Budapest, 1995

290 Pages·2011·18.99 MB·Hungarian

Nemzetközi Hungarológiai Központ
Budapest
1995
6
HUNGAROLÓGIA
Tudományos, oktatásmódszertani és tájékoztató füzetek

Hungarológia 6

Nemzetközi Hungarológiai Központ
Budapest
1995
6
HUNGAROLÓGIA
Tudományos, oktatásmódszertani és tájékoztató füzetek
Hungarológia
Tudományos, oktatásmódszertani és tájékoztató füzetek
Szerkeszti: Abody Rita, Hegedűs Rita, Körösi Zoltánné, Tarnói László
ISSN 1217 4343
Felelős kiadó: Tarnói László
Szövegszerkesztők: Karabás Nóra és Princz László
Lektorálta: Hegedűs Rita
Fedélterv: Nóvák Lajos
Nyomda: Quality Sign
Felelős vezető: Szabó Judit
NYELVTUDOMÁNY

Szabó József
Nyelvjárási szövegek a szlovákiai magyar
nyelvjárásokból
Előszó
Amióta a múlt század utolsó évtizedeiben a nyelvjáráskutatás hazánkban
önálló tudományszakká vált, azóta fontos feladatnak tekintik a magyar
dialektológusok a nyelvjárási szövegek gyűjtését és közzétételét egyaránt. A
századfordulón például Erdélyi Lajos — a nyelvjárási anyaggyűjtés kérdéseit
fejtegetve - arra hívta föl a gyűjtők, kutatók figyelmét, hogy a tájszók mellett
különösen hasznos volna összefüggő szövegeket is gyűjteni (Nyelvészeti
Füzetek 13. sz. Bp., 1904. 16). A kezdeti nekibuzdulás kézzelfogható
eredménye lett az a nyelvjárási olvasókönyv, amelynek összeállítása Simonyi
Zsigmond nevéhez fűződik (Tréfás népmesék és adomák. Nyelvjárási
olvasókönyv. Nyelvészeti Füzetek 4. sz. Bp., 1904). Csak sajnálni lehet, hogy
Simonyi szöveggyűjteményét hosszú ideig nem követték hasonló terjedelmű
kiadványok, hiszen kereken negyven esztendő telt el Végh József: Sárréti
népmesék és népi elbeszélések című munkájának megjelenéséig (Debrecen,
1944). Szerencsére Hegedűs Lajos két értékes szöveggyűjteményének
kiadásáig (Népi beszélgetések az Ormánságból. Pécs, 1946., illetőleg a
Moldvai csángó népmesék és beszélgetések. Bp., 1952) nem kellett olyan
sokat várni. Az 1950-es évek elejétől viszont - bár a korábbi füllel és
ceruzával, illetőleg gyorsírásos módszerrel végzett gyűjtés helyébe a
kétségtelenül könnyebb és több szempontból is megbízhatóbb magnetofonos
szöveggyűjtés lépett - ismét hosszabb ideig tartó megtorpanás következett be
a könyvnyi terjedelmű szövegek közlését illetően. A különböző folyóiratokban,
évkönyvekben — szerencsére — azért folytatódott a nyelvjárási szövegek
publikálása. Az 1960-as és 70-es években — didaktikai célokat is szolgálva —
két önálló szöveggyűjtemény látott napvilágot, mégpedig Vöő Ish'án
munkájaként (Magyar nyelvjárási szövegek. Kolozsvár, 1970), valamint
Ilajdú Mihály és Kázmér Miklós összeállításában (,Magyar nyelvjárási
olvasóköny\>. Tankönyvkiadó Budapest, 1974). Az 1980-as években egy
terjedelmesebb szövegkiadvány jelent meg, ez egyetlen község nyelvi-
nyelvjárási anyagából merített {Szabó József: Nyelvjárási szöveggyűjtemény
Nagykónyiból. MNyTK. 163. sz. Bp., 1982), a legutolsó pedig nemrég látott
napvilágot Balogh Lajos szerkesztésében {Szöveggyűjtemény a táji
3
nyelvváltozatok köréből. Bp., 1993). Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a
magyar nyelvjárásoknak szinte bármelyik vidékéről továbbra is aktuális és
fontos teendő kisebb-nagyobb teijedelmű szövegfölvételek gyűjtése és
közzététele egyaránt.
Ismeretes, hogy a határokon túli (erdélyi) magyar nyelvjárások kutatásában
a kolozsvári dialektológiai iskola igen szép eredményeket tud fölmutatni, a
volt Jugoszlávia területén lévő nyelvjárásaink értékeinek megmentésében
(Penavin Olgával az élen) föképpen az újvidéki dialektológusok tettek nagyon
sokat, a burgenlandi magyar települések közül (Imre Samu tevékenysége
nyomán) elsősorban Felsőőr népnyelve van föltárva, Kárpátalja magyar
nyelvjárásainak kutatását főképpen az ungvári egyetem oktatói végzik
eredményesen, Szlovákia magyarlakta helységeinek népnyelvét illetően — az
eddigi eredmények mellett — bizony még sok feladat vár azokra a
szakemberekre, akik dialektológiai kutatásra adják fejüket. Az elvégzendő
teendőkhöz viszonyítva különösen Szlovákiában kevés azoknak az
oktatóknak, kutatóknak a száma, akik elsődleges vagy legalább másodlagos
kutatási területüknek tekintik a dialektológiát, s bizony ezen jó volna,
bármennyire nehéznek és reménytelennek látszik is, minél előbb annyit
változtatni, amennyit csak lehet. Ilyen gondolatok is megfogalmazódtak
bennem, amikor 1992 őszén a pozsonyi Komensky Egyetem magyar nyelvi és
irodalmi tanszékére kerültem vendégtanárnak. Szűkebb szakterületem
szeretete mellett - bevallom — az a gondolat is munkált bennem, hogy a
szlovákiai magyar nyelvjárások kutatásában fontos volna — közvetlenül és
közvetve egyaránt — valamelyest közreműködnöm. Ez az elhatározás vezérelt
abban, hogy az 1992/1993-as tanév második félévében A nyelvjárási
anyaggyűjtés és feldolgozás módszerei címmel speciális kollégiumot
hirdessek meg minden magyar szakos hallgatónak.
Erre az önként vállalt stúdiumra — szerencsére és örömömre — megfelelő
számban jelentkeztek, mégpedig olyan hallgatók, akik többletmunkát jelentő
önálló gyűjtést folytattak, majd azt követően a magnetofonszalagra rögzített
szövegfölvételek fonetikus átírását is elvégezték. A magnetofonos
szöveggyűjtés módszereit természetesen megbeszéltük, a szövegek lejegyzését
pedig a szóban forgó speciális kollégiumon nemegyszer gyakoroltuk. Úgy
érzem, hogy a magnetofon-fölvételek közös meghallgatása, elemzése során
sokat tanultak hallgatóim egymástól is, saját gyűjtéseik bemutatása pedig
további munkára ösztönözte, lelkesítette mindnyájukat. A fölvételek készítése
előtt arra biztattam őket, hogy lehetőleg olyan szövegeket rögzítsenek,
amelyek nemcsak dialektológiai tekintetben hasznosíthatók, hanem néprajzi
szempontból is értékesek. Örömömre szolgált, hogy ezt a célt nagyrészt
4