
Hippocrene Books, 1987. SPRACHENKARTE DER DEUTSCHEN OSTMARKEN. Berlin,
Wilhelm Greve, 1910.
Polen und Litauen. Freytag - Berndts Handkarten, 1918.
Sprachenkarte der Deutschen Ostmarken. Übersicht der orts-
Polski Atlas Kongresowy. Lwow - Warszawa, 1921. anwesenden Bevölkerung nach dem Stände am 1. Dez. 1910.
Berlin, Verlag von K. Curtius, é. n.
Polskie Ziemie Zachodnie. Poznan, Inst. Zachodni, 1959.
Staaten [die] der Balkan-Halbinsel. Kiepert's neuer Handatlas Nr.
PUTZGER, F. W.: Historischer Weltatlas. Berlin, Cornelsen 25. Berlin, D. Reimer, é. n.
Verlag, 1991.
Suomen Kartasko. Helsinki, 1899.
RADISICS E. (szerk.): A Dunatáj. I - III. köt. Budapest, Gergely
R. RT, 1946. Suomen Lahti. Helsinki, Merikarttalaitos, é. n. [1940?].
RADÓ A.: Atlas für Politik und Wirtschaft. Wien - Berlin, Verl. für URBÁN A. (öáll.): Újkori egyetemes történet 1789 - 1918. Tér-
Literatur und Politik, 1929. képvázlat-gyűjtemény. Budapest, Tankönyvkiadó, 1972.
RADÓ A.: Atlas für Politik. Gotha, Hermann Haack, 1980. VAST, H.: Atlas historique. Paris, Delagrave, 1878.
RADÓ A.: The Atlas of To-Day and To-Morrow. London, V. Gol- Verteilung [die] der Umgangsprachen in den Reichsrate
lancz, 1938. Vertretenen Königreichen und Ländern nach den Ergebnissen
der Volkszählung vom 31. Dez. 1910. H. n., é. n.
RADÓ S. (szerk. biz. elnök): Képes politikai és gazdasági
világatlasz. Budapest, Kartográfiai, 1974. Wahlatlas Europa. Braunschweig, Holler und Zwick, 1988.
RADÓ S. (szerk. biz. elnök): Kis világatlasz. Budapest, WILKINSON, H. R.: Maps and Politics. A Review of the Etnog-
Kartográfiai Vállalat, 1970. raphic Cartography of Macedonia. Liverpool, Univ. Press, 1951.
RADÓ S. (szerk. biz. elnök): Világatlasz. Budapest, Kartográfiai, WILSON, A. (ed.): The Observer Atlas of World Affairs. London,
1959. G. Philips, 1971.
Romania si Tarile Vecine Harta Etapelor. Iasi, Editura Moldova, WIRSING, G. (ed.): Der Krieg 1939 - 41. München, Knorr and
é. n. Hirth, 1943.
ROMER, E.: Atlas des problemes territoriaux de la Pologne. WITTHAUER, K.: Politische Gliederung der Erde. Gotha, VEB H.
Léopol, 1921. Haack, 1984.
ROMER, E.: Bevölkerungs-Dichte (Geograficzno-statystyczny WOLSKI, J. (red.): Atlas Historyczny Swiata. Warszawa, PPWK,
atlas Polski, 7.). Wien, Freytag - Berndt (Warszawa - Kraków, 1986.
Gehethner - Wolff), 1916.
World Political Geography. New York, T. Y. Crowell Comp.,
RÓNAI A. (constr.): Atlas of Central Europe. I.P.S., Budapest, 1948.
1945.
ZECEVIC, M. - LEKIC, B.: Drzavne granice i unutrasnja teri-
Rozwój Terytorialny Panstwa Polskiego w Latach 1918 - 1922. torijalna podela Jugoslavije. Beograd, Gradevinska knjiga, 1991.
Warszawa, Wyd. Geologiczne, 1966.
Zsebatlasz ill. Földrajzi Zsebkönyv (1916 - 1944). Budapest,
Russia in Europe. London, G. Philip and Son Ltd., é. n. Magyar Földrajzi Intézet.
A.1. Köztes-Európa államalkotó nemzetei
A régió sajátossága és modernkori történelmének buktatója a sok kis nemzet nagyfokú kevertsége (adott etnikumnál tipikus nyelvi
és vallási megfelelés megbomlása), s az etnikai és politikai határok ezzel összefüggő megnemfelelése. Színezik a képet a
szomszédos nagy nemzetek (német, orosz, török, olasz) kisebbségei, a zsidók és a cigányok. A térkép az 1910. körüli
népszámlálások alapján jelzi a 15 mai államalkotó nemzet, így bizonyos fokig a régió határait (a belorusz, esetleg az ukrán
nemzet, illetve a rutének kívülhelyezése vitatható).
