Juvenilia IV.

446 Pages·2011·8.78 MB·English

Juvenilia IV.
A borító Juhászné Marosi Edit munkája
Juvenilia IV.
Debreceni bölcsész diákkörösök antológiája
Szerkesztette:
P L
ete ászLó
Debreceni Egyetemi Kiadó
Debrecen University Press
2011
A kötet kiadását az Oktatásért Közalapítvány (www.oktatasert.hu) támogatta.
Pályázati azonosító: NTP-OKA-XII-034
© Debreceni Egyetemi Kiadó,
beleértve az egyetemi hálózaton belüli elektronikus terjesztés jogát is, 2011
ISBN 978 963 318 128 7
Kiadta a Debreceni Egyetemi Kiadó,
az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja
Felelős kiadó: Dr. Virágos Márta főigazgató
Terjedelem: 39,33 A/5 ív
Készült a Debreceni Egyetem sokszorosító üzemében, 2011-ben
Műszaki vezető: Juhászné Marosi Edit
www.dupress.hu
Tartalom
Előszó .......................................................................................................... 7
BaLajthy ágnes: „Egy a folyó, akárhány ága-boga van is” (?) (Az utazási
irodalom újraértett tradíciói Esterházy Péter Hahn-Hahn grófnő
pillantása című regényében) ..................................................................... 9
† DeBreceni csiLLa: A kontrasztív módszer alkalmazásának haszna
a grammatikai esetek tanításában a kommunikatív nyelvoktatás
keretei között (A tárgyeset a magyar és a lengyel nyelvben) ...................... 19
DoBos nóra: A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt
interpellációs tevékenységének elemzése az 1935–1939 közötti
parlamenti ciklusban .............................................................................. 36
Farkas FLóra Mónika: Az időskor és a nonformális tanulás kapcsolata,
annak vizsgálata Karcagon ...................................................................... 54
Ferki juLianna: Beregdédai magyarok és a faluba költözött telepesek
együttélése az 1940-es évek második felében ........................................... 65
Fürj orsoLya: Magyarpárti lobbi a brit parlamentben
a két világháború között .......................................................................... 77
johanics tünDe: A közösségfejlesztés hatásai (Vizsgálat a debreceni
Tégláskert közösségének körében) ............................................................ 87
katona csiLLa: Hangtörténeti folyamatok a helynevekben:
a két nyílt szótagos tendencia .................................................................. 99
kohut sára: A dohánymonopólium körüli viták 1846–47-ben ....................... 109
korPa taMás: „védtelen szimbólumokat / falnak boa constrictorok”
(Szilágyi Domokos: Ez a nyár) ................................................................... 123
kovács eDina: Tanárkép a médiában (A Szomszédok 1999-es
évfolyamának elemzése) ........................................................................... 134
Enikő kovács: On Idioms and The Anticausative Alternation
in English and Hungarian ....................................................................... 149
kovács heLga: Határvédelemre utaló helynévi lexémák
a régi magyar nyelvben ........................................................................... 168
kriston Lívia: A 15–25 éves korosztályba tartozó fiatalok karrierépítési
és családalapítási tervei .......................................................................... 179
LEhrEr nándor Ernő: Hadviselés és társadalom a homéroszi eposzokban ...... 192
Erika Lődár: Internally Caused Verbs in Hungarian ..................................... 209
5
AlexAndrA lukovics: L’étude des circonstances dans les Lettres
portugaises ............................................................................................. 224
krisztián MAjoros: Die Zelle als Ziel- und Ursprungsdomäne in
wissenschaftlichen Metaphern ................................................................ 242
sAroltA Mezei: “When Lash Touches Flesh” – Sadism, Aggression and
Pleasure in Some Contemporary Slasher Horror Films ............................ 254
Mohácsi BernAdett: A nőiességen esett csorba: PCOS (A policisztás ovárium