E nemzetek ma 19 nemzetállamot alkotnak: közös az államnemzete Romániának és Moldáviának (utóbbiét sokszor moldovánként
különböztetik meg), Szerbiának és Montenegrónak (bár a crnagorácok szerb mivolta megkérdőjelezhető). Nincs saját
államnemzete Bosznia - Hercegovinának (vitatott a bosnyák / muszlimán nemzet státusa) és Macedóniának (a macedón nemzet
státusa ugyancsak vitatható). Egyrészüknek (litván, horvát, szerb, bolgár, román, albán, görög, finn) középkorig nyúló államisága
van, néhány korábban birodalomhordozó volt (cseh, lengyel, magyar), mások (észt, lett, szlovák, szlovén) századunkban jutnak
államisághoz.
Mindenkori nemzettudatuk közös vonása a birodalomellenesség, a nemzetállam idealizálása (kisnemzeti nacionalizmus), az
állandó fenyegetettség (sőt nemzethalál) víziója, a "Nyugat" (európai értékrend) védőjének képe (ezért "Európa adósunk"), a
hídszerep "nyugat" és "Kelet" között. A szlávok (lengyel, cseh, szlovák, bolgár, szlovén, horvát, szerb) etnokulturális közössége
megjelenik nemzettudatukban is (pánszlávizmus).
1.a. A modern európai államok magterülete
A kontinens 27 magterületéből (a modern nemzetállam kikristályosodási pontjából) 11 található Köztes-Európában. Sajátos
feszültség fakad Románia kettős magterületéből, valamint Szerbia eredeti (nem kizárólag szerb) magterülete és mai súlypontja
közötti eltérésből. Nehezen kimutatható Észtország, Lettország, Szlovákia, Szlovénia, Bosznia - Hercegovina, Montenegró és
Moldávia önálló magterülete.
1.b. Vallási határok Európában a XX. sz. elején
1 római katolikus
2 protestáns
3 görögkeleti
4 mohamedán
5 nagy vallási határok
A régió eltérő kultúrát hordozó világvallások (nyugati keresztény, keleti keresztény, mohamedán) határvidéke. Ezek sokhelyütt
(elsősorban a Balkánon) keresztezik a nyelvi - etnikai polarizációt (2, 94a, 149. térkép).
A.2. A keleti kereszténység határa Köztes-Európában, 1897 / 1910
A görögkeleti / ortodox / pravoszláv vallás nyolc és fél évszázados határa (a térképen nem jelzett) északon az orosz Olonyeci
kormányzóság 97,8 - 98,8 %-os járásai és a finn Oulu (0,3 %), Kuopio (2,8 %), Viipuri (8,8 %) között húzódik. Határozott a
baltikumi határ egyfelől a Szentpétervári kormányzóság Jamburgi (66,7 %), Gdovi (89,0 %) és a Pszkovi (93,5 %) kormányzóság
Pszkovi járása (92,2 %), másfelől az észtföldi Wesenberg (8,1 %), a lívföldi Jurijev (11,7 %) és Werro (11,9 %) között is.
Az ortodox Vityebszki kormányzóságon (55,4 %) belül a Szebezstől (90,3 %) és Drisszától (62,4 %) nyugatra fekvő — később
Lettországhoz tartozó — Lucini (19,6 %), Rezsicai (3,4 %) és Dünaburgi (9,6 %) járások kisebbségiek. A Vilnai kormányzóság
(26,1 %) két keleti ortodox járása (Diszna 52,7 %, Vilejka 58,4 %) élesen elhatárolódik a kurföldi Iluxte (7,8 %), a kovnói
Novoalekszandrovszk (2,1 %) és a vilnai Swenciany (9,6 %) járásoktól. A Minszki kormányzóságot (72,8 %) északnyugaton
érintve a határ — kikerülve a vilnai Osmianyt (30,6 %) és Lydát (25,2 %) — nyugat felé fordul, s a nyugati Sokolka (18,2 %) és
Bialystok (20,00 %) kivételével átfogja az ortodox Grodnói kormányzóságot (57,5 %). A grodnói Bielsk (19,3 %-os többség) után
lép át a határ Orosz-Lengyelországba, ahol a Siedlcei kormányzóság (22,1 %) keleti Janów (50,4 %), Biala (54,0 %) és Wlodawa
(57,1 %), valamint a Lublini kormányzóság (21,8 %) ugyancsak keleti Chelm (39,7 %), Hrubiesów (55,9 %) és Tomaszów (45,0 %)
járásai ortodox többségűek. Lényegében ebből a hat járásból alakul 1912-ben a Chelmi kormányzóság (35b. térkép).