szindróma pszichológiai aspektusainak vizsgálata) ................................... 266
nótin ágnes: Matematikai szorongás vizsgálata a matematikai szorongást
mérő teszt (MSzMT) használatával .......................................................... 291
istván szABAdi: The dichotomy of Nature and Culture in
Susanna Clarke’s Jonathan Strange and Mr Norrell ................................. 313
szABó tiBor: Az equivalent fogadtatása Skóciában a korabeli
pamfletirodalom alapján ......................................................................... 325
gusztáv szilágyi: Agatha Christie’s Poirot: Rationality and Sensibility ........... 338
szücs erikA kiersten: A Sony Bravia kampány médiaesztétikai és
marketingkommunikációs aspektusainak vizsgálata .............................. 349
tóth Anikó nikolett: A lapp égtájnevek rendszere ......................................... 373
tóth Máté: Mitől „orosz” az orosz filozófia? ................................................... 386
vArgA eszter: A demokratikus ifjúsági mozgalmak Magyarországon
(A Szabolcs-Szatmár megyei DISZ bemutatása) ......................................... 399
veczánné deBróczki edit: Täter und/oder Opfer? (Geschichte und
Gedächtnis in Günter Grass’ Novelle Im Krebsgang) ................................... 413
verécze viktóriA: Nyelvtantanítás társas-kognitív nyelvészeti alapon
(Szemantika fejezet középiskolásoknak) .................................................... 429
Szerzőink .................................................................................................... 443
6
Előszó*
A Debreceni Egyetem bölcsész OTDK-s hallgatóinak tanulmánykötetét, a Juv e-
nilia negyedik számát tartja kezében a tisztelt olvasó. A harminc díjazott és/vagy
különdíjas dolgozatot tartalmazó kötet több szempontból is fontos és figyelemre
méltó kiadvány. Egy olyan időszakban, amikor a humán és társadalom tudományok
devalválása úgy tűnik, kordivat, üdítő színfolt, sőt egyfajta reménysugár, hogy a
Juvenilia már a negyedik köteténél tart. E mögött nem csupán a tehetséges és
keményen dolgozó hallgatóink tudományok iránti elkötelezettsége rejlik, hanem a
témavezetők, a TDK-tevékenységet kari, intézeti, tanszéki szinten segítő oktatók
önzetlen, kitartó és áldozatkész munkája is. A negyedik kötet létrejötte üzenetér-
tékű: akkor is érdemes a humán és társadalomtudományokkal foglalkozni, ha
mindez a jelenlegi viszonyok között csak nehezen váltható gyors karrierre, anyagi
javakra.
A XXX. Jubileumi OTDK-n helyezést elért hallgatók dolgozatai a kötet szerkesz-
tési, terjedelmi korlátai miatt tömörebbek, mint az eredeti pályamunkák, de így is
jól tükrözik azt a színes és széles szakmai, tudományági spektrumot, mely össz-
hangban van a karon folyó kutatási-oktatási tevékenységgel. A nagyobb szakok
(angol, magyar, pszichológia, szociológia, történelem) immár hagyományosan el-
várt jó eredményei mellett hallgatóink sikeresen szerepeltek az OTDK más tagoza-
taiban is (felnőttképzés, hadtörténet, nemzetközi tanulmányok, német, francia
nyelvészet és irodalom, néprajz, pedagógia, romanisztika, vizuális kultúra). A dol-
gozatok témaválasztása kivétel nélkül eredeti és újszerű, a megközelítési módok,
a kérdésfelvetések izgalmasak és inspirálóak, s mindez a különböző tudományte-
rületek alapos ismeretével párosul. A szerzők ismerik és biztos kézzel alkalmazzák
munkáikban az adott tudományág, tudományterület módszertani, forráskezelési,
hivatkozási, idegen nyelvi és szaknyelvi technikáit. Mindez örömteli, de egyben
kötelezettségeket és felelősséget is jelent a hallgatók és a témavezetők számára,
hiszen a sikeres OTDK-szereplés az induló tudományos pálya megalapozása. Erre
lehet építeni PhD kutatási programot, publikációs tevékenységet. Mindez a karon
működő doktori iskolák egyik alapja és gerince. A jól működő, színvonalas dok-
tori iskolák jelentik az egyetem tartópilléreit. Az OTDK-eredmények így egyete-
münk eredményességét és versenyképességét is jelzik. Ez nagy jelentőséggel bír
* Az Előszó szerzője 2007-ben Mestertanár Aranyérem kitüntetésben részesült. (A Szerk.)
7
egy olyan felsőoktatási intézmény életében, ahol a tehetséggondozásnak, a tudo-
mányos utánpótlás-nevelésnek komoly hagyományai vannak.
A Bölcsészettudományi Kar hallgatóinak eredményei az OTDK-megm é ret te-
téseken immár hosszú évek óta azt jelzik, hogy a karon folyó ilyen irányú tudo-
mányos, szakmai tevékenység országos szinten is kimagasló. Az eredményeken
természetesen lehet és kell is javítani, a mérce magasan van és a verseny éles.
A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara vállalta a XXXI. OTDK Humán
Tudományi Szekciójának rendezését 2013-ban. Mindez komoly szervezési, szak-
mai előkészítő munkát igényel, a rendező intézmény felé mindig nagyok a belső és
külső elvárások. Ebben a tekintetben magas színvonalú teljesítményt kell nyújta-
ni, a karon felhalmozódott szellemi kapacitás ismeretében ez joggal elvárható. Az
előttünk álló, új feladatokkal és kihívásokkal teli időszak TDK-munkájához kí-
vánni sem lehetne jobb indítást, mint a Juvenilia negyedik kötetét.
Barta Róbert
8
B Á
alajthy gnes
„Egy a folyó, akárhány ága-boga van is” (?)
Az utazási irodalom újraértett tradíciói Esterházy Péter
Hahn-Hahn grófnő pillantása című regényében
(Részlet)
I. Az ellentétek regénye
A Hahn-Hahn grófnő pillantása olvasható a kultúránkat meghatározó dicho-
tomikus szemléletmód kimozdítására tett kísérletként is. Erre a vállalkozásra mu-
tat rá Borbély Szilárd a könyvről megjelentetett recenziójában: „Paradoxonokba
sűrűsödő kettősségek adják meg ennek a regénynek a problematikáját, de veszé-
lyeit is, amelyeket Esterházy érzékel és megpróbál elkerülni regénytechnikájának
– a korábbiakhoz képest gazdagodó – sokrétűségével.”1 A Dunánál, a regény egyik
legfontosabb pretextusa maga is az „ellentmondó és összetartozó kettősségek”
(Németh G. Béla)2 költeménye és a „víz archetípusának” József Attila versét behá-
lózó képzetei a Hahn-Hahn…-ból sem hiányoznak. Az elbeszélői hang azonban
minduntalan problémaként tételezi mind a folyóról való beszéd kulturális és iro-
dalmi áthallásokkal való túltelítettségét, mind a Duna-mítosz totalizáló jellegét.
A kiszámítható sematikát követő metaforák („Kultúrfolyó. Szerelemfolyó. A népe-
ket összekötő béklyó. Szerelembilincs” 67) végtelen variálhatósága, a „Dunát öve-
ző pátosz” (67), a jelentések túlcsorduló áradata a név teljes kiüresedésbe – avagy
puszta materialitásának újrafelfedezésébe – torkollik, ahogy azt a Gertrude Steint
pa rafrazáló tautologikus (ál)definíció sugallja: „A Duna az a Duna az a Duna”
(186). Hogy a „hagyományozott mitologémák »lebontása«” (Kulcsár Szabó)3, a Du-
na-mítoszt (is) kitermelő diskurzusok oppozícióinak elbizonytalanítása mennyi-
ben értékelhető értékhierarchiájukat is teljesen viszonylagosként tételező, egyér-
telműen posztmodern gesztusként, arra később még visszatérünk.
A könyv reflexiós mezejének mindenesetre visszatérő ellentétpárja a káosz és a
rend párosa: „Ne csácsogj. Növeled a káoszt” (6) – hangzik el a regény elején az
utasítás az édesapa szájából, melyben a káosz fogalma azonnal a diszkurzivitással
kapcsolódik össze. Az atyai parancs értelmezhető a „csácsogással” szembenálló
1 Borbély Szilárd: A stílus és a diktatúra (Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása), Ma-
gyar Napló, 1992. július 10., 36–37, 36.