Az éles vallási határ ezután Galícia, majd Magyarország erdélyi határán fut (Bukovina és Ó-Románia homogén ortodox vallású). A
9 dél-erdélyi, illetve délmagyarországi ortodox megyéből 6 (Krassó - Szörény 72,3 %, Fogaras 65,0 %, Hunyad 63,9 %, Arad 62,1
%, Szeben 56,5 %, Temes 52,7 %) abszolút, Alsó-Fehér (40,5 %) és Torontál (46,7 %) relatív többségű. A 46,2 %-os ortodox
többségű Szerémség után a vallási határ Bosznia - Hercegovina szlavóniai, majd horvátországi határán fut (94a. térkép).
2.a. Görögkatolikusok Köztes-Európában, 1910
A pápai fennhatóság alatti görög rítusú katolikus vallás az Osztrák - Magyar Monarchiához (5.450,5 ezer = 10,6 %), ezen belül a
kelet-galíciai (3.379,2 ezer) ruténekhez (77. térkép) és kelet-magyarországi (2.007,9 ezer) románokhoz kötődik. Határa Kelet-
Galíciában a Santól keletre Cieszanów, Jaworów, Moscisca, Sambor, Stary Sambor és Lesko kerületeket nyugatról kerülve
húzódik. Kelet-Magyarország 11 görögkatolikus megyéje közül hét (Máramaros, Ugocsa, Szolnok - Doboka, Szilágy, Beszterce -
Naszód, Ung, Kolozs) abszolút, míg Bereg (49,6 %), Szatmár (44,8 %), Torda - Aranyos (41,7 %), Kis-Küküllő (35,6 %) relatív
többségű.
A.3. Köztes-Európa történelmi tájai
Köztes-Európában 30 - 100 történelmi tájat különíthetünk el, attól függően, hogy mit tekintünk annak és milyen aprólékosan
tekintjük azokat át (nagy-, közép-, kistájak). Többnyire természetföldrajzi elemekkel határoltak: folyóközök (pl. Besszarábia,
Szlavónia, Muraköz), medencék (pl. Csehország, Macedónia), hegység és folyó / tenger határolta területek (pl. Havasalföld,
Moldva, Trákia), hegyhátak (pl. Podólia, Felvidék, Szudétavidék) stb.
Többségük ilyenként létezett már korábban (pl. Pomeránia, Bosznia, Kurföld), kisebb részük a XVIII - XX. században jön létre (pl.
Burgenland, Memel-vidék, Kárpátalja). A hosszú létezés kialakítja politikai határukat és viszonylagos "politikai rendszerüket":
önálló államisággal (pl. Moldva, Montenegró, Bosznia) ill. autonómiával (pl. Kelet-Rumélia, Galícia, Szandzsák) rendelkeznek,
vagy alacsonyabb szintű közigazgatási egységek (pl. Észtföld, Morvaország, Podólia). Sokszor nagyobb politikai egységek
(országok, birodalmak) határvidékei, vagy a történelmi változás során azzá válnak. Ezért etnokulturálisan kevertek, közvetítő
jellegűek, hovatartozásuk vitatott. Védelmi reflexként állandó az igény sajátos arculatuk megőrzésére.
A tárgyalt kor jellegzetessége e tájak felosztása (Karéliától Szlovéniáig, Sziléziától Besszarábiáig), ami megtöri szerves
fejlődésüket. Ugyanakkor időről - időre lerúgják magukról a megosztó határokat, nagyfokú életképességről téve tanúságot. E tájak
a viszonylagos állandóságot testesítik meg Köztes-Európa politikai határainak változásai közepette.
3.a. A természetföldrajzi Köztes-Európa
A történeti Köztes-Európában a kontinens négy nagy természetföldrajzi tája találkozik — azaz határvidék.
Északon a befelé tagolt, kifelé zárt Fennoskandia keleti fele (Finnország) tartozik a régióhoz. Kelet felől csatlakozik hozzá a
Gdanski-öböltől a Podóliai-hátságig húzott vonallal bezáróan (az Uraltól) elterülő, belső szerkezetében legtagolatlanabb, nyugatra
nyitott Kelet-európai síkvidék (Észtország, Lettország, Litvánia, Belorusszia, Nyugat-Ukrajna, Moldávia). Nyugatról húzódik be az
ugyancsak elég tagolatlan, keletre nyitott Német-lengyel síkvidék (Lengyelország). Jelentős részére kiterjed a kontinens
legtagoltabb tája, a dél-európai félszigeteket és a szervesen hozzájuk tartozó közép-európai hegységeket átfogó fiatal
gyűrthegységek övezete (Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Horvátország, Bosznia - Hercegovina, "Kis-
Jugoszlávia", Macedónia, Románia, Bulgária, Albánia, Görögország).
A régió tehát természetföldrajzi szempontból heterogén: cseppfolyós határai között változatos vidékeket találunk, különbségei
nagyobbak, mint a hasonlóságok. Köztes-Európa nem természetföldrajzi, hanem történelmi kategória.