2 Németh g. Béla: A klasszikus óda újraalkotása = 11+7 vers, Bp., Tankönyvkiadó, 1984,
357–378, 368.
3 Kulcsár Szabó Ernő: Esterházy Péter, Pozsony, Kalligram, 1996, 228.
9
értelmes, rendezett beszédre való felszólításként, vagy a csend, a némaság jelen-
téssel, sőt jelentőséggel bíró kommunikációs egységként való felértékeléseként is,
a „fecseg a felszín, hallgat a mély” sor tanulságához híven. A következő elbeszélői
megjegyzés azonban – „ez apámnak kedvenc mondása” (6) – a megnyilatkozás
„mondottságának” hangsúlyozásával, nem racionális, inkább érzelmi-hangulati
tényezőktől függő használatának jelzésével mintha kizárná a lehetőségét egy nem
„csácsogásként” működő kommunikációnak: az utasítás diszkurzív voltánál fogva
szándékolt jelentéstartalma ellenére sem tudja magát kivonni a nyelvben mun káló
„kaotikus”, irányíthatatlan folyamatokból. A narrátor sem fogadja meg az édesapa
intelmét, hisz minden egyes mondatával tovább „növeli a káoszt”: az öntükröző
mozzanat a szöveg írásának/olvasásának során bekövetkező értelemlétesülés fo-
lyamatát is a káosz-metafora érvényességi körébe vonja.
Ez a metafora tér vissza az Utazó programjában is: ahogy szórólapján olvas-
ható, „Az ön tragikus létélménye nem lesz korlátozva, a középpontban – Van Cha
szavai – továbbra sem az ellentéteket feloldó Eggyel, hanem a káosszal fog talál-
kozni, a hiánnyal, a szakadékszerűséggel” (36). A nagybetűs „Egy”, a „felold” szó
töve ismét A Dunánál kontextusát idézi meg, a minden bizonnyal fiktív kínai név és
a „nyugati ember” későbbi említése egyúttal utal arra a keleti gondolkodási hagyo-
mányra is, mely, ahogy Németh G. Béla klasszikus tanulmánya kimutatta, József
Attila költészetére is hatott. Eggyé válás és sokasodás bonyolult mozgásából azon-
ban itt az eggyé oldódás végső mozzanata hiányzik, mely a szubjektumfelfogás
különbségéből fakad: hiszen „Minden azon múlik, hogy mit kezdünk az énnel” (36).
Az ellentétpáros által konnotált értékviszonyok is módosulnak; a káosz hiánya
veszteségként, az öregedő, „másként ébredő” Utazó világtapasztalatának kiürese-
déseként értelmezhető. „Üldögélve a Burggartenben, nem kétséges, hogy a világ
nem kaotikus, nem töredékes, éppen hogy rendezett, kicsinyke, átlátható” (118).
I. 1. A TERMÉSZETLEíRÁS úJ SZEREPBEN
„Mert a Vaskaputól elkezdve föl egész Klisszuráig mind a két
part minden sziklaormának, barlangjának, a meder minden
sziklájának, szigetének, forgatagának van története, tündér-
regéje, népmondája vagy zsiványkalandja […] Egy kővé vált
könyvtár az; a sziklák nevei a kifelé fordított könyvek sarkai,
aki azokat ki tudja nyitni, egy-egy regényt olvashat belőlük.”
(Jókai Mór: Az arany ember)
A mű egy olyan szembenállásra is ráirányítja figyelmünket, mely összefügg az
útleírás műfajának problematikájával – azaz, hogyan fér össze a természet az iro-
dalmisággal? „[M]ár megint a természet idegesítő szépsége” (220) – sóhajt fel a
narrátor az erdélyi hegyek között. Azt elképzelve, hogy mit tett volna, ha nem téved
el, és lyukad ki Messkirchben, szintén feszült lelkiállapotát emeli ki: „fogcsikorgat-
va abszolváltam volna az úgynevezett szépségeket […] a táj giccset súroló tágassá-
10